A Dorogi Bányász FC Dorog város labdarúgó-egyesülete, amely a NB III Északnyugati csoportjában a 2025 –2026-os évadban a 3. helyen végzett. A csapat az NB II 2022–2023-as évadában sereghajtóként végzett a húsz csapatból álló mezőnyben, így hét egymást követő idényt követően kiesett. A Magyar Kupa 2024–2025-ös kiírásában a legjobb 8-közé jutásért vívott körében az Újpest FC ellen maradt alul 1:0 arányban, azt megelőzően 2021-ben a 16-közé jutásért a Ferencváros csapata elleni 2–1-es vereséggel, egy öngólnyi különbséggel alulmaradva esett ki, míg a 2019–2020-as kiírásában negyeddöntőt játszott, ahol az MTK elleni kettős mérkőzést követően búcsúzott. A 2017–2018-as kupasorozatban pedig a nyolcaddöntőig jutott és az akkor a NB I dobogós helyén álló debreceniek ellen összesítésben 4–4-re végzett és csak az idegenben lőtt több góljának köszönhetően jutott tovább az ellenfele. A klub a 2015–2016-os harmadosztályú magyar labdarúgó-bajnokság Nyugati csoportjának bronzérmeseként harcolta ki az NB II-es feljutást. A bajnoki kiírás szabályai szerint, mint második feljutó helyen végzett csapat, jogot szerzett a magasabb osztályban való indulásra. A csapat 2016–2017-es másodosztályú évadban az egycsoportos, 20 csapatból álló mezőnyben újoncként a 8. helyen végzett. Fennállása során megszakítás nélkül a 114. hivatalos bajnoki évadjában szerepel – közte 24 első osztályú, 52 másodosztályú, 36 harmadosztályú, valamint 2 negyedosztályú – és a 2026. május 24-i zárófordulóval bezáróan, összesen 3066 bajnoki mérkőzést játszott.
Az egyesület 1914 tavaszán, Dorogi Atlétikai és Futball Club néven alakult, és az idők során 15 különböző sportág versenyszakosztályait foglalta magában. A szervezett bajnokságban történő indulásakor már Dorogi Atlétikai Club néven szerepelt, támogatását pedig a dorogi bánya vette át 1927-től. Az egyesület igazi aranykora a második világháború után jött el. A csapatban ekkor olyan híres labdarúgók szerepeltek, mint például Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Varga János, Ilku István, Prohászka János, Karába János, Szuromi Antal, Monostori Tivadar, Szűcs Lajos, Horváth István és mások. A labdarúgó egyesület 1945 és 1977 között huszonnégy évadban szerepelt az első osztályban. 1927-ben, majd 1928-ban Corinthian-, 1952-ben pedig Magyar Kupa döntőt játszott. 1962-ben és 1991-ben két alkalommal nyert rangos nemzetközi kupát, valamint öt alkalommal volt a vidék legjobb csapata. A Dorogot a magyar labdarúgás vidéki fellegváraként jegyezték, amely az 1950-es és 1960-as évek egyik meghatározó klubja volt. A magyar első osztályú labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán még jelenleg is a 20. helyet foglalja el.
A csapat 1966-ban váratlanul kiesett az NB I-ből, ami után párszor még feljutott és megint kiesett, de 1977-ben végleg elbúcsúzott az első osztálytól. A klasszikus értelemben nevezett aranykorszakot követően is akadtak soraiban szép számmal kiemelkedő labdarúgók, mint Mucha József, Schnitzer Imre, Laczkó István, Szabó József, Major Ferenc, Peszeki Jenő. Azóta a másod- és harmadosztályban szerepelt váltakozó sikerrel, de többször is igen közel járt az NB I-be való feljutáshoz. Ezekben az időkben is több kiválóság fordult meg a csapatban, mint Andrusch József, Kékesi Rezső, Sikesdi Gábor, Füle Antal, Orosz Ferenc, Arany László, vagy Szatmári Csaba. 1994-ben, a rendszerváltás utáni nehéz gazdasági helyzetben, amikor a bánya befejezte a klub támogatását, a megszűnés lehetősége is fenyegette, de végül a városi önkormányzat megmentette az egyesületet. Dorogon az elmúlt két évtizedben amatőr alapokra helyezték a klub működését, ennek megfelelően a játékosok munka mellett futballoztak. A sikeres másodosztályba való feljutást követően, az MLSZ szabályainak eleget téve és követelményrendszeréhez igazodva, 2016 nyarától óta újra profi klub státuszba került, azonban a 2023-ban történő kiesését követően amatőr státuszban működik tovább.
A dorogi klub fennállása során több, mint harminc játékost adott a különböző válogatott csapatok számára, köztük olimpikonokat, Európa- és világbajnoki résztvevőket. Az utánpótlás sorra adott kiválóságokat is, akik közül többen is más élvonalbeli csapatoknál folytatták a pályafutásukat. Ugyanakkor számos olyan jeles labdarúgó is szívesen igazolt Dorogra, akik korábban már megalapozták hírnevüket az élvonalban, mint Engelbrecht Zoltán, Arany Mihály, Csepecz János, Halász István, Magos Gyula, Mózner János, Sarlós András, Sulija Ottó, Vanicsek Zoltán és még sokan mások. Azonban nem csak a kiváló labdarúgók által szerzett hírnevet az egyesület. Soraiban a legnevesebb honi edzők közül is sokan munkálkodtak az idők folyamán, mint Szabó Péter, Sós Károly, Kléber Gábor, Jeny Rudolf, Kalmár Jenő, Ivanics Tibor, Szűcs György, vagy éppen Palicskó Tibor.
A dorogiak soraiból hárman is helyet kaptak az Aranycsapatban, köztük Buzánszky Jenő, aki vidéki egyesületből sokáig az egyetlen válogatott volt. A magyar válogatott valamennyi olimpiai, Európa- és világbajnoki részvétele során szerepelt dorogi kötődésű játékos a nemzeti csapatban, valamint két szakvezető személyében külföldi válogatottak szövetségi kapitányaként olimpia résztvevőként, egy ízben pedig Ivo Georgiev révén a bolgár válogatott tagjaként Európa-bajnokságon szerepelt labdarúgóval is büszkélkedhet. Az egyesület ország- és világszerte kivívta a szakemberek és a szurkolók elismerését és szimpátiáját, amelyet emelt, hogy Dorog egy kis település, amely a klub legnagyobb sikereinek idején csak nagyközségi rangban volt. Elismerésének egyik megnyilvánulása volt, hogy évtizedeken keresztül meghívott vendége lehetett a Népstadion kettős rangadóinak, ahol a semleges szurkolók is a Dorogért szorítottak.
Az egyesület a Magyar Labdarúgó Szövetségtől Bozsik Utánpótlás Központ státuszt kapott 2018-ban.
Dorog labdarúgó csapata a város közepén található, eredetileg tizenötezer fő befogadására alkalmas Buzánszky Jenő Stadionban játssza hazai mérkőzéseit.
Története Kezdeti időszak bélyegkép|balra|A klub alapító tagjai 1914-ben bélyegkép|jobbra|Az egyik legrégebbi csapatkép a klubalapítás első éveiből
Az egyesület 1914 márciusában alakult Dorogi Atlétikai és Futball Club (DAFC) néven. A korai időkben a színe zöld-fehér volt. Az alapító tagok – többek között Bálya László, Czibor János, Csenki Ferenc, Csermák Vencel, Fridmann Hugó, Jeszenszky Ferenc, Kökk Lajos, Lébengút István, Papp András, Pfluger Miksa, Sáska András, Simon Ferenc és Turczer János – azzal a céllal hozták létre a sportklubot, hogy a Dorogon egyre népszerűbb labdarúgás hivatalos keretek között működhessen, és mielőbb elindulhasson a csapat a bajnokságban, továbbá azért, hogy a sportszerető településen méltó körülményeket biztosítson más sportágaknak is. Bár az első világháború hátráltatta a dorogi sportot is, de 1919-re, példás összefogással teljesen készen álltak a szervezett bajnokságban való indulásra. Volt saját pálya és szerelés is. Az egyszerűség kedvéért átkeresztelték az egyesületet Dorogi Atlétikai Clubra (DAC), és már az 1920-as évek elején megjelent címerében a bányászkalapács, noha a bánya ekkor még nem támogatta a klubot. Az 1919-1920-as évad volt az első hivatalos bajnoki évük, mégpedig az amatőr másodosztályban. Az akkor még újdonsültnek számító klub rövid időn belül nem csak a környék, hanem a megye legjobb csapatává vált. Az 1922–1923-as évadban bajnokságot nyertek, mégpedig veretlenül. A legelső bajnokcsapat tagjai: Bán, Bárdos, Frayt, Holló, Horváth, Kartenacker, Kálos, Kertész, Kovács, Klotz, Sárai, Szilas, Szloboda, Tonnhauser, Varga. Edző: Nagy Sándor. A magasabb osztályban is meghatározónak bizonyultak, ahol többször nyerték a bajnokságot. 1926 és 1929 között nagyszerű sorozatot produkáltak. Előbb dobogón végeztek, majd három egymást követő évben is bajnokok lettek. Mindhárom bajnoki címet gyakorlatilag ugyan az a keret érte el: Bán, Bárdos, Berényi, Czanik, Glatzner, Gullogi, Frayt, Horváth, Höfflinger, Klausz, Klotz, Körmendi, Kövesdy, Reizinger, Szedlacsek, Szloboda, Varga, Urbán. Ez a csapat bővült tovább Horváth II-vel az 1928-ban nyert bajnoki címnél, míg az egy évvel későbbinél Lichner, Krempf és Vass is a csapat tagjai voltak már. A dorogiakat Nagy Sándor és Solymár Károly edzők vezették. A hatalmas lelkesedést és a nagyszerű eredményeket látva a DAC megnyerte a település és a térség legmeghatározóbb cégének, a dorogi bányának a támogatását.
Az első évtizedek
bélyegkép|balra|A Dorog csapata 1926-ban bélyegkép|jobbra|Az 1927–1928-as évad bajnokcsapata bélyegkép|balra|Az 1939-es bajnokcsapat. Balról: Szilárd József szakosztályvezető, Gácser János elnök, Prohászka, Nagyfejő, Horváth István, Pfluger, Bánsági, Budavári, Csermák, Turai, Klausz, Bárkai, Pick, Gyurcsó, Solymár Károly intéző, Mézner István vezetőedző. bélyegkép|jobbra|A csapat 1942-ben. Állnak balról: Nagyfejő, Klausz, Szajlai, Mézner István vezetőedző, Nagy Sándor edző, Turai, Bánfalvi, Csermák. Elől Prohászka, Bánsági, Pfluger, Grosics, Lampert.
A Dorog már az 1920-as évek végére országos hírnévre és elismerésre tett szert. A ragyogó eredmények mellett stílusosan is játszott a csapat, további híveket szerezve magának. Ezekben az időkben a Glatzner, Bárdos, Reisinger, Körmendi, Frayt, Horváth, Szloboda, Kálos, Höfflinger, Szedlacsek és Varga összetételű gárda szerepelt a leggyakrabban, az edző Nagy Sándor volt. A korszak különböző amatőr válogatott csapatainak gerincét – többek között a Megyei-, Kerület-, Regionális és az Amatőr válogatottnak – dorogi játékosok adták, míg 1927-ben négy dorogi is az olimpiai keret tagja volt. Az 1920-as évek végén és az 1930-as években fokozódtak a sikerek. A csapat kétszer egymás utáni évben is a Corinthian kupa döntőjéig menetelt, de mindkétszer alulmaradt, többek között egy ízben a MAC profi klubbal szemben. Solymár Károly edző irányítása mellett az 1931–1932-es évadban a Bán, Bárdos, Berényi, Czéh, Fekete, Glatzner, Höfflinger, Koppányi, Lichtner, Nerulda, Pechlov, Prohászka, Szakaczer, Szedlacsek, Szeidl, Szüle, Varga összetételű csapat bajnokságot nyert, a Magyar Kupában pedig a negyeddöntőig menetelt, amelyet a profiligás Szeged állított meg, mégpedig a szegedi pályán. 1928-ban a kerületi döntőben a Szolnokot győzték le 1–0-ra, a Diósgyőrt pedig 7–0-ra verték. 1936-ban kitűnően helytálltak a Ferencváros elleni mérkőzésen, amelyen 4–3 arányban szenvedtek vereséget. 1927 nyarán története során az első nemzetközi megmérettetésre került sor, ahol gólzáporos mérkőzésen 7–6-ra legyőzték Érsekújváron a hazaiak kiváló csapatát. A magyar élcsapatok közül barátságos meccsen 3–2-re legyőzték az Újpestet, míg kupa-mérkőzésen az MTK-t 2–1-re.