thumb|500px|A világ vallásai terület, állam és dominancia szerint A vallásföldrajz a földrajztudomány - azon belül a népességföldrajz - egyik részterülete. Ugyanakkor a vallástudomány egyik ága is. Egyes megközelítések szerint a Föld népességének vallás szerinti megoszlásával, vallási hovatartozásával, a különböző térségek, országok vallási viszonyaival, továbbá a természeti-társadalmi jelenségek és a vallások (vallási nézetek, szerveződések) kölcsönös kapcsolataival, térségi problémáival foglalkozik.Hunyadi László: Általános vallásföldrajz. In: Tóth József (szerk.): Általános társadalomföldrajz I. Dialóg Campus, Bp. – Pécs (Dialóg Campus Tankönyvek) 2002. p. 359. Más megközelítés szerint a vallásföldrajz a vallás vagy a vallási tanítások térbefolyásoló szerepével foglalkozik (Berényi István). Végül pedig: a vallásföldrajz a kölcsönös vallás/tér-kapcsolattal foglalkozik, azaz a vallások befolyásával a földrajzi környezetre és fordítva, a természeti, kulturális, szociális és technikai környezet befolyásával a vallási elképzelésekre (Gisbert Rinschede)

Tárgya Tárgyát tekintve a vallásföldrajz igen széles területet ölelhet fel: a vallásföldrajzi kutatások időszerűsége; a világvallások társadalmi és kulturális szerepének interdiszciplinális elemzése; az etika és a kultúra kapcsolata a vallásokkal; a vallási élmény és motiváció, a vallásosság; a vallásföldrajz tagolódása; a vallásföldrajz és a vallási kultúrák regionalitása; a vallások helyzete a különböző kontinenseken, vallásföldrajzi régiókban; vallások időbeli és térbeli változása, a világvallások kialakulásának, szétterjedésének és térbeli elterjedésének földrajzi sajátosságai; a vallás hatása a gazdasági tevékenységre; a vallás hatása a demográfia alakulására (házasság, generációk magatartása); a vallás hatása a kultikus helyek látogatására (vallási turizmus), a vallás által motivált közlekedésre.

Tagolása Az általános vallásföldrajz a kultúra-civilizáció-vallás összefüggésébe ágyazva vizsgálja a vallás és a földrajzi környezet kölcsönhatásait, összefüggéseit (pl.: vallás és ökonómia, vallás és ökológia, vallás és demográfia, vallás és politika). Az ágazati vallásföldrajz az egyes vallások földrajzi szemléletű tárgyalásával foglalkozik (földrajzi elterjedés, hitéleti gyakorlat, szervezeti felépítés). Különösen fontos vizsgálati területe az egyes felekezetek etikai előírásai földrajzi vonatkozásainak számbavétele. A regionális vallásföldrajz feladata a földrészek, országok, térségek vallási viszonyainak jellemzése, bemutatása. (Felekezeti megoszlás, vallások kapcsolata egymással, vallás és környezet.) A történeti vallásföldrajz tárgya egyrészt a vallás és környezet történetileg változó kapcsolata, másrészt a vallás történeti változása a térben. Gyakorlati megjelenése az egyes térségek, országok múltbeli vallásföldrajzi viszonyait feltáró munka.

Kapcsolatai

Külső kapcsolatai Elsősorban a földrajztudomány és a vallástudomány határterületét vizsgálja, részben azonban az etnográfia, a filozófia, a közgazdaságtudomány, politikatudomány, történettudomány, statisztika határterületeivel is foglalkozik. Belső kapcsolatai A földrajztudományon belül szoros kapcsolatban áll a kultúrgeográfiával, népességföldrajzzal, történeti földrajzzal, politikai földrajzzal, szociálgeográfiával, gazdaságföldrajzzal, valamint a térképészettel, településföldrajzzal, idegenforgalmi földrajzzal, magatartásföldrajzzal.

Magyarországi története

right|400px|thumb|Vallási közösségek Magyarországon A vallás és a földrajz kapcsolatrendszerében Kant – illetve a felvilágosodás – koráig a kettő közti viszonyt – elméleti szinten, az elvi megalapozás tekintetében – a vallás határozta meg. Gyakorlatilag pedig a földrajz – mint tudomány – a vallásos világképbe illeszkedett. A 18. századtól ebben gyökeres fordulat állt be: elméleti szinten a vallás helyét átvette a filozófia, gyakorlatilag pedig a vallás maga csak a földrajz egyik – változó jelentőségű – tárgya lett.

A tulajdonképpeni vallásföldrajz akkor született meg, amikor a földrajz elszakította a valláshoz fűződő szálakat. A szükségszerű kapcsolat ugyan továbbra is megmaradt, ám intenzitásában jelentősen gyengült, irányában, jellegében alapvetően módosult: a vallás mint determináló tényező helyét a földrajz vette át.

A 19. század végén Magyarországon a kialakuló emberföldrajzon belül is kezdte elfoglalni a maga helyét a vallásföldrajz. Szerepét meglehetősen szélsőségesen értékelték, de létjogosultságát egyre kevesebben vitatták. Ekkor születtek az első áttekintések a vallásföldrajzról Hézser Aurél, Czirbusz Géza tollából. Ugyanekkor Magyarország vallásföldrajzának első leírásai is ekkor készültek, Prinz Gyula, Fodor Ferenc jóvoltából.

A második világháború utáni változások a vallási szempontot egyértelműen leértékelték, negligálták. Amikor az később kezdett visszaszivárogni a földrajzba, akkor eléggé egyoldalú, gazdasági vonatkozása játszhatott csak szerepet.

A rendszerváltás után viszonylag gyorsan igen széles körben – bár változó mélységben és intenzitással – a különböző földrajzi diszciplínák diskurzusainak tárgya lett. A dolgozatok közül azonban a legtöbb – a téma frissességéből fakadóan is – csupán a leglényegesebb alapok, jellegzetességek ismertetésére szorítkozott. Kevés az igazán jó, mély részlettanulmány (Bartha Elek, Kocsis Károly, Bajmócy Péter).

Kapcsolódó cikkek A vallás Európában A vallás Afrikában A vallás Ázsiában A vallás Amerikában A vallás Indiában A világvallások összehasonlítása

Jegyzetek

Források Bajmócy Péter: A nemzetiségi és vallási szerkezet változása Magyarországon a XX. században. Pete József: A magyarországi vallásföldrajzi kutatások történetéből.

Irodalom Hunyadi László: Általános vallásföldrajz. In: Tóth József (szerk.): Általános társadalomföldrajz I. Dialóg Campus, Bp. – Pécs (Dialóg Campus Tankönyvek) 2002. Rinschede, Gisbert: Religionsgeographie. Westermann Schulbuchverlag, Braunschweig, 1999.

Kategória:Népességföldrajz