Puszta Sándor (/eredetileg: Katona/ Görgeteg, 1911. október 28. – Budapest, 1983. március 4.) plébános, költő.
Életútja
Esztétikából doktorált. 1934-ben szentelték pappá. 1937-től haláláig Leányfalun szolgált.
Verseskötetei Búzaszentelés (1934) Őszi lombhulláskor (1935) Jegenyék üzennek a Nyárnak (1936) Gyümölcsoltó (1937) Pók a tükrön (1938) Vadludak (1940) Rapszódiák könyve (1941) Tinódi lantja (1941) Hegyre menet ritkulnak a fák (1969) Bronzveret (1974) A fények rézsüt esnek (1976) Személyreszólóan (1978) Cinkenyom (1981) Emberi szivárvány 1981)
Források
Szakirodalom Tűz Tamás: Hegyre menet ritkulnak a fák. Puszta Sándor versei. in: Angyal mondd ki csak félig, Oakville, 1974. 112-114. old.
Kapcsolódó szócikkek A Horthy-korszak katolikus ifjúságnevelő könyvei
Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1983-ban elhunyt személyek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:Pilisvörösváriak