Jean Painlevé (Párizs, 1902. november 2. – Párizs, 1989. július 2.) francia dokumentumfilm-rendező, biológus.
Élete Apja Paul Painlevé matematikus, a Francia Tudományos Akadémia elnöke, két alkalommal miniszterelnök volt. Nemesi származású anyja két hónappal születése után, gyermekágyi lázban meghalt. Anyai ágról egyik dédnagybátyja neves festőművész volt. A bretagne-i Ker Sterben, nagyanyjánál töltött gyermekkori nyarak szerettették meg vele tenger élővilágát. Nyolcéves korától rendszeresen fényképezett. Középiskolás korában az órák helyett szívesebben látogatta az állatkertet. A Sorbonne-on orvostudományt, majd biológiát és zoológiát hallgatott. Huszonegy évesen, a Francia Tudományos Akadémia történetének legfiatalabb előadójaként olvasta fel az árvaszúnyoglárvák mirigysejtjeiről írt tanulmányát. Életre szóló szerelmi és munkakapcsolatot kötött Geneviève Hamon-nal, akivel közösen, a bretagne-i Ty an Diaoulban létesített műtermük avantgarde művészeti szalonná is vált. A nő készítette azt a kameraállványt helyettesítő vállpántot, amelyet később Jean-Luc Godard is használt a Kifulladásig forgatásakor. Painlevé részt vett egy szürrealista folyóirat szerkesztésében és autóversenyeken indult. Jean Vigóval való barátsága és André Raymond operatőrrel való megismerkedése hatására kezdett filmezni. Első tudományos filmjét a biológusok, akik a filmezést akkoriban még nem tartották komoly eszköznek, kigúnyolták. A víz alatti állatvilágot bemutató filmjei azonban a kezdetektől kivívták a szürrealisták, Eisenstein és Buñuel megbecsülését. 1930-ban megalapította a tudományos filmesek első nemzetközi szervezetét. Jelentős közönségsikert aratott a csikóhalról szóló filmjével. Ebben a filmtörténetben először használt víz alatti kamerát. A sikert kihasználva elegáns, csikóhalat mintázó ékszerek gyártásába fogott. 1935-ben Yves Le Prieurrel, a búvárpalack feltalálójával megalapította a világ első búvárklubját, 1939-ben pedig, korán felismerve a televízióban rejlő lehetőségeket, társaival rövid életű televíziótársaságot is létrehozott. A német megszállás alatt illegalitásban, Dél-Franciaországban élt. (A hatóságok állítólag főként a rőt vérszopó denevérről szóló, félbehagyott filmje miatt keresték, amelyben rejtett párhuzamok fedezhetők fel a főhős és a nácik között.) 1944-45-ben a francia filmgyártás igazgatójaként újjászervezte a filmipart és a filmhíradót. Felmentésére a szakma egynapos sztrájkkal reagált. 1947-től a francia filmklubok szövetségének elnöke volt. Vezető szerepet vitt a nemzetközi dokumentumfilmes szervezetekben.
Filmjei Megkülönböztethetjük és ő maga is megkülönböztette a biológusoknak szánt „tudományos” és a nagyközönséghez szóló „ismeretterjesztő” filmjeit. A tengeri élőlények viselkedését kezdetben kizárólag akváriumban tudta filmezni, de már kezdettől fogva mikroszkópos felvételeket is filmjeibe illesztett, amelyekkel kései, Folyékony kristályok című filmjében absztrakt szépséget teremtett. A nagyközönségnek szóló rövidfilmjei – melyek közül legismertebbek A csikóhal, A vámpír, az Édesvízi gyilkosok és A polip szerelmei – különös, átmeneti műfajt képviselnek az ismeretterjesztés és a művészfilm között. Több vonatkozásuk a szürrealizmushoz és a pszichoanalízishez fűzi őket. Művészi credója szerint „a tudomány fikció”. Az informatív, ugyanakkor gyakran költői és nem ritkán ironikus kísérőszöveg felhívja a figyelmet az alacsonyabb rendű élővilág számunkra rejtelmes, kísérteties, komikus vagy groteszk oldalára, és ezáltal arra, hogy fantáziánkban milyen kép él más fajokról és saját magunkról. Szívesen mutatta be a szexualitás emberi szemmel meghökkentő formáit, mint a csupa nőstény vízibolhák, az utódait a hasában kihordó hím csikóhal vagy a polip szexuális élete esetében. A csikóhalhoz Darius Milhaud komponált kísérőzenét, több rövidfilmjéhez klasszikus zenét, másokhoz dzsesszt, a Tengeri sünökhöz zörejzenét használt fel.
Válogatott rendezői munkássága A tüskés pikó ikrája: megtermékenyítéstől a kikelésig (L'Oeuf d'épinoche: De la fécondation à l'éclosion) (1927, 25 perc) Csillószőrök (Cils vibratiles) (1927, 16 perc) Az Elodea canadensis protoplazmájának mozgása (Mouvement du protoplasme d'Elodea canadensis) (1927, 18 perc) A polip (La Pieuvre) (1928, 10 perc) A vízibolha (La Daphnie) (1928, 13 perc) A tengeri sün (L'Oursin) (1928, 10 perc) A remeterák (Le Bernard-l'ermite) (1929, 13 perc) Tengeri pókok és kísértetrákok (Hyas et sténorinques) (1929, 13 perc) Calder mobiljai (Les Mobiles de Calder) (1930, 10 perc) Rákok (Crabes) (1930, 8 perc) Garnélák (Crevettes) (1930, 10 perc) Botrákocskák és csupalábállatok (Caprelles et pantopodes) (1930, 9 perc) Dr. Normet széruma (Le Sérum du Dr. Normet) (1930, 10 perc) Dr. Claoué korrekciós és helyreállító sebészete (Chirurgie corrective et réparatrice du Dr. Claoué) (1930, 18 perc) A csikóhal (L'Hippocampe ou cheval marin) (1934, 15 perc) Digitaline Nativelle (La Digitaline Nativelle) (1934, 18 perc) Szövettenyészetek és makrociták (Culture de tissus et macrocytes) (1935, 10 perc) Egy csirkeembrió szívkezdeménye (Culture du cœur d'un embryon de poulet) (1935, 11 perc) Mikroszkópia a Théodore Tissier fedélzetén (Microscopie à bord du Théodore Tissier) (1935, 15 perc) Teljes napfogyatkozás 1936. június 19-én, Harkovban (Eclipse totale du soleil du 19 juin 1936 à Kharkov) (1936, 10 perc) Az Alpok kialakulása (La Formation de la chaîne des Alpes) (1938, 15 perc) A vámpír (Le Vampire) (1945, 9 perc) Édesvízi gyilkosok (Les Assassins d'eau douce) (1947, 25 perc) Louis Pasteur tudományos munkássága (L'Oeuvre scientifique de Louis Pasteur) (Georges Rouquier-val, 1947, 33 perc) Tengeri sünök (Oursins) (1954, 11 perc) Calder Cirkusza (Le Cirque de Calder) (1954, 30 perc) Axel Henricksen különös világa (Le Monde étrange d'Axel Henricksen) (1955, 15 perc) Tengeri táncosnők (Danseuses de la mer) (1956, 18 perc) Hogyan születnek a medúzák (Comment naissent des méduses) (1960, 14 perc) Garnélatörténetek (Histoires de crevettes) (1964, 13 perc) A polip szerelmei (Les Amours de la pieuvre) (1965, 13 perc) Fémreszelék (Limaille) (1970, 5 perc) Acéra vagy a boszorkányszombat (Acéra ou Le Bal des sorcières) (1972, 13 perc) Kovamoszatok (Diatomées) (1973, 17 perc) Folyékony kristályok (Cristaux liquides) (1978, 7 perc) A tér galambjai (Les Pigeons du square) (1982, 28 perc)
Jegyzetek
Andy Masaki Bellows – Marina McDougall – Brigitte Berg (Eds.): Science Is Fiction: The Films of Jean Painlevé. Cambridge, Mass. – London, MIT Press – San Francisco, Brico Press, 2000
Kategória:Francia filmrendezők Kategória:1902-ben született személyek Kategória:1989-ben elhunyt személyek Kategória:A montparnasse-i temetőben nyugvó személyek