Doráti Antal KBE, születési és 1933-ig használt nevén Deutsch Antal (Budapest, Terézváros, 1906. április 9. – Zürich, 1988. november 13.) karmester, zeneszerző, Bartók–Pásztory-díjas (1986).
Élete Zsidó családban, a Terézvárosban született. Apja Deutsch Sándor (1872–1949) az Operaház zenekarának tagja, anyja Kunwald Margit volt. 1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. 1925–1927 között a Operaház korrepetitora.
1928–1929-ben Fritz Busch asszisztense volt a drezdai Semperoperben. 1929–1933 között a münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere volt. Turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte-Carlóban, Londonban és New Yorkban is. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett.
1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor lemezre vették. 1941–1944 között a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945–1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. 1948-ban a budapesti Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1948–1949-ben volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt.
1949–1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960–1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963–1965 között a BBC Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt.
1965–1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Filharmonikus Zenekar vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.
1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály Zoltán, Stravinsky, Liszt Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit (némelyiket többször is) lemezre vette. Csajkovszkij-felvételei közül számos etalonná vált. Az ő zenéje állt legközelebb hozzá.
Családja Még Deutsch Antal néven feleségül vette Kóródi Klárát (1910–1979), akivel 1929-ben (július 14.), még házasságuk évében kitértek a római katolikus vallásra. A névváltoztatás 16828/1933 szám alatt történt. 1940-ben besorozták a hadseregbe, a személyazonosságát sógora, Kóródi Pál igazolta. Személyleírása: szeme szürke, haja barna, magassága 5 láb 11 hüvelyk.
Második felesége Ilse Margaretha Helff-Hibler Von Alpenheim osztrák származású volt (1927 február 11.). Házasságkötésük 1971. december 16., Norfolk, Virginia, Amerikai Egyesült Államok. (mindkettejüknek ez a második házassága volt)
Művei Több mint 26 kompozíció. Az út (kantáta Paul Claudel poémájára) I. szimfónia, Missa Brevis Magdalena (balett) Vonós-oktett Madrigálszvit Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire) Zongoraverseny Gordonkaverseny Oboaverseny Békemise The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire)
Írása Önéletrajza: Notes of Seven Decades. London–Sydney–Auckland–Toronto, 1979. Hodder and Stoughton Magyarul: Egy élet muzsikája. Ford. Gergely Pál. Budapest. Zeneműkiadó. 1. kiad. (1981): 2. kiad.(1985): [előszóval a magyar olvasóknak]
Irodalom Chlupaty, Richard: Antal Dorati and the Joy of Making Music, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2006 Chlupaty, Richard: Antal Dorati and his Recorded Legacy, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2013
Jegyzetek
Források
Sulinet.hu
További információk Doráti Antal Fidelio.hu
Kategória:Magyar karmesterek Kategória:Magyar zeneszerzők Kategória:20. századi zeneszerzők Kategória:A Brit Birodalom Rendjével kitüntetett személyek Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Bartók–Pásztory-díjasok Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek