A Bánffy-kastély Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, a Mezőség nyugati felében, Bonchidán, Erdély egyik legnagyobb, évszázadokon keresztül legépebben megőrzött főúri kastélya volt. Gyakran hivatkoznak rá mint „Erdély Versailles-ára”.
Története bélyegkép|balra|120px|A kastély alaprajza Építtetése Bonchida 600 éven át a Bánffy család birtokában volt. A kastélyt Bánffy Dénes kezdte el építtetni 1668-tól kezdődően, a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést. A négy sarokbástyás épület nem készült el teljesen. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építtette át. 1855-ben Kagerbauer Antal is dolgozott az épületen. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobrot foglalt magába, amik Ovidius Metamorphoses című műve alapján készültek. 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták. Utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós, író volt.
A kommunizmus időszakában A kommunizmus éveiben a kastélyt államosították. Az 1950-es években az egyik, még működő szárnyában termelőszövetkezetet létesítettek. A karbantartás teljes hiánya miatt a kastélyépület is súlyos károsodásokat szenvedett. A falubeliek a falait építőanyagnak használták fel. A kolozsvári szépművészeti múzeumnak sikerült megmentenie néhány szobrot az egykori barokk udvarból. Ezek jelenleg az intézmény Király utcai (Str. I.C. Brătianu) részlegében találhatók. A hatvanas években a műemlékvédelmi hatóság – miután egy koprodukciós film forgatásán másodszor is fölgyújtották – megpróbálta elindítani a kastély rehabilitációját, de pénzalapok hiányában a kezdeményezés végül eredmény nélkül maradt. Később az épületet építőanyag-lerakatként használták, a kastélykertet pedig legelőként, az értékes fák jelentős része pedig tűzifaként végezte.
1990-től napjainkig Bánffy Katalin, Bánffy Miklós lánya, aki az 1950-es évektől Marokkóban, Tangerben élt, visszaperelte a kastélyt, és 2008-ban vissza is kapta. A kastély helyreállítására 2001-ben nemzetközi program indult, melyben építész, mérnök, művészettörténész és tájépítész egyetemi hallgatók segítenek az Erdély Versailles-aként is emlegetett kastély felújításában. A Transylvania Trust Alapítvány 2007-ben 49 évre koncesszionálta a birtokot, és vezeti a kastély felújítási munkálatait.
Leírása Siemersné Wass Ilona leírása, aki a Bonchidához közeli Cegén nőtt fel, így emlékszik vissza:
Bíró József leírásában a kastély így szerepel: Bánffy Miklós Erdélyi történet c. trilógiájának első kötetében (Megszámláltattál... 1934) Dénestornya fiktív név alatt szerepel a kastély többször is, és van a kötetben egy különösen szép fejezet (V. rész I. fejezet), amely lényegében ennek kastélynak és környezetének, parkjának részletes külső leírását adja, nagyjából a 20. századelőn fennállt állapotok szerint:
Képek
Jegyzetek
Források Erdélyi Gyopár 1997/6. – az Erdélyi Kárpát Egyesület közlönye Dávid Gyula: A bonchidai Bánffy-kastély Bánffy Miklós estéje. Levelek 1944-1949, Váradi Aranka naplója, 1944-1952. Közzéteszi Marosi Ildikó, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002
További információk
A bonchidai Bánffy-kastély felújítási honlapja Erdélyi turizmus Hallgatókkal újítják fel a bonchidai kastélyt – Origo, 2008. május 20. Mezőségi kastélyok Bonchidai Bánffy-kastély Erdélyi várak A bonchidai Bánffy-kastély. Múlt, jelen, jövő; szerk. Hegedüs Csilla, Berki Timea; Transylvania Trust, Kolozsvár, 2020 Gy. Dávid Gyula: Adalékok a bonchidai Bánffy-kastély történetéhez; Polis, Kolozsvár, 2021
Kategória:Bánffy-kastélyok Kategória:Kolozs megye műemlékei Kategória:Románia kastélyai, palotái Kategória:A történelmi Magyarország kastélyai, palotái