A 2,8 cm schwere Panzerbüchse 41 (rövidítve 2,8 cm s. Pz.B. 41 vagy 2,8 cm s PzB 41, magyarul 2,8 cm-es nehéz páncéltörő puska 41) egy német páncéltörő fegyver volt. Hivatalos besorolása nehéz páncéltörő puska (németül: schwere Panzerbüchse), de inkább könnyű páncéltörő ágyúnak lehetne leírni.E.g. US War Department Intelligence Bulletin, Nov. 1944
Leírás
Habár az sPzB 41 nehéz páncéltörő puskának volt besorolva, a konstrukciója sokkal inkább a páncéltörő lövegek közé helyezi. Mint az utóbbiaknál, volt egy hátrasikló mechanizmusa, alváza és lövegpajzsa is. Az egyetlen eltérő tulajdonsága a fegyvernek az volt, hogy hiányzott az emelő és oldalirányzó mechanizmusa, mivel a könnyű cső lehetővé tette a manuális irányzást. Ez a páncéltörő puskákra jellemző tulajdonság.
A tervezet egy kúp alakú puskacsövön alapult, amely a töltényűrtől a csőszájig 28 milliméterről 20 milliméterre csökkenő kaliberrel rendelkezett. A lövedéken két külső karima volt, ahogy ez előrehalad a csőszáj felé, a karimák összenyomódnak, lecsökkentve a külső felszínt, ami a lövedék magasabb sebességét eredményezi. A cső konstrukciója nagyon magas csőtorkolati sebességet eredményezett: 1400 m/s felett. A fegyverre csőszájféket is szereltek. A vízszintesen hátrasikló lövegzár „félautomata” volt: automatikusan zárt, mikor a lövedéket betöltötték. A fegyver nyílt irányzékkal volt felszerelve, amit 500 méteres távolságig lehetett használni, ezen kívül egy teleszkópos irányzékkal (ZF 1×11) is fel lehetett szerelni, amit a 3,7 cm PaK 36 páncéltörő lövegnél alkalmaztak.
A fegyvert gumiabroncsos kerekekkel látták el, amiket el lehetett távolítani, így a fegyver jelentősen alacsonyabb lett, ezáltal könnyebb volt elrejteni; a művelet 30-40 másodpercig tartott. A fegyver konstrukciója lehetővé tette szerszám nélküli szétszerelését öt részre, a legnehezebb súlya 62 kg volt.
Fejlesztés és gyártás right|thumb|Egy brit katona vizsgálja a zsákmányolt sPzB 41 páncéltörő löveget, Szicília, 1943. thumb|A brit hadsereg zsákmányolt sPzB 41 fegyvere, 1942.
A kúpos kialakítást először 1903-ban szabadalmaztatta egy német tervező, Karl Puff. Az 1920-as években egy másik német mérnök, Gerlich kísérletezett a kúpos kialakítású csövekkel, ami eredményeképpen egy kísérleti 7 milliméteres páncéltörő puska torkolati sebessége elérte az 1800 m/s-ot.
Ezen munkák alapján, 1939-1940-ben a Mauser-Werke AG tervezett egy 28/20 mm-es páncéltörő fegyvert, ami eredetileg a Gerät 231 vagy MK.8202 nevet kapta. 1940 június-júliusában kísérleti célból 94 (más források szerint 30) darabot átadtak a hadseregnek csapatpróbára. A próbák néhány módosítást eredményeztek és 1941-ben beindult a 2,8 cm schwere Panzerbüchse 41 sorozatgyártása. Egyetlen fegyver ára 4520 RM Német birodalmi márka volt (összehasonlításképp egy 5 cm Pak 38 löveg ára 10600 Német birodalmi márka volt). Az utolsó fegyvert 1943-ban készítették; a gyártás megszakításának fő oka a volfrám hiánya volt, ami a lövedékekhez kellett.
A sPzB 41 gyártása, darabszámbanShirokorad A. B. The God of War of the Third Reich.1940194119421943Teljes94349103013242797
Lőszer gyártása a sPzB 41-hez, ezer darabLőszer típus1940194119421943TeljesRepesz-romboló-9.2373.3130.1512.6Páncéltörő156.2889.5270.0278.11602.8
Hadrendbe állítás
A sPzB 41-et motorizált hadosztályokhoz és néhány vadász (Jäger, könnyű gyalogság), hegyivadász (Gebirgsjäger) és ejtőernyős (Fallschirmjäger) alakulathoz osztották be. Néhány fegyvert páncéltörő és utász alakulatokhoz osztottak.Ivanov A. Artillery of Germany in Second World War. A fegyvert bevetették a keleti fronton a harci helyzet beállását követően (június 1-jén a Wehrmacht 183 darabbal rendelkezett), és egészen a háború végéig használatban maradt, illetve használták az észak-afrikai hadjárat folyamán és a nyugati fronton 1944-45-ben.
Rövid távon a sPzB 41 képes volt átlőni a legtöbb második világháborús páncélt. Szerencsés találatok olyan nehéz harckocsik páncélzatát is átlőtték, mint a KV–1 és az ISZ–2.
Változatok right|thumb|2,8 cm sPzB 41 leFl 41, Franciaország, 1942 right|thumb|SdKfz 250/11, Großdeutschland Hadosztály, keleti front, 1943
2,8 cm sPzB 41 leFl 41 (2,8 cm schwere Panzerbüchse 41 auf leichter Feldlafette 41): ejtőernyős egységek számára kifejlesztett változat. Könnyűsúlyú felfüggesztés nélküli alvázat használtak hozzá; a kerekeket lecserélték kicsi görgőkre; a lövegpajzsot általában eltávolították. Az így létrejött fegyver súlya mindössze 139 kg volt (118 kg a görgők nélkül). Az alváz 360°-os tűzteret biztosított, illetve mínusz 15° - plusz 25°-os szögtartományban lehetett vele irányozni. 2,8 cm KwK 42: harckocsi löveg típus. 24 darab készült. Nem tisztázott, hogy valaha használták volna.
A sPzb 41 fegyvert használták az Sd.Kfz. 250 féllánctalpas járműveken; Sd.Kfz. 250/11 megnevezéssel. Néhányat az Sd.Kfz. 221 páncélgépkocsin is alkalmaztak.
Szolgálat A kúpos furatú lövegek a második világháború alatt kevés szerepet kaptak. Gyártásuk csak fejlett technológiával, magas színvonalon volt kivitelezhető. Németországon kívül egyedül Nagy-Britannia foglalkozott hasonló technológiával, ahol a Littlejohn adapter ugyanezt az elvet használta fel, noha nem volt önálló löveg. Egy szovjet tervezőiroda V. G. Grabin vezetésével ugyancsak szándékozott egy hasonló fegyvert tervezni 1940-ben, de technológiai problémák miatt kudarcot vallott. Az USA-ban a tervezőket a sPzB 41 fegyverrel kapcsolatos jelentések inspirálták, így egy kísérleti sorozatba kezdtek 28/20 cső és kúpos kialakítású adapter elkészítése céljából a 37 mm M3 löveghez. A munka 1941 szeptemberében kezdődött és folytatódott a háború alatt, de nem volt kézzelfogható eredménye.Zaloga, Delf. US Anti-tank Artillery 1941–45, p 6–7.
A sPzB 41 egy rövid távon jó páncéltörő képességű, magas tűzgyorsaságú, könnyű súlyú (páncéltörő löveghez képest), szétszerelhető konstrukció ötvözete. Mindazonáltal volt néhány hátrányossága is, mint:
A csövet nehéz volt gyártani és rövid szolgálati élettartama volt (nagyjából 500 lövés) Nagyon gyenge repeszhatás a lövedéknél volfrám-karbid használata páncéltörő lövedékeknél Rövid hatótávolság Relatíve gyenge páncél mögötti romboló hatás
A szakirodalom a sPzB 41 fegyvert főleg a rövid élettartamú csöve miatt bírálja. Készült máshol is nagy tűzgyorsaságú fegyver normál csővel, ugyancsak rövid élettartammal, például a szovjet 57 mm-es ZiSZ–2 löveg, amely 1000 lövésre volt képes. A sPzB 41 gyártásának leállítását végül a volfrám hiánya okozta.
Lőszer
Kettő lőszertípus készült a sPzB 41-hez: a páncéltörő 2,8 cm Pzgr.41 és a repeszromboló 2,8 cm Sprg.41.
A Pzgr.41-nek volfrám-karbid magja volt, egy puha acél töltényhüvely és magnézium ötvözet ballisztikus gyújtófejjel. A mag hossza 40 mm, átmérője 10,9 mm volt, és nagyjából 9,1% volframot tartalmazott.
Rendelkezésre álló lőszer Típus Modell Súly, kg Töltőanyag Csőtorkolati sebesség, m/s Hatótáv, m APCNR-T 2,8 cm Pzgr.41 0.125 - 1,430 500 Repesz-romboló 2,8 cm Sprg.41 0.093 5 g, Pentaeritrit-tetranitrát 1,400 1,000
Páncél átütő táblázat APCNR-T lövedék 2,8 cm Pzgr.41 Távolság, m Becsapódási szög 60°, mm Becsapódási szög 90°, mm 100 52 - 69Guns vs Armour, from Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two. 75 300 46 400 40 500 40 - 52
Jegyzetek
Források
Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 . Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two. 2nd corrected edition. Mechanicsville, PA: Stackpole Books, 1997. . Shirokorad A. B. The God of War of the Third Reich. M. AST, 2002 (Широкорад А. Б. - Бог войны Третьего рейха. — М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ). Ivanov A. Artillery of Germany in Second World War. SPb Neva, 2003 (Иванов А. - Артиллерия Германии во Второй Мировой войне. — СПб., Издательский дом «Нева», 2003., ). Zaloga, Steven J., Brian Delf. US Anti-tank Artillery 1941–45 (2005). Osprey Publishing (New Vanguard 107). .
Fordítás
További információk Guns vs Armour: Német fegyverek 30 mm-es kaliberig
Kategória:Második világháborús lövegek