Jessica Phyllis Lange (Cloquet, Minnesota, 1949. április 20.–) kétszeres Oscar, háromszoros Primetime Emmy- és Tony-díjas amerikai színésznő. Azon kevés színészek egyike, akik elérték a „színjátszás hármas koronáját”.
Lange profi filmes debütálása Dino De Laurentiis 1976-os King Kong című, 1933-as akció-kalandfilm remake-jében történt, amely után a vegyes kritikák ellenére elnyerte Az év színésznő felfedezettjének járó Golden Globe-díjat. Lange később két Oscar-díjat is kapott: az elsőt A legjobb női mellékszereplő kategóriában az Aranyoskám (1982) című vígjáték-szappanopera sztárjaként, a másodikat pedig A legjobb női főszereplő kategóriában a Kék ég (1994) című filmben, ahol egy bipoláris háziasszonyt alakított. További Oscar-díjra jelölt szerepei a Frances (1982), a Farmerek között (1984), az Édes álmok (1985) és a Music Box (1989) filmekben voltak. Ismert még olyan filmekből, mint a Mindhalálig zene (1979), A postás mindig kétszer csenget (1981), a Bűnös szívek (1986), a Cape Fear – A rettegés foka (1991), a Rob Roy (1995) és a Nagy hal (2003).
Ahogy a mozis karrierje hanyatlani kezdett, Lange átváltott a televíziózásba, és olyan tévéfilmekben szerepelt, mint az O Pioneers! (1992), A vágy villamosa (1995) és a Meghasonlás (2003). Lange 2010-ben nyerte el első Primetime Emmy-díját az HBO Két nő – egy ház (2009) című sorozatában nyújtott alakításáért. Lange ezután főszerepet játszott az FX Amerikai Horror Story (2011–2015, 2018) című horror-antológia sorozatában, amellyel újabb elismeréseket szerzett. További két Primetime Emmy-díjat kapott az első és a harmadik évadért. A Viszály (2017) című minisorozatban Joan Crawford megformálásáért megkapta kilencedik Emmy-jelölését. 2016-ban Lange elnyerte A legjobb színésznőnek járó Tony-díjat a Hosszú út az éjszakába című Broadway-darabban nyújtott teljesítményéért.
A színészet mellett profi fotográfus is, öt fotókönyve jelent meg. Lange nevelőszülő, és az UNICEF jószolgálati nagyköveteként küzd a HIV/AIDS megelőzésében.
Gyermekkora és tanulmányai Jessica Phyllis Lange 1949. április 20-án született a minnesotai Cloquet-ben. Édesapja, Albert John Lange tanár és utazó ügynök volt, édesanyja, Dorothy Florence (született Sahlman) pedig háziasszony. Két idősebb nővére van, Jane és Ann, valamint egy öccse, George. Apai ágon német és holland, anyai ágon finn felmenőkkel rendelkezik.Multiple sources:
Brennan, Patricia. Jessica Lange as Willa Cather's Prairie Heroine , The Washington Post, February 2, 1992. "I'm half Finnish and half Dutch and German." Apja foglalkozásából adódóan családja több mint egy tucatszor költözött Minnesota különböző városaiba, mielőtt szülővárosában telepedtek le, ahol Lange a Cloquet High Schoolba járt és érettségizett le.
1967-ben ösztöndíjat kapott, hogy művészetet és fotográfiát tanuljon a Minnesotai Egyetemen, ahol megismerkedett Paco Grande spanyol fotóssal, és elkezdett vele járni. Miután 1970-ben összeházasodtak, Lange otthagyta az egyetemet, hogy bohém életmódot folytasson, és Grandéval közösen egy mikrobusszal járja az Egyesült Államokat és Mexikót. A pár ezután Párizsba költözött, ahol eltávolodtak egymástól. Párizsban Lange Étienne Decroux irányításával pantomimszínészetet tanult, és táncosként csatlakozott az Opéra-Comique-hoz. Később színészetet tanult Mira Rostovánál és a New York-i HB Studio-ban.
Karrierje
1970-es évek Párizsban élve Lange-t Antonio Lopez divatillusztrátor fedezte fel, és a Wilhelmina modellügynökség modellje lett. 1973-ban visszatért az Egyesült Államokba, és pincérnőként kezdett dolgozni New Yorkban, a Greenwich Village-i Lion’s Head Tavernben. Modellkedés közben fedezte fel Lange-t Dino De Laurentiis hollywoodi producer, aki a King Kong remake-jéhez keresett egy szereplőt. Lange az 1976-os King Kongban debütált a filmvásznon, ahol Meryl Streep és Goldie Hawn színésznőket utasította maga mögé. A film sikere ellenére – 1976 ötödik legtöbb bevételt hozó filmje volt, és megkapta A legjobb vizuális effektekért járó Oscar-díjat – a filmet és Lange alakítását sokan elítélték. Pauline Kael filmkritikus azonban azt írta: „A filmet Jessica Lange élénk, mégis álmodozó komikus stílusa sziporkázza. [Neki] olyan magas, széles homloka és tiszta szemű átlátszósága van, mint Carole Lombardnak a My Man Godfrey-ben, [és] olyan ostoba beszólásai, hogy a közönség egyszerre nevet és nyögdécsel, mégis a karakterében van, és amikor Lange kimondja őket, megragadja a tekintetet, és az ember kedveli őt, ahogy az emberek szerették Lombardot”. Lange 1976-ban elnyerte Az év színésznő felfedezettjének járó Golden Globe-díjat. Kael kedvence maradt, aki később ezt írta: „Olyan arcszerkezete van, amire a kamera vágyik, és tehetséges is”.
Az évtized végén Bob Fosse, akivel Lange összebarátkozott, és akivel alkalmi romantikus viszonyt folytatott, Lange-t a Halál angyalának szerepére válogatta be, amelyet a Mindhalálig zene (1979) című, félig önéletrajzi ihletésű filmjében írt neki. A Ragyogás című filmben Wendy Torrance szerepére is szóba került, mielőtt Shelley Duvall kapta volna meg azt.
1980-as évek Lange az új évtizedet a Jane Curtin és Susan Saint James főszereplésével készült Hogyan legyünk milliomosok (1980) című könnyed komédiával kezdte, amely többnyire negatív kritikákat kapott, és gyorsan eltűnt a mozikból. Egy évvel később Bob Rafelson rendező felvette vele a kapcsolatot egy projekt miatt, amelyen Jack Nicholsonnal dolgozott, aki nemrég meghallgatta Lange-t az Irány délreǃ (1978) című filmhez. Rafelson meglátogatta Lange-t New York állam északi részén, ahol nyári színházi előadásokat adott, és elmesélte, hogy találkozásuk előtt fél órán át figyelte őt telefonon beszélgetni, amikor eldöntötte, hogy megtalálta a filmje főszereplőjét. Miután találkozott Lange-gel, felírta a nevét egy papírra, beletette egy borítékba, és lezárta. Több találkozó és más színésznőkkel való meghallgatás után (bár Rafelson már meghozta a döntését, attól tartott, hogy túl gyorsan döntött, és biztos akart lenni abban, hogy a választása helyes), a végső választás Lange és Meryl Streep között dőlt el. Rafelson végül Lange-nek ajánlotta fel a főszerepet Nicholson oldalán A postás mindig kétszer csenget (1981) remake-jében. Miután felajánlotta neki a szerepet, átadta neki a lezárt borítékot, amelyben a nevét tartalmazó papírdarabot helyezte el. A film vegyes kritikákat kapott, de Lange-t dicsérték az alakításáért.
A postás mindig kétszer csenget vágása közben Graeme Clifford megállapította, hogy megtalálta a főszereplőt következő filmjéhez, az első rendezői munkájához: egy életrajzi film Frances Farmer színésznőről, akit Hollywoodból való kiábrándulása és kaotikus családi háttere tragikus útra terelt. A Frances (1982) forgatása, amelyben Kim Stanley és Sam Shepard is szerepelt, fárasztó élmény volt Lange számára, aki jelenetről jelenetre átnézte a forgatókönyvet, mély és gyakran megerőltető kapcsolatokat teremtve saját és Farmer élete között, hogy a szerep által megkövetelt érzelmek kútját megcsapolja. A forgatás végére fizikailag és lelkileg is kimerült, és úgy döntött, hogy megfogadja Stanley tanácsát, hogy „valami könnyedebbet” csináljon, ami oda vezetett, hogy elvállalt egy mellékszerepet Dustin Hoffman mellett Sydney Pollack Aranyoskám (1982) című filmjében.
1982-ben Lange 40 év után az első olyan színésznő lett, aki egyazon évben két Oscar-jelölést is kapott, a Francesért és az Aranyoskámért; utóbbiban nyújtott alakításáért elnyerte A legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, amely nemcsak a második legnagyobb bevételt hozó film lett 1982-ben Steven Spielberg E. T., a földönkívüli című filmje után, hanem további kilenc Oscar-jelölést is kapott, köztük A legjobb film kategóriában. A filmben nyújtott alakításáért Golden Globe-díjat is kapott, valamint a National Society of Film Critics, a New York Film Critics Circle, a Boston Society of Film Critics és a Kansas City Film Critics Circle díjait is elnyerte. Lange a Francesben nyújtott alakításáért a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon A legjobb színésznőnek járó díjat is elnyerte.
Lange ezután 1984-ben producerként és főszereplőként – ismét Sheparddal mellett – a Farmerek között című filmben szerepelt, amely egy családot ábrázolt a mezőgazdasági válság idején. Alakításáért Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték A legjobb női főszereplő kategóriában. Ugyanebben az évben debütált a televízióban Maggie szerepében Tommy Lee Jones főszerepe mellett Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című művének CBS Playhouse-produkciójában. A következő évben Jane Fonda és Sissy Spacek mellett, akivel később összebarátkozott, tanúskodott az Egyesült Államok Kongresszusa előtt a demokrata képviselőház mezőgazdasági munkacsoportja nevében.
1985 végén Karel Reisz Édes álmok című életrajzi filmjében a legendás countryénekesnőt, Patsy Cline-t alakította Ed Harris, Ann Wedgeworth, Gary Basaraba és John Goodman oldalán. Negyedszer jelölték Oscar-díjra, és második lett a National Board of Review Award és a National Society of Film Critics Award A legjobb színésznő kategóriában is. Meryl Streep több interjúban is elmondta, hogy „könyörgött” Reisznek, aki az 1981-es A francia hadnagy szeretője rendezte őt, Cline szerepéért, de az első választása mindig is Lange volt. Streep eléggé hangosan és hajthatatlanul dicsérte Lange alakítását, „több mint csodálatosnak” nevezte őt a filmben, és azt mondta: „El sem tudnám képzelni, hogy ugyanolyan jól csináljam, vagy akár csak megközelítsem azt, amit Jessica tett, mert annyira csodálatos volt benne”. 2012-ben a Watch What Happens Live with Andy Cohen című műsor egyik epizódjában Streep ismét dicsérte Lange munkáját a filmben, mondván: „Senki sem tudná ezt jobban csinálni, mint [Lange]. Úgy értem, isteni volt”. 2018-ban azt is megjegyezte: „Jessica jobban csinálta, mint ahogyan azt bármelyik ember megtehette volna”. Streep azt is mondta: „Minden munka előtt körülbelül három héttel felhívtam az ügynökömet, és azt mondtam: 'Nem hiszem, hogy ezt meg tudom csinálni. Nem hiszem, hogy alkalmas vagyok rá. Jessica Lange-t kellene hívniuk.”Archived at Ghostarchive and the Wayback Machine:
Lange filmjei az 1980-as évek közepén és végén, köztük A bűnös szívek (1986), a Messze északon (1988) és a Szép volt, fiú! (1989), többnyire kevéssé voltak ismertek és alulteljesítettek a kasszáknál, bár gyakran kiemelték és dicsérték a munkáját. 1989-ben Costa-Gavras Music Box című filmjében egy magyar ügyvédnőt alakított, aki apját védi náci háborús bűnökkel szemben. Alakításáért ötödik Oscar-, és hatodik Golden Globe-jelölését kapta meg A legjobb női főszereplő kategóriában.
1990-es évek
Lange a kilencvenes években folytatta a filmkészítést, és időnként szabadságot vett ki, hogy gyermekeit nevelje, valamint színházi és televíziós projektekben vegyen részt. Az évtizedet Paul Brickman meleg fogadtatású A nő nem felejt (1990) című filmjében kezdte, amelyért pozitív kritikákat kapott, és A legjobb színésznőnek járó National Society of Film Critics Award harmadik helyezettje lett. Ezután Martin Scorsese és Robert De Niro, akik mindketten meghallgatták őt Jake LaMotta feleségének szerepére a Dühöngő bikában (1980), megkeresték, hogy játsszon a Cape Fear – A rettegés foka (1991) remake-jében. A film az év 12. legnagyobb bevételt hozó filmje volt. 1992-ben Lange ismét De Niro oldalán játszott Irwin Winkler Az éjszaka és a város című filmjében, valamint Willa Cather O Pioneers! című művének televíziós adaptációjában, és hetedik Golden Globe-jelölését kapta A legjobb női főszereplő kategóriában. Ugyanebben az évben debütált a Broadwayn, ahol vegyes kritikákat kapott, amikor Blanche DuBois-t alakította Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjában, Alec Baldwin oldalán.