A szalagos halkapó (Megaceryle lugubris) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1769-ben, az Alcedo nembe Alcedo lugubris néven.
Alfajai Megaceryle lugubris continentalis (Hartert, 1900) Megaceryle lugubris guttulata (Stejneger, 1892) Megaceryle lugubris lugubris (Temminck, 1834) Megaceryle lugubris pallida (Momiyama, 1927)
Előfordulása Ázsia déli és délkeleti részén, Afganisztán, Banglades, Bhután, Észak-Korea, Kína, India, Japán, Laosz, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Thaiföld és Vietnám területén honos. Kóborlóként eljut Oroszországba is. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mérsékelt övi erdők, folyók és patakok környéke. Magaslati vonuló.
Megjelenése Testhossza 43 centiméter, testtömege 230–280 gramm.
Életmódja bélyegkép|225px|A hímbélyegkép|210px|és a tojó Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
– magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Megaceryle Kategória:Madárfajok Kategória:Afganisztán madarai Kategória:Banglades madarai Kategória:Bhután madarai Kategória:Kína madarai Kategória:India madarai Kategória:Japán madarai Kategória:Észak-Korea madarai Kategória:Laosz madarai Kategória:Mianmar madarai Kategória:Nepál madarai Kategória:Pakisztán madarai Kategória:Thaiföld madarai Kategória:Vietnám madarai Kategória:Oroszország madarai