Czirbusz Géza (Kassa, 1853. szeptember 17. – Budapest, 1920. július 10.) piarista szerzetes, földrajztudós, egyetemi tanár, író.
Élete
A középiskolát Kassán, 1872-ben, a premontrei gimnáziumban, az egyetemet Budapesten végezte, ahol 1884-ben történelem-földrajz, 1890-ben német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1886-ban A délmagyarországi bolgárok című dolgozatával doktorált. Mindezek mellett művészettörténetet, régészetet és filozófiát is hallgatott. A teológiát magánúton végezte el.
1873-ban mint egyetemi hallgató a Nemzeti Múzeum régiségtárában tevékenykedett. 1874. október 7-én – főként megélhetési okokból – belépett a piarista rendbe. 1878. június 10-én ünnepélyes fogadalmat tett, július 20-án pappá szentelték.
Tanított a rend iskoláiban Kecskeméten (1875-1877), Kisszebenben (1877-?), Nagykanizsán (?-?), Temesváron (1879-1883, 1899-1903), Veszprémben (1883-1884), Szegeden (1884-1889), Kolozsváron (1889-1891), Léván (1891-?), Székesfehérváron (?-?), Nagykárolyban (1892-1899), Sátoraljaújhelyen (1903-1906) valamint Nagybecskereken (1906-1910). Szaktárgyain kívül filozófiát és francia nyelvet is tanított. 1910-től az egyetemes földleírás nyilvános rendes tanára lett a Budapesti Egyetemen (ELTE).
Temesváron, mint a Délmagyarországi Természettudományi Társulat főtitkára működött, 1879-82 között ő szerkesztette a Természettudományi füzetek című kiadványt. Nevéhez fűződik a Délmagyarországi Néprajzi Múzeum megalapítása is.
Az erdélyi Kárpátegyesület választmányi tagja, a budapesti Néprajzi Társaság bolgár szakosztályának elnöke. 1915-ben a Szent István Akadémia II. osztálya tagjává választotta. A Magyar Állam című katolikus napilap tudományos rovatvezetője.
Tudományos műveinek a száma meghaladja a 170-et, ismeretterjesztő, publicisztikai írásainak száma egyelőre nem határozható meg. Legfőképpen földrajzi (föld- és néprajzi) területen alkotott, de történeti, közgazdasági, néprajzi, irodalomtörténeti, zenetörténeti, zeneelméleti, neveléstudományi, régészeti, művészettörténeti, sőt szépirodalmi művei sem hanyagolhatók el.
A földrajztudós
Egyetemi tanári kinevezése
Jóllehet, korábbi földrajzi munkáival jelentős visszhangot – s nem kevés irigységet – keltett,Balbi Adorján egyetemes földrajza fordítása, Magyarország a XX. évszázad elején egyetemi tanári kinevezése óriási tudományos – és társadalmi – felzúdulást keltett. Kinevezésével ugyanis az elkötelezett katolikus Apponyi Albert kultuszminiszter gesztust kívánt gyakorolni a Katolikus Néppárt felé. Kinevezésének hírére a Magyar Földrajzi Társaság küldöttséget menesztett Bécsbe Ferenc Józsefhez, hogy elérjék: a király ne nevezze ki Czirbuszt egyetemi tanárrá.
Czirbusz működése, személyiségeEgy kortárs földrajztanár, Németh József, Németh László édesapja így írt egy vele való találkozásról (1898. december 5., Nagykároly): „De sajnáltam, hogy Dr. Czirbusz, az ismert földrajzíró, bár ott ült szembe velem, mégis egy-két szót sem váltott senkivel. Hallgatag, csöndes ember. Nyugodtan elült, míg tósztoltak; néha ő is ivott és koccintott velünk. Egyszer aztán őt is felköszöntötték, ami úgy kihozta sodrából, hogy néhány perc múlva hirtelen fölkelt, s elinalt (...)” (Németh József: Napló [1898-1911] In: U. ő: Napló [1898-1911] Hét év [1914-1921] Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Füzi László. Magvető Könyvkiadó, Bp. [1993.] p. 31.) – nagy műveltsége és éles esze ellenére – komoly ellenérzést váltott ki a geográfusok között. Professzori kinevezése után az ellene folyó támadás egyik irányítója Teleki Pál lett.Czirbusz pedig „cserébe” haláláig akadályozta Teleki egyetemi magántanári habilitációját... A Magyar Földrajzi Társaság pedig módszeresen igyekezett kiszorítani a szervezet életéből. A Földrajzi Közlemények pedig szinte szóra sem méltatta munkáit. Így munkássága a budapesti tudományegyetem földrajzi tanszékvezetőjeként törést jelentett a magyar földrajztudomány számára.
Földrajzi munkássága
Munkássága a törést alapvetően nem is az emberföldrajzi (akkori nevén antropogeográfiai) vizsgálatok megjelenésével, hanem azzal okozott, hogy a magát Hunfalvy-tanítványnak valló Czirbusz tevékenysége ellenpólust jelentett a Lóczy Lajos-féle természettudományos beállítottságú iskolával szemben. Elődje kiforrott földrajzi tudományos és oktatási rendszere ellen fordulva kiküszöbölt a földrajzból minden természetrajzi vonást, különösen geológiai alapot, szembeállítva vele a társadalomföldrajzot. Fő tantárgya az antropogeográfia, melyet Friedrich Ratzel nyomán, de azt sajátos magyar szempontból jelentősen továbbfejlesztve tanított. Emberföldrajzi orientációját – katolikus hitéből fakadóan is – a teremtett ember istenképisége, a földi élet antropocentrikussága is alátámasztotta rendszerében.
Munkásságában újdonságot jelentett – a kortársainál szélesebb empirikus alapokon álló – regionális földrajzi szemlélete is. Érdemeként említhető a magyar tudományos földrajzi szaknyelv megújítása.
Mindezek miatt is az a tíz év, amit a katedrán töltött, visszhangtalanul múlt el a szakma számára. Súlyosabb gondot jelentett, hogy – néha durva hangú – vitacikkeivel, kifogásolható minőségű közleményeivel, évekre diszkreditálta a földrajz társadalomtudományi részét.
Művei
Földrajzi témájú művek
A partingadozások földr. eloszoltsága. Temesvár, 1880 Az óceáni medencék, mint földr. egyediségek. Temesvár, 1880 A délmagyarországi bolgárok ethnológiai magánrajza. Temesvár, 1882 Die südungarischen Bulgaren. Wien-Teschen, 1884 A krassován bolgárok. Bp., 1883 Balbi Adorján: Egyetemes földr-a. Átdolg. és bőv. 1-5. köt. 7 rész. Nagybecskerek, 1893–1905 Hegyen-völgyön. Tárcagyűjtemény. Nagykároly, 1896 Magyarország. Nagybecskerek, 1898 Magyarország a XX. évszáz elején. Temesvár, 1902 Online Földrajz kézikönyv Kogutowicz Manó teljes földrajz atlaszához. 1-2. köt. Bp., 1904 A délmagyarországi katlanvölgyekről. Temesvár, 1906 A szegedi magyarság. Temesvár, 1906 Nemzetek alakulása anthropogeográfiai szempontból. Nagybecskerek, 1910 Homunculus, a nagy törtető. Hamerling Róbert gúnyos eposza. Budapest, 1912 (Klny. Cél) A nemz. művelődés geográfiája és a geográfiai fatalisták. Budapest, 1912 A délmagyarországi németek. Budapest, 1913 A temes- és torontálmegyei bolgárok. Uo., 1913 Topografikus és geológiai földleírás. Uo., 1913 A hegyek alakulásának újabb elmélete. Bp., 1914 Albánia és az albán kérdés. Uo., 1915 (Klny. A Cél) Az eu. háborúnak geográfiai alapjai. Uo., 1915 Anthropo-geográfia. 1-3. köt. Uo., 1915–1919 Határnevek és hágók a Kárpátokban. – 1904: Kovács Gézával szerk. a Déli Kárpátok, a Délvidéki Kárpátegyes. folyóir-ának 1-4. füz-ét
Egyéb művek
Zene az ethnographiában. Szeged, 1885 Göthe Hermann és Dorothea c. idyllikus eposzának tartalmi fejtegetése. Kolozsvár, 1890 Wagner Richárd kultusza. Arad, 1913
Jegyzetek
További információk Magyar katolikus lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár Gábris Gyula: A földrajzoktatás rövid története a budapesti Egyetemen Per aspera. Czirbusz Géza 30 éves tanári jubileuma; Zemplén Ny., Sátoraljaújhely, 1905 Haltenberger Mihály: Czirbusz Géza és a magyar geográfia. (Megemlékezésül Czirbusz Gézáról); Stephaneum Ny., Bp., 1935 (A Szent István Akadémia mennyiségtan-, természettudományi osztályának felolvasásai)
Források
Ablonczy Balázs: Teleki Pál. Osiris Kiadó, Budapest, 2005 Hajdú Zoltán: Czirbusz Géza, a magyar társadalomföldrajz „temetetlen” megalapítója. In: Abonyiné Palotás Jolán – Becsei József – Kovács Csaba (2002): A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék. Felelős kiadó: Becsei József. Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft., Szeged, pp. 109–120. Németh József: Napló [1898-1911] In: U. ő: Napló [1898-1911] Hét év [1914-1921]. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Füzi László. Magvető Könyvkiadó, Bp. [1993.]
Kategória:Kassaiak Kategória:Magyar piarista szerzetesek Kategória:Magyar földrajztudósok Kategória:1853-ban született személyek Kategória:1920-ban elhunyt személyek Kategória:A Szent István Tudományos Akadémia tagjai Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Az Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjai Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:A Magyar Állam vezetői, újságírói