Jeanne du Barry (született Jeanne Bécu de Cantigny, vagy Jeanne Gomard de Vaubernier; Vaucouleurs, 1743. augusztus 19. – Párizs, 1793. december 8.), XV. Lajos francia király utolsó hivatalos szeretője (maîtresse-en-titre) 1769 és 1774 között. Házasság révén lett grófné, s használta a Barry grófnője (Madame du Barry), illetve a Jeanne du Barry nevet. A francia forradalom idején kivégezték.
Származása Jeanne Bécu 1743. augusztus 19-én születettJeanne Bécu, countess du Barry Encyclopaedia Britannica a lotaringiai Vaucouleurs-ben Anne Bécu és valószínűleg Jean-Baptiste Gormand de Vaubernier ferences rendi szerzetes törvénytelen gyermekeként. Az 1713-as születésű Anne Bécu apja Roreté gróf lakája volt és a nő feltehetően szabados életmódja miatt nem ment férjhez, bár a leírások szerint igen csinos volt. Varrónőként dolgozott a kis vaucouleurs-i apátságnak, így ismerkedett meg az „Angyal” (L’Ange) melléknevű de Vaubernier-vel (Jeanne-t gyerekkorában a kisvárosban „kis angyalnak” nevezték és később luxusprostituáltként is az Angyal nevet használta).Jacques de Saint Victor: Mme du Barry. magyar kiadás: Gabo Kiadó, 2011, ; 22. o.
Anne Bécu ezután megismerkedett a gazdag Claude Roch Billard-Dumonceaux-val, aki a keleti határvidék helyőrségeinek volt a fő hadiszállítója. Feltehetőleg ő volt az apja 1747 februárjában született második gyermekének, Claude-nak, aki azonban tíz hónaposan meghalt. A pénzember segítségével Anne és a három éves Jeanne Párizsba költözött, ahol Billard-Dumonceaux az „állandó szeretője” házában szakácsnőként alkalmazta. 1749 júliusában férjhez ment Nicolas Rançonhoz, akinek Billard raktárgondnoki állást szerzett. Az öt éves Jeanne-t beadták a párizsi Sainte-Aure zárdába, hogy megfelelő neveltetésben részesüljön. A szigorú szabályzatú zárdában a lányokat a művészetek ismeretére oktatták és megtanították őket önálló háztartást vezetni.
A kurtizán bélyegkép|balra|170px|Mme du Barry portréja (François-Hubert Drouais, 1770) Jeanne tizenöt éves korában hagyta ott az intézményt. Ekkor (Ligne herceg emlékiratai szerint) „magas és formás, varázslatosan szőke hajú és tiszta homlokú nő. A szeme, a szemöldöke gyönyörű, az arca ovális és két orcáján az apró anyajegyek máshoz nem hasonlítható érzéki bájt kölcsönöznek neki. Ajkán merész, kissé kihívó mosoly, a bőre finom, a melle zavarba ejtően formás, és aligha találni olyan asszonyt, aki kiállná vele az összehasonlítást”.Jacques de Saint Victor 38. o. Amikor azonban visszaköltözött anyjához, Billard szeretője féltékenységében mindkettőjüket kirúgatta. Anne egy jómódú polgárnál talált cselédi állást, Jeanne pedig állítólag utcai árusként dolgozott, míg lakhelyükön meg nem ismert egy Lametz nevű fodrászt, aki beleszeretett és tanítani kezdte a mesterségére. Öt hónap múlva − miután elköltötte vőlegénye megtakarított pénzét − szakítottak és egy gazdag főadóbérlő özvegyénél, Mme de La Garde-nál helyezkedett el szobalányként. Néhány hónappal később megvádolták, hogy lefeküdt az özvegy fiaival és elküldték. 1761-ben egy Labille nevű divatárukereskedő boltjában talált állást. A párizsi boltoskisasszonyok híresek voltak könnyű erkölcseikrőlJacques de Saint Victor 53. o. és Jeanne is váltogatta a szeretőit, hogy gazdag „patrónust” találjon, aki eltartja. Ekkoriban kezdte el kiegészíteni keresetét Mme Gourdan bordélyában, de rendszeresen nem foglalkozott prostitúcióval, legalábbis a rendőrség listájára nem került fel. 1763-ban ismerkedett az akkor negyven éves Jean-Baptiste du Barry gróffal (valójában szegény gascogne-i kisnemes, aki egy örökölt 24 hektáros birtok után nevezte magát grófnak), aki szélhámoskodásból és kerítésből élt. Du Barry lányokat közvetített ki a nagypolgárok és arisztokraták részére, állandó kliense volt például Richelieu herceg. A gróf meghódította Jeanne-t, ajándékokkal halmozta el és magához költöztette fényűző lakásába. Néhány hónap után azonban közölte a lánnyal, hogy ha fenn akarja tartani életszínvonalát, neki is munkába kell állnia, vagyis találkoznia kell du Barry üzletfeleivel. A férfi 1764 decemberében vezette be legújabb védencét a társaságba és több főnemes (Vileroy márki, Sabran vikomt és Richelieu fia, Fronsac herceg) hamarosan rendszeres látogatója lett Jeanne-nak. 1765 októberében a lány elhagyta a grófot és Richelieu egyik lakásába költözött, de aztán a pénzhiány miatt és mert hiányolta du Barry Adolphe nevű fiát, akit szinte saját gyerekeként szeretett, visszatért a férfihoz.Jacques de Saint Victor 92. o.
A pár nagy lábon élt, palotát béreltek, hintón jártak. Rendszeresen fogadásokat adtak, szalonjukba divatos írók (pl. az ifjabb Crébillon vagy Charles Collé) jártak.
A király szeretője bélyegkép|170px|Mme de Barry (Louise Élisabeth Vigée Le Brun, 1782) Mme Pompadour 1764-es halála óta XV. Lajos királynak nem volt állandó szeretője. Ideiglenes éjszakai szórakoztatóiról személyi inasa, az 1696-os születésű Dominique Guillome Le Bel gondoskodott; általában fiatal, szűz lányokat hajtott fel, mert a király félt a nemi betegségektől.Jacques de Saint Victor 105. o. 1768-ra az akkor 58 éves Lajos belefáradt az egyéjszakás kalandokba, potenciaproblémái is voltak. Mikor erről du Barry Richelieu hercegtől értesült (aki a király kamarása volt) tervezni kezdte, hogy bemutatja Jeanne-t a királynak és megpróbálják megszerezni az állandó királyi szeretői státuszt. A herceg és Le Bel (akit a gróf már ismert korábbról a luxusprostitúció világából) lehetetlennek tartotta a tervét, mert az uralkodó szeretői szinte mindig a nemesi rendből kerültek ki és hírnevüknek makulátlannak kellett lennie; Jeanne pedig közismert volt Párizs éjszakai életében. A gróf azonban kitartó volt és miután Le Bel lehetőséget kapott, hogy „kipróbálja” áruját, hajlandónak mutatkozott összeismertetni Jeanne-t és Lajost. A találkozás körülményei nem ismertek, de a volt kurtizán 1768 tavaszától a király szeretője lett; nem csak egy alkalomra, mint Le Bel számította, hanem az uralkodó szenvedélyesen beleszeretett.Jacques de Saint Victor 109. o.
Kapcsolatukat 1768 nyaráig titokban tartották. Lajos ezután szerette volna bemutatni Jeanne-t az udvarnak, de június 24-én meghalt a királyné, így később kellett megfelelő alkalmat találni. Le Bel ekkor bevallotta a királynak, hogy Jeanne még hajadon (korábban azt hazudta róla, hogy egy gróf felesége), így utasítást kapott az uralkodótól, hogy sürgősen adják férjhez. Jean du Barry nem szívesen engedte volna ki a kezéből a védence fölötti irányítást, ő maga azonban már nős volt. Így esett a választása a vidéken élő öccsére, a „kicsi és satnya” Guillaume du Barry-ra, aki 1768. szeptember 1-én házasságot kötött Jeanne-nal a párizsi Szt. Lőrinc plébánián. A nő a Jeanne Gomard de Vaubernier nevet használta (mivel a 25 év alatti nők esetén apai beleegyezésre volt szükség a házassághoz, így kreáltak egy fiktív, már elhalálozott Jean-Jacques de Vaubernier nevű személyt, akit kineveztek apjának); egyúttal három évet letagadott valódi korából. A házassági szerződés nyilvánvalóvá tette, hogy névházasságról van szó: előírta a házastársak teljes vagyoni elkülönülését és hogy a születendő gyerekek felnevelésért kizárólag a feleség felelős.Jacques de Saint Victor 18. o. A király és du Barry „grófné” kapcsolatát ezentúl már nem rejtegették. Közösen vettek részt a misén, Jeanne pedig lakosztályt kapott Versailles-ban (Le Bel régi lakását, mert ő időközben meghalt).
A királyi udvarban bélyegkép|300px|A du Barry-lakosztály Versailles-ban A királyi udvar ekkor három, egymással élesen versengő klikkre oszlott. Legnagyobb befolyása a haladó szellemű Choiseul herceg, a király főminisztere által vezetett csoportosulásnak volt. Az intelligens és nagy munkabírású herceg szinte egy személyben vezette az országot, ám önhitt és gőgös intrikusként titokban lenézte a királyt. Ő nem lett volna feltétlenül ellenséges du Barry grófnéval szemben, de húga, Gramont hercegné Mme Pompadour halála óta a királyi szerető tisztségére tört és saját magát tartotta az udvar lelkének, így nem tűrhette, hogy egy másik nő kerül közel Lajoshoz.Jacques de Saint Victor 131. o. A másik két frakciónak a vallásos párt (benne elsősorban a király három férjhez nem ment lányával, Adél, Viktória és Lujza, valamint néhány miniszter) és az abszolutizmust védelmező konzervatív párt (benne Richelieu herceg és unokaöccse, Aiguillon herceg) számított. A vallásos klikk magától értetődően szóba sem állt a volt kurtizánnal, így a grófné akaratlanul is Richelieu pártjához sodródott, aki amúgy is régóta a pártfogója volt.
Choiseul úgy vélte, hogy Mme du Barry csak ellenségeinek ügynöke lehet a király közvetlen közelében és titokban rágalomhadjáratot indított a lejáratására. Színdarabokat, pamfleteket, röpiratokat íratott az alacsony származású, kétes hátterű királyi szerető ellen. Amikor szóba került, hogy bemutatják őt az udvarnál és helyzete így „hivatalossá” válik, a miniszter ügyes nyomásgyakorlással elérte hogy egyetlen udvarhölgy sem vállalta Jeanne bevezetését az udvarba (amit az etikett előírt). Richelieu végül Béarn grófnét fizette le százezer arannyal; így bár az eseményt betegségek miatt többször el kellett halasztani, a bemutatásra 1769. április 22-én sor került.Jacques de Saint Victor 156. o. A nagy hatalmú főminisztertől tartó udvaroncok sokáig elkerülték a király új szeretőjét, vagy igen hidegen viselkedtek vele. Jeanne nem tolakodott az előtérbe, nem intrikált és nem állt bosszút az elszenvedett sértésekért, így az udvar lassan hozzászokott és megkedvelték. Ha közeli barátnőkre nem is tett szert (ezt a szerepet sógornője, Chon du Barry játszotta), de végül kialakult körülötte egy nem túl jelentős udvarhölgyekből álló csoport; igaz ehhez hozzájárult, hogy a király utasított nyolc előkelő hölgyet, hogy barátkozzanak a grófnéval. bélyegkép|balra|170px|Choiseul herceg 1769 júliusában Lajos Mme du Barrynak ajándékozta a Versailles közelében fekvő louveciennes-i kastélyt és ő a meglehetősen egyszerű és kis épületet Ange-Jacques Gabriel királyi építésszel itáliai stílusban átalakíttatta. Hamarosan ez a kastély vált a grófné kedvenc tartózkodási helyévé (ide húzódott vissza XV. Lajos halála után is). Újévkor a versailles-i kastélyban is új lakosztályt kapott, közvetlenül Lajos lakrésze fölött (amelyben korábban a király menye, Szász Mária Jozefa hercegnő élt). Az uralkodó ajándékokkal halmozta el: 1772-ig átlagosan havi 200 ezer aranyat költött, ami később 350-600 közöttire nőtt (utóbbi összeg kb. 3 millió eurónak felel meg).Jacques de Saint Victor 181. o. Személyzete meghaladta a száz főt. A királyi szerető - Mme Pompadourtól eltérően - óvakodott attól, hogy a politikába beleártsa magát; befolyását inkább általa igazságtalannak gondolt bírósági ítéletek megváltoztatására használta fel. Megmentett például a halálos ítélettől egy szegény lányt, aki halva született újszülöttjét nem jelentette a hatóságoknál (a csecsemőgyilkosságok miatt ez kötelező volt); valamint egy katonát is, aki békeidőben elszökött, hogy találkozhasson a szüleivel.
1770 májusában a trónörökös, Lajos Ágost (a leendő XVI. Lajos) feleségül vette Mária Antóniát, Mária Terézia lányát. A házasságot külügyminiszterként Choiseul szervezte meg és a fiatal főhercegnő (aki a francia udvarban őt érezte legfőbb támogatójának) a miniszter pártját erősítette meg jelentékeny módon. Ez azzal járt, hogy kezdettől fogva ellenségesen viselkedett Mme du Barryval. Összeütközésükre hamarosan sor került, amikor a színházban Mária Antónia egyik udvarhölgye (Gramont grófné) nem adta át Mme du Barrynak a számára fenntartott ülőhelyet és erre a király száműzte őt az udvarból. 160px|bélyegkép|Mme du Barry mellszobra (Augustin Pajou műve, Louvre)