A hosszúfarkú énekesseregély (Aplonis magna) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Hermann Schlegel német ornitológus írta le 1871-ben, a Lamprotornis nembe Lamprotornis magnus néven.
Alfajai Aplonis magna brevicauda (van Oort, 1908) Aplonis magna magna (Schlegel, 1871)
Előfordulása Indonézia területén, Biak és Numfor szigetén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 41 centiméter. Hosszú farka van.
Életmódja Gyümölcsökkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
– magyar neve – hosszúfarkú seregély
Kategória:Aplonis Kategória:Madárfajok Kategória:Indonézia endemikus madarai