Pianh (p3-ˁnḫ) ókori egyiptomi főpap, Ámon thébai főpapja i. e. 1074 és 1070 közt, a XXI. dinasztia idején. Papi címe mellett több más fontos rangot is viselt, többek közt Kús alkirálya (núbiai kormányzó) is volt. I. Pinedzsem főpap apja.
Családja Felmenői nem ismertek, de leszármazottai közt – ahogy a Herihóréi közt is – többen líbiai nevet viselnek, így líbiai zsoldosok utóda lehet. Korábban Herihór főpap vejének és utódjának tartották, de templomi feliratok és más emlékművek alapján úgy tűnik, hogy Herihór elődje volt.Karl Jansen-Winkeln, Das Ende des Neuen Reiches, ZAS 119 (1992), pp.22-37Ian Shaw, The Oxford History of Ancient Egypt, p.309
Pianh feleségének neve egy töredékes feliraton szerepel, melyen nehéz eldönteni, hogy ḥ vagy nḏ a név első része (a két hieroglifa hasonlít), így vagy Nedzsmet az, akinek fennmaradt egy ábrázolása, amin Pianh és fiai hosszú életet kívánnak neki, vagy anyja, Hrere. Utóbbi esetben a lányuk lehet Nedzsmet, aki később Herihór főpap felesége lett., p.197, p.78 Hrere és Nedzsmet is viselik „a király anyja” címet, de egyiknél sem tudni, melyik királlyal kapcsolatban. Elképzelhető, hogy Hrere I. Neszubanebdzsed fáraó anyja volt, és talán a XI. Ramszesz uralma alatt elmozdított Amenhotep Ámon-főpap felesége (mivel Hrere viselte az „Ámon háremének elöljárója” címet); Nedzsmet pedig előbb Pianhhoz, majd Herihórhoz ment feleségül.Dodson & Hilton, pp.199-200
Pianhnak négy fia és egy lánya ismert: Pinedzsem, Hekanofer, Hekamaat, Anhefenmut és Faienmut. Legidősebb fia, I. Pinedzsem követte a Pianhot követő Herihórt főpapként; mivel magas kort megért, valószínűleg nagyon fiatal volt még apja halálakor és ezért nem ő, hanem Herihór követte Pianhot a főpapi székben.John H. Taylor, "Nodjmet, Payankh and Herihor: The Early Twenty-First Dynasty Reconsidered," in Proceeding of the Seventh International Congress of Egyptologists, 3-9 September 1995, ed. C.J. Eyre, Leuven 1998. pp.1143-1155Arno Egberts, "Hard Times: The Chronology of 'The Report of Wenamun' Revised", Zeitschrift fur Ägyptischen Sprache 125 (1998), pp.93-108 Hekanofer Ámon második prófétája lett. Pianh leszármazottai közt fáraók és főpapok is találhatóak.
Főpapsága Főpapként eltöltött ideje nagy részét Paneheszi lázadó núbiai alkirály leverésével töltötte, aki Felső-Egyiptom nagy területét elfoglalta. Pianh sikeresen visszaűzte őt Núbiába.Török László: The Kingdom of Kush: Handbook of the Napatan-Meriotic Civilization, Brill Academic Publishers 1997 Ebből az időszakból maradtak fenn az ún. késő-ramesszida levelek, melyeket Pianh írt családjának és ismerőseinek. Karnakban feljegyeztek egy Pianhról szóló kedvező jóslatot; nevét ezenkívül említi egy abüdoszi sztélé, feliratok a karnaki Honszu-templomban és egy felirat III. Ramszesz múmiáján annak helyrehozásáról.Dodson & Hilton, p.209
Címei: Ámon főpapja; Királyi írnok; Kús alkirálya; A déli idegen országok felügyelője; A magtárak felügyelője; Felső-Egyiptom íjászainak parancsnoka (rendőrfőnök).Cerny, Ostraca Hier. CGC, p.75-76
Jegyzetek
Kategória:Ámon főpapjai Kategória:Kús alkirályai Kategória:XXI. dinasztia Kategória:Az i. e. 12. században született személyek Kategória:Az i. e. 1070-es években elhunyt személyek