A farkassügér (Dicentrarchus labrax) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a Moronidae családjába tartozó faj.
Nemének a típusfaja.
Előfordulása A farkassügér elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti és az Északi-tenger déli fele, a Földközi- és Fekete-tenger. A Balti-tengerben ritka. Még megtalálható a Shkodrai-tóban és a Nílusban is.
Megjelenése A hal testhossza 40-50 centiméter, legfeljebb 103 centiméter. Testtömege legfeljebb 12 kilogramm. 65-80 apró, fésűs pikkelye van egy hosszanti sorban. A szemek között a pikkelyek kerekdedek. Kopoltyúfedői felső peremén 2 erős tüske van. Az elő-kopoltyúfedő hátulsó szegélye fogazott. Oldalvonala feketés. A hátúszóján 8-10 tüske és 12-13 sugár van, míg a farok alatti úszóján 3 tüske és 10-12 sugár látható.
Életmódja A fiatalok kis rajokban, az idősebb példányok magányosan élnek. Nyáron a partok közelébe és a folyótorkolatokba vonulnak. Tápláléka apró rajhalak, például szardínia; a fiatalok főként férgeket, rákokat, tintahalakat és ikrát fogyasztanak. 100 méteres mélybe is lemerülhet.
Legfeljebb 30 évig él.
Szaporodása A Földközi-tengerben január-márciusban, a La Manche csatornában március-júniusban ívik.
Rokon faj A farkassügér legközelebbi rokona és a Dicentrarchus halnem másik faja a pettyes farkassügér (Dicentrarchus punctatus).
Források Dicentrarchus labrax (Linnaeus, 1758) FishBase Smith, C.L., 1990. Moronidae. p. 692-694. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.
Kategória:Dicentrarchus Kategória:Halfajok Kategória:Európa halai Kategória:Az Atlanti-óceán halai Kategória:A Fekete-tenger halai Kategória:A Földközi-tenger halai