Bakody Tivadar József (Győr, 1825. május 4. – Budapest, 1911. március 29.) magyar orvos, pedagógus, egyetemi tanár.
Családja Apja Bakody József (1791–1845) orvos. Két gyermeke született: Bakody Amanda, akinek második férje Csiky Gergely (1842–1891) író, az MTA tagja volt. Fia Bakody Árpád (1858–1887) orvos.
Élete A Budapesti Egyetemen bölcseletet tanult, majd a Lipcsei Egyetemen bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott 1845 és 1848, külföldi tanulmányútja után kiadott egy 98 német nyelvű költeményt tartalmazó kötetet 1846-ban. 1846-47-ben Petőfivel jó barátságba keveredett, aki egyik versét kifejezetten jónak tartotta. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Görgei Artúr főhadiszállásán honvéd kapitány volt.
Orvosi tanulmányait csak 1850-ben kezdte meg és 1854-ben fejezte be a Bécsi Egyetemen. Külföldi egyetemeken folytatott tanulmányútja után Lembergben telepedett le, ahol a Lembergi Egyetemen 1860-ban a „természet-gyógytan” magántanárává képesítették, és ott saját költségén svéd gyógytorna-csarnokot építtetett. Atyjához híven a homeopátia irányát követte. 1861-ben visszatért Magyarországra. 1873-1905 között a „hasonszenvészet” (homeopátia) rendkívüli tanára volt a Budapesti egyetem orvosi karán; a Bethesda és az 1798. május 28-án megnyitott budapesti Szent Rókus Kórház főorvosa volt. Semmelweis Ignác tanainak propagátora volt. Sokat tett az elhanyagolt testgyakorlás felkarolása érdekében. 1863-ban kezdeményezte az első magyarországi nyilvános tornacsarnok létrehozatalát, 1865-ben pedig kezdeményezte a Pesti Torna Egylet megalapítását. Az Egyesség a hazában szabadkőműves páholy főmestere, később a nagypáholy főfelügyelője volt. 1873–1875 között szerkesztette a Hasonszenvi Lapokat.
Művei Traumbilder. Gedichte. Pesth, 1846. Lilien und Rosen. Gedichte. 2. Aufl. Wien. 1854. Országos testgyakorlat. Pest, 1861. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból) A tüdőhólyagcsák hámja feletti vita. Uo. 1865. A hasonszenvészet jogigényei a tudomány és emberiség érdekében. Uo. 1868. Die Katarrhalische Pneumonie vom pathol.-histol. Standpunkte. Bpest, 1873. A hurutos tüdőlob kór-szövettanilag tekintve. Uo. 1874. Emlékbeszéd dr. Almási Pál fölött. Uo. 1876. (Ism. Kelet Népe 1876. 34. 35. sz.) Eine psychologisch-philosophische Reflexion. Uo. 1876. A hasonszenvi iskola természettudományi módszere. Uo. 1877. Zur Verständigung noch einmal: Noumenorum non datur scientia. Leipzig, 1877. Retorsion. Berlin. 1882. Zur Reform der medicinischen Therapie. Uo. 1882. Hahnemann redivivus. Leipzig, 1883. A Karyomitosis és a biologikus orvosszeri gyógytan alapelve Bpest, 1884. (Ugyanez németül. Berlin, 1884.) Az orvosszeres tüneti antipyresis birálata. Uo. 1884. (Különnyomat a Gyógyászatból. Ugyanez németül a Pester Med. Chirurg. Presseből 1885.)
A Hasonszenvi Lapoknak 1866-tól főmunkatársa és 1873 márciustól 1874 végéig szerkesztője volt.
Források
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Egy eddig ismeretlen emberi kapcsolat , epa.oszk.hu
Kategória:Magyar homeopátiás orvosok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Győriek Kategória:1825-ben született személyek Kategória:1911-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar pedagógusok