A National Security Agency (NSA, magyarul Nemzetbiztonsági Ügynökség) az Amerikai Egyesült Államok rádióelektronikai, jelhírszerzéssel foglalkozó (SIGINT) hírszerző szervezete, az Egyesült Államok Hírszerző Közösségének az egyik legnagyobb költségvetésű és létszámú tagja, önálló nemzetbiztonsági szolgálat. Az Amerikai Védelmi Minisztérium alárendeltségében működik. Tevékenységi körébe tartozik a külföldre irányuló rádiófelderítés tervezése, koordinálása, irányítása, beleértve az internetes forgalom ellenőrzését, valamint a hazai információbiztonság (INFOSEC) védelme, a kriptográfia, azaz a külföldi rejtjelfejtés és a hazai rejtjelzés biztonságának védelme. 1952. november 4-én hozta létre Harry S. Truman elnök főleg az addig a Külügyminisztérium alá tartozó rádiótechnikai felderítő szervezetek összevonásával és a Védelmi Minisztérium irányítása alá helyezésével.
Az NSA volt az egyik főszereplője a még a hidegháborúban indult, de utána is évtizedeken át folytatott ECHELON műveletnek is, amelyben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia biztonsági együttműködési egyezménye alapján (UKUSA Security Agreement) még további három ország, Ausztrália, Kanada és Új-Zéland vett részt, és amelynek fő tevékenysége a kereskedelmi távközlési műholdak adatforgalmának ellenőrzése volt. Mára ez a tevékenység minden bizonnyal alaposan átalakult.
Az NSA-nak nem tartozik a hatáskörébe az emberi erőforrásokkal folytatott hírszerzés, a HUMINT mint például a CIA és a DIA esetében. Ezzel szemben a feladata koordinálni a többi titkosszolgálat tevékenységének SIGINT elemeit.Executive Order 13470 — 2008 Amendments to Executive Order 12333, United States Intelligence Activities, Section C.2, July 30, 2008 Erre a koordináló tevékenységre hozták létre az NSA igazgatója vezetésével a Central Security Service (Központi Biztonsági Szolgálat, CSS) nevű szervezetet. Az NSA igazgatója emellett a United States Cyber Command (USCYBERCOM), az Egyesült Államok Kiberhadviselési Parancsnokságának a főnöke is.
Az NSA tevékenysége 2013 nyarán reflektorfénybe került Edward Snowden leleplezései nyomán. A titkosszolgálat tevékenységének sok részlete nyilvánosságra került, ami nagy politikai károkat okozott az Egyesült Államoknak, az NSA-t pedig több éves kárelhárító program megtervezésére és végrehajtására kényszeríti.
Története Előtörténet A szervezet tevékenységének előzményei az első világháború idejéig követhetők vissza az Egyesült Államokban. 1917. április 28-án, három héttel a Németországnak szóló hadüzenet után Washingtonban egy kriptográfiai, kódfejtő részleget hoztak létre a katonai hírszerzés 8. szekciója néven (MI-8, Cipher Bureau and Military Intelligence Branch, Section 8). Vezetője Herbert O. Yardley lett, aki két polgári alkalmazottal kezdte meg a munkát. 1918 júliusától átvette haditengerészet rejtjelfejtő részlegét is. A háború után, 1919 májusában a szervezet New Yorkba költözött, és ott folytatta munkáját Code Compilation Company néven Yardley irányítása alatt.
A „Fekete Szoba” thumb|A Western Union az első világháború idejétől lehetővé tette a távirati forgalom ellenőrzését a titkosszolgálat számára
A szervezetet Fekete Szobának (Black Chamber) is hívták, a francia Cabinet noir kifejezés nyomán, ami hagyományosan a postai szolgálatokban elhelyezett levélbontó részlegek elnevezése volt Európában. Irodái a Manhattanben, a keleti 37. utcán voltak. A szervezet feladata a külföldi kormányok kommunikációs kódjainak feltörése volt. Tevékenységét a külügyminisztérium (State Department) és a hadügyminisztérium (War Department) támogatta. A Black Chamber rávette a legnagyobb amerikai távírótársaságot, a Western Uniont, hogy ellenőrizhesse a rajta áthaladó távirati forgalmat.
A szervezetet 1929-ben felszámolták, mert Henry L. Stimson akkori külügyminiszter úgy vélekedett, hogy „úriemberek nem olvassák más postáját”.
A második világháborúban és utána
A második világháborúban létrehozták a Signal Security Agency (SSA, Híradásbiztonsági Ügynökség) nevű szervezetet az ellenséges kommunikáció begyűjtésére és megfejtésére. A háború befejeztével az SSA-t átszervezték és létrehozták helyette az Army Security Agency (ASA, Hadsereg Biztonsági Ügynökség) nevű egységet, a katonai hírszerzés vezetőjének (Director of Military Intelligence) irányítása alatt.
1949. május 20-án az addigra már szerteágazó összes többi kriptográfiai tevékenységet egyesítették az Armed Forces Security Agency (AFSA, Fegyveres Erők Biztonsági Ügynöksége) nevű szervezetben, a Védelmi Minisztérium irányítása, a Joint Chiefs of Staff parancsnoksága alatt. Tevékenységébe azonban nem tartozott bele a hírszerzési kommunikációs információgyűjtés, a COMINT és nem tudta kielégíteni a Külügyminisztérium, a CIA, az FBI és más szervezetek ilyen jellegű igényeit. 1951 decemberében Harry S. Truman elnök átfogó vizsgálatot rendelt el e hiányosságok miatt és ennek nyomán hozta létre rendeletével 1952. október 24-én az NSA-t. A szervezetet létrehozó elnöki rendelet maga is, és ezzel a szervezet létezése is titkos volt, ezért a bennfentesek maguk között az NSA rövidítést tréfásan így oldották fel: No Such Agency azaz „Nincs Ilyen Ügynökség”.
SHAMROCK művelet 1945 augusztusában indult a SHAMROCK művelet amelynek keretében az NSA elődje, az Armed Forces Security Agency, majd az NSA mikrofilmen rögzített minden táviratot, ami belépett vagy kilépett az Egyesült Államokból a Western Union és társult cégei rendszerén keresztül. A hírszerzési szempontól érdekes anyagokat továbbították a társ-titkosszolgálatoknak, mint az FBI, a CIA, a Secret Service, a Bureau of Narcotics and Dangerous Drugs (BNDD), illetve a Védelmi Minisztériumnak. Mindez a tevékenység bírói engedély, felhatalmazás nélkül folyt.
A SHAMROCK aktivitásának csúcsidőszakában havi üzenetet rögzítettek és analizáltak az NSA szakemberei. 1975 májusában azonban a Kongresszusban a program kritikusai vizsgálatokat indítottak a jogsértések miatt, ezért végül Lew Allen, az NSA akkori igazgatója leállította a műveletet.
MINARET művelet
A SHAMROCK művelethez hasonlóan a MINARET keretében szintén lehallgatta amerikai állampolgárok elektronikus kommunikációját is az NSA, és az operatív szempontból fontos adatokat továbbította azt más amerikai belbiztonsági illetve hírszerző titkosszolgálatoknak.
A megfigyelendő amerikai állampolgárok listáját más kormányzati szervek, titkosszolgálatok állították össze. A folyamatnak egyáltalán nem volt igazságügyi felügyelete, bírói engedélyről szó sem volt. 1967 és 1973 mintegy 6000 külföldi személy, valamint 1600 szervezet illetve amerikai állampolgár kommunikációját figyelték meg ennek a műveletnek a keretében. Lew Allen, az NSA akkori igazgatója a Szenátus Hírszerzési Bizottsága előtt 1975-ben elmondta, hogy a lehallgatott amerikai állampolgárokról az NSA 3900 jelentést készített.
A hazai célszemélyek között voltak a vietnámi háború tekintélyes ellenzői is, mint Howard Baker szenátor, Martin Luther King, vagy Muhammad Ali, Jane Fonda, Art Buchwald.
Az NSA brit társszerve, a Government Communications Headquarters („Kormányzati Kommunikációs Főhadiszállás”, GCHQ) is részt vett ebben a programban, és a maga részéről is megfigyelt neves amerikai személyiségeket is, mint Tom Hayden és Jane Fonda. A begyűjtött adatokat átadta az NSA-nek.
Az 1975-ös szenátusi vizsgálatot Frank Church szenátor vezette, aki maga is célszemélye volt a műveletnek. A vizsgálat, amire a Watergate-botrány nyomán került sor,Pre-Emption - The NSA and the Telecoms | Spying On The Home Front | FRONTLINE | PBS megállapította, hogy az NSA rutinszerűen sértette tevékenységével az amerikai törvényeket.
A SHAMROCK és a MINARET műveletekkel kapcsolatos szenátusi és kongresszusi viták eredményeképpen 1978-ban elfogadták a Foreign Intelligence Surveillance Act („Külföldi hírszerzési felügyeleti törvény”, FISA), ami korlátozta az NSA hatáskörét és rögzítette a bírói engedélyezés és a jogi felülvizsgálati lehetőség szükségességét. Emellett 1980-ban belső szabályzatot is alkottak U.S. Signals Intelligence Directive 18 (USSID) néven a hírszerző közösség számára az elektronikus hírszerzés jogi feltételeiről, szabályairól, annak érdekében, hogy korlátozzák az amerikai állampolgárok megfigyelésének lehetőségét. majd azt módosították 1993-ban.
Ez a két jogi dokumentum, a FISA és a USSID alkották ezután a SIGINT tevékenység jogi feltételrendszerét, bár értelmezésükről további viták is voltak. A végrehajtó hatalom, különösen George W. Bush elnöksége alatt, mindig kiterjesztően értelmezte azokat, szemben a kongresszussal.
Tonkini incidens
A vietnámi háború kirobbantására, az Egyesült Államok nyílt bekapcsolódására ürügyet adó tonkini incidens (1964) tálalásában az NSA fontos szerepet játszott. Az ügynökség egyik történésze már 2001-ben megállapította, hogy az NSA korabeli jelentései és különösen azok akkor nyilvánosságra hozott változatai torzításokat tartalmaztak az USA hadba lépésének alátámasztása érdekében.
Terrorizmus elleni küzdelem
1986-ban az NSA elfogta és megfejtette a líbiai kormány belső kommunikációját a berlini diszkó-robbantás után. (Ismeretlenek bombát robbantottak egy akkori nyugat-berlini diszkóban, ahová főleg amerikai katonák jártak.) Az NSA információi bizonyították, hogy a terrorcselekményt a líbiai kormány szervezte. Ennek nyomán Ronald Reagan elnök elrendelte Líbia büntető jellegű bombázását. Bejelentésével az elnök addig példátlan módon azt is nyilvánosságra hozta, hogy az NSA feltörte a líbiai kormányzati kommunikáció rejtjelrendszerét.
thumb|200px|Oszáma bin Láden Afganisztánba költözésétől, az 1980-as évektől az NSA minden műholdas telefonbeszélgetését rögzítette, összesen több mint 2000 perc hanganyagotthumb|200px|A kiszivárgott dokumentum szerint a X-KEYSCORE kommunikációs eseményt rögzített.
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után az NSA új IT-rendszerek létrehozásával óriási erőfeszítéseket tett az internet és a mobiltelefónia ellenőrzésének kiteljesítésére. Több versengő rendszert is kipróbáltak a cél elérése érdekében, mint a ThinThread, a Trailblazer és a Turbulence projektek. A versenyt sok vita és néhány kiszivárogtatás is kísérte.<http://www.baltimoresun.com/news/nation-world/bal-nsa050607,0,1517618.story > A szervezet mindenesetre leküzdötte a nehézségeket, és hatalmas anyagi ráfordítások eredményeképpen hatékony globális megfigyelő rendszert hozott létre, amire aztán Edward Snowden 2013-as leleplezései vetettek fényt.
Ipari kémkedés
1999-ben az Európai Parlament nyilvánosságra hozta az ipari kémkedésről szóló többéves vizsgálódásának eredményét. A jelentésben előkelő helyen szerepel az NSA ilyen jellegű tevékenysége.
Az NSA globális megfigyelő rendszerének 2013-as leleplezése Edward Snowden, az NSA korábbi szerződéses munkatársa 2013 nyarán számos dokumentumot hozott nyilvánosságra, amelyek fényt derítettek az NSA globális lehallgató tevékenységének méreteire. A leleplezések óriási világvisszhangot váltottak ki.
Nyilvánosságra került, hogy az NSA világszerte több mint egy milliárd ember telefonos és internetes kommunikációját követi figyelemmel és nem csak a terrorizmusról, hanem külpolitikai, gazdasági, konkrét kereskedelmi témákról is adatokat gyűjt. Egy, a titkosság alól feloldott dokumentumból például kiderül, hogy a szervezet 2006 és 2009 között a saját szabályaival is ellentétesen figyelt meg folyamatosan telefonvonalat. 2012 közepén az ügynökség naponta több mint 20 milliárd kommunikációs eseményt (internet és telefon) rögzített.
Az NSA kiterjedt kémtevékenységet folytatott az Európai Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete és számos olyan kormányzat ellen is, amelyek egyébként az Egyesült Államok szoros szövetségesei.Laura Poitras, Marcel Rosenbach, Fidelius Schmid und Holger Stark. "Geheimdokumente: NSA horcht EU-Vertretungen mit Wanzen aus". Der Spiegel (in German). Hozzáférés ideje: 29 June 2013."US-Geheimdienst hörte Zentrale der Vereinten Nationen ab". Der Spiegel (in German). Hozzáférés ideje: 25 August 2013.