bélyegkép|jobbra|250px|kerek kelesztőkosár
A szakajtó kisméretű, fületlen, többnyire kézzel fonott kosár, melyet tipikusan gyékényből, szalmából fontak – a fonási mód szakajtókötésként ismert. Tészták (kenyerek) kelesztéséhez használják, de egyes vidékeken, például a Szigetközben, Bodrogközben, a Bódva és a Hernád mellett például fából (puhafából, nyárfából) faragott tálat használnak erre a célra. Alakja általában a kenyér formájával áll összhangban, lehet hosszú és kerek is. Szinonimái: szakasztó, zsompor.
Története Elsősorban kenyérsütésnél használták: a teknőben megdagasztott tésztából előzetes kelesztés után kiszakajtották, a "táblán" (nagy asztal) átgyúrva, egy-egy belisztezett szakajtóba rakták, melyet tiszta textíliával (szakajtóruhával) takarták le, így kelesztették tovább.
Tészta kelesztésén kívül tárolóedényként is funkcionált, tojást, gyümölcsöt, zöldséget is tároltak benne. Mértékegységként is használták: kb. 3−5 liter.
A kelesztőedény kialakulása, elterjesztése nyugat és közép Európában valószínűleg a sütőiparban történt a középkor végén. A zsompor kézzel készített fonott vagy szőtt anyagból készül ezért szalmakosár néven is ismert.
Jegyzetek
Források Magyar Néprajzi Lexikon Kisbán Eszter: A kenyér a táplálkozási struktúrában (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970)
Kategória:Edények Kategória:Néprajz