A Gázai övezet (arab: قِطَاعُ غَزَّةَ Kiṭāʿ Ġazza) Palesztina része, a Földközi-tenger keleti medencéjének keleti partjai mentén, a Levante térségében fekszik. Délnyugat felől egy kis szakaszon Egyiptommal határos, délkelet és északkelet felől pedig Izraellel. A Gázai övezet Ciszjordániával együtt alkotja Palesztinát. Az övezet területének határait az 1948-as arab-izraeli háborút lezáró tűzszünet határozta meg.
Az övezet 41 kilométer hosszú, szélessége 6 és 12 kilométer között változik, így Budapestnél jóval kisebb területen él több mint kétmillió ember. Lakóinak döntő többségét palesztin menekültek és leszármazottaik alkotják. Az övezet a megszállt palesztin területek része, nem szuverén állam, hanem az 1994 májusában létrehozott, korlátozott önkormányzatisággal bíró ún. Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alá tartozó terület. 1967 óta izraeli megszállás alatt áll.
1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédait és a hatnapos háború során elfoglalta Gázát és Ciszjordániát, ahol illegális zsidó telepeket létesített. A Gázai övezetben 21 zsidó telep létesült, közelítőleg nyolcezer lakossal. Ezek a telepek foglalták el az övezet területének 18 százalékát, míg a milliós palesztin lakosság a fennmaradó területre szorult. A Gázai övezet életét az izraeli hadsereg ellenőrizte és irányította. Az első intifáda nyomán, 1993-ban az oslói elvi megállapodás után indult meg a palesztin önkormányzatiság, az önálló palesztin állam kialakításának folyamata. E folyamat azonban a kétezres évek elejére kudarcba fulladt.
2005-ben, a második intifáda nyomán Izrael felszámolta a gázai zsidó telepeket és kivonta katonai erőit a Gázai övezetből, de blokád alá vette a térséget, amely jelenleg is izraeli és egyiptomi blokád alatt áll. A 2007-es gázai csata nyomán a Hamász Gázai övezetben kiszorította a Palesztin Nemzeti Hatóságot a hatalomból, és a 2023-as Izrael–Hamász-háborúig de facto ellenőrizte az övezet területét. A terület Izraeltől függ a vezetékes víz, az áram, a távközlés és egyéb közművek tekintetében is, amelyet 2023 végén teljes blokád alá helyeztek.Sanger, Andrew (2011). "The Contemporary Law of Blockade and the Gaza Freedom Flotilla". In M.N. Schmitt; Louise Arimatsu; Tim McCormack (eds.). Yearbook of International Humanitarian Law - 2010. Vol. 13. Springer Science & Business Media. p. 429. doi:10.1007/978-90-6704-811-8_14. . Israel claims it no longer occupies the Gaza Strip, maintaining that it is neither a Stale nor a territory occupied or controlled by Israel, but rather it has 'sui generis' status. Pursuant to the Disengagement Plan, Israel dismantled all military institutions and settlements in Gaza and there is no longer a permanent Israeli military or civilian presence in the territory. However the Plan also provided that Israel will guard and monitor the external land perimeter of the Gaza Strip, will continue to maintain exclusive authority in Gaza air space, and will continue to exercise security activity in the sea off the coast of the Gaza Strip as well as maintaining an Israeli military presence on the Egyptian-Gaza border. and reserving the right to reenter Gaza at will. Israel continues to control six of Gaza's seven land crossings, its maritime borders and airspace and the movement of goods and persons in and out of the territory. Egypt controls one of Gaza's land crossings. Troops from the Israeli Defence Force regularly enter pans of the territory and/or deploy missile attacks, drones and sonic bombs into Gaza. Israel has declared a no-go buffer zone that stretches deep into Gaza: if Gazans enter this zone they are shot on sight. Gaza is also dependent on Israel for water, electricity, telecommunications and other utilities, currency, issuing IDs, and permits to enter and leave the territory. Israel also has sole control of the Palestinian Population Registry through which the Israeli Army regulates who is classified as a Palestinian and who is a Gazan or West Banker. Since 2000 aside from a limited number of exceptions Israel has refused to add people to the Palestinian Population Registry. It is this direct external control over Gaza and indirect control over life within Gaza that has led the United Nations, the UN General Assembly, the UN Fact Finding Mission to Gaza, International human rights organisations, US Government websites, the UK Foreign and Commonwealth Office and a significant number of legal commentators, to reject the argument that Gaza is no longer occupied. Scobbie, Iain (2012). Elizabeth Wilmshurst (ed.). International Law and the Classification of Conflicts. Oxford University Press. p. 295. . Even after the accession to power of Hamas, Israel's claim that it no longer occupies Gaza has not been accepted by UN bodies, most States, nor the majority of academic commentators because of its exclusive control of its border with Gaza and crossing points including the effective control it exerted over the Rafah crossing until at least May 2011, its control of Gaza's maritime zones and airspace which constitute what Aronson terms the 'security envelope' around Gaza, as well as its ability to intervene forcibly at will in Gaza.
2008 és 2022 közt a Gázai övezetben öt háború és több mint harminc izraeli katonai hadművelet zajlott. Ezek a harcok jelentős károkat okoztak, ami miatt Gáza kiterjedt felújításra és helyreállításra szorult, de ez az izraeli zárlat miatt nem történhetett meg.
2023 őszén a Hamász rajtaütést hajtott végre a Gázai övezettel határos izraeli területeken, aminek nyomán Izrael háborút indított a Gázai övezet ellen. A két fél közötti konfliktus hosszú történetében ez a háború a legvéresebb a palesztinok számára.
Rengetegen meghaltak vagy megsebesültek és az övezet északi részén az épületek zöme, 70–80%–a megrongálódott vagy elpusztult. 2025-ben az övezet izraeli blokád alatt áll és éhínség van, a nemzetközi segélyek csak egy töredéke ér célba.
2025 augusztusáig a gázai egészségügyi minisztérium jelentése alapján több mint 60 ezer ember halt meg az övezetben – minden 37. emberből egy –, ami átlagosan napi 91 halálesetet jelent. Az áldozatok többsége civil, akiknek legalább fele nő és gyermek. Izraelt nemzetközileg is népirtással is vádolják.
Története A terület nevét legnagyobb településéről, egyúttal székhelyéről, Gázáról (másképpen Gázaváros) kapta. A város egyike a legrégebbi folyamatosan lakott településeknek.
Ókor A terület már ősidők óta lakott,Filfil, Rania; Louton, Barbara (September 2008) "The Other Face of Gaza: The Gaza Continuum", This Week in Palestine (This Week in Palestine) a kora ókortól kezdve több régészeti lelőhely ismert az övezetben.
A terület és tágabb környezete az ókori Egyiptom XIX. dinasztiája idején a Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közti határterületként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt, Kánaán országaként utaltak rá. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a piros bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. A Kánaán jelentése hogy „Bíbor ország”, ugyanaz, mint a görög Fönícia névé.
A kádesi csata után, II. Ramszesz és a hettiták közötti békeszerződés értelmében a felek kölcsönösen elismerték a határokat.bélyegkép|balra|180px|Filiszteus hadihajó ábrázolása III. Ramszesz Medinet Habuban álló templomából
Merenptah fáraó még sikerrel védi a területet a tengeri népek támadása ellen (i. e. 1208). Az erről szóló leírásban, a Merenptah-sztélében említik először az izraeli népet, ez az Izrael név első írásos emléke, egyúttal Izrael egyetlen említése régi egyiptomi szövegekben. „Kánaán népe nyomorult fogoly, Askelon meghódítva, Gezert elfoglaltam, Janoám elpusztult, Izrael puszta, magva nincs többé.” A szöveg rövidsége miatt nem vonhatók le messzemenő következtetések, megállapítások, de míg a többi név után az országot jelentő determinatívum áll, Izraelé után a népet jelentő, ami arra utal, ebben az időben nem országként, hanem népként (esetleg nomádokként), állandó városállam nélküli csoportként tekintettek rájuk.Carol A. Redmount, 'Bitter Lives: Israel in and out of Egypt' in The Oxford History of the Biblical World, ed. Michael D. Coogan, (Oxford University Press: 1999), p.97
III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket, de a Nílus deltáját és az Egyiptomi Birodalmat III. Ramszesz egy elkeseredett csatában megvédi a tengeri népek támadásával szemben (i. e. 1174 vagy 1178). E tengeri népek egyikét magyarul filiszteusoknak nevezik. E nép nevéből származik a mai palesztin népnév és Palesztina elnevezése is.
A Földközi-tenger partvidékén i. e. 1200 körül letelepedő filiszteusok számos kisebb-nagyobb települést, köztük öt jelentős várost emeltek. Ez az öt város, Gáza, Askelón, Asdód, Ekron és Gát pentapoliszt, azaz az öt városból és birtokaikból álló kereskedelmi és védelmi szövetséget alkotott. Róluk és cselekedeteikről a Biblia számos helyen, többek közt a Bírák könyve 3. fejezetében és Sámuel első könyvének 4. fejezetében is megemlékezik. E korban kezdődött a területért folytatott több évszázados izraeli-filiszteus és judeai-filiszteus háborúskodás.
A vaskorban az izraeliták a tágabb területen két királyságot alapítottak, az északi Izraeli Királyságot és a déli Júdai Királyságot. Az Izraeli Királyságot az Újasszír Birodalom hódította meg i. e. 722-ben. Szamária elfoglalása után a lakosság egy jelentős részét II. Sarrukín asszír király áttelepítette birodalma más területeire. A Júdai Királyság előbb az Újasszír birodalom, majd annak bukása után az Újbabiloni Birodalom kliensállama lett. A Babilon elleni lázadás nyomán II. Nabú-kudurri-uszur i. e. 587-ben megostromolta Jeruzsálemet, lerombolta a várost és elpusztította a Júdai Királyságot.
A makedón király, Nagy Sándor i. e. 332-ben hódította meg a területet Gáza ostroma után. A terület fölött Sándor halála után évszázadokig a vezérei alapította uralkodócsaládok, a Ptolemaida-dinasztia és a Szeleukida-dinasztia uralkodtak, gyorsan hellenizálódott.
Júdea i.sz. 6-tól a Római Birodalom tartománya volt, ezzel megszűnt a Levante területén kisebb-nagyobb megszakításokkal körülbelül az i. e. X. századtól létező izraelita, illetve zsidó államiság.
Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135), Júdea tartományt és a környező területeket Szíria Palesztina néven szervezte újjá, a zsidóknak pedig megtiltotta a jeruzsálemi letelepedést. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta. A terület eztán évszázadokig viselte a Palesztina nevet, Róma, illetve a Bizánci Birodalom uralma alatt állt egészen az iszlám hódításokig. A zsidó vallás a Római és Bizánci Birodalom területén is a bevett vallások közé tartozott, így követői szabadon gyakorolhatták vallásukat.
Ebben a korszakban Gáza virágzó kikötő és kereskedelmi központ volt.
Középkor Palesztina Jeruzsálem ostroma után, 637-ben került a Rásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. Gázát is ebben az évben foglalta el Amr ibn al-Ász. A muszlimok a zsidókat és keresztényeket egyaránt a könyv népeinek tekintették, akik így megtarthatták vallásukat, saját közösségük ügyeit pedig saját törvényeik szerint intézhették (dzimma). Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.
Az első keresztes háború során az Európából indult keresztény hadak 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. A Jeruzsálem visszafoglalásával próbálkozó kalifát a keresztesek Askelónnál megverték. 1100-tól Palesztina területének jórésze a katolikus keresztény Jeruzsálemi Királyság birtoka. A keresztesek 1100-ban foglalták el Gázát. A keresztes hadjáratok során Palesztina 1099 és 1187 között keresztény kézen volt, majd Szaladin hadjáratai nyomán ismét visszakerült a muszlim uralkodókhoz.