bélyegkép|250px|jobbra|Labdarúgó-mérkőzés 1871 körül az Old Etonians és a Blackburn Rovers csapatai között bélyegkép|250px|jobbra|Sunderland–Aston Villa labdarúgó-mérkőzés 1895-ben bélyegkép|250px|jobbra|Mai jelenet egy labdarúgó-mérkőzésen, a csatár (piros mezben) átjutott a védőkön (fehér mezben) és kapura rúgja a labdát, amit a kapus megpróbál kivédeni A labdarúgás (angol eredetű szóval football, az Amerikai Egyesült Államokban soccer, magyaros átírásban futball, a köznyelvben gyakran foci) labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek. A Nemzetközi Futballszövetségi Testület (International Football Association Board IFAB) a játék szabályalkotó szervezete. 1886-ban ez a szervezet fektette le a futball szabályait.History of IFAB Institution and integration with FIFA (1886 - 1914) , theifab.com
A futball lábsport, de a játékos bármely testrészét használhatja a labda irányítására, csak a karjait nem. Kivétel a kapus, akinek a tizenhatos vonalon belül nincs „tiltott” testrésze, a büntetőterületen kívül viszont ő is mezőnyjátékosnak számít. Amikor a labda az oldalvonalnál hagyja el a játékteret, akkor kézzel (bedobással) kell játékba hozni, viszont ebben az esetben lábbal nem szabad érinteni.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) felmérése szerint a futballt a világ több mint 200 országában 240 milliónál többen játsszák rendszeresen. Hétvégenként nézők milliói követik nyomon kedvenc csapatuk játékát a helyszínen vagy a televízión. A tévékészülékek elterjedése előtt egy-egy nagy mérkőzés közvetítése hatalmas rádióhallgatóságot vonzott.
Az egyszerű szabályrendszer és a minimális sportszerigény nagyban hozzájárult a játék elterjedéséhez.
Európa, de főleg a „fejlődő világ” – Latin-Amerika, Afrika és Ázsia – lakossága körében a futball társadalmi szerepe messze túlnőtt valóságos jelentőségéhez képest – sok országban fanatikus rajongás kíséri a helyi csapatokat, focistákat, mérkőzéseket.
A játékosok és rajongók számát tekintve a világ legnépszerűbb labdajátéka a labdarúgás.
Története bélyegkép|250px|A térkép a labdarúgás népszerűségét mutatja a világon. Azok az országok, amelyekben a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, zölddel, amíg azok az országok, ahol a labdarúgás kevésbé népszerű, pirossal vannak jelölve. A zöld és piros különböző árnyalatai az 1,000 lakosra jutó játékosok számát mutatja, egy 2006-os felmérés alapján.
A labda rúgásával kapcsolatos játékok a történelem során számos országban léteztek. A FIFA szerint „nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e. 3. évezredben (a játék neve cuju volt)”. Kínában a népesség körében elterjedt kultikus jellegű labdajáték a tsu-küh („rúgni-labda”) volt. Közép-Mexikóban az olmékok a tlacstli labdajátékot tömör kaucsuklabdával játszották. Az ókori Róma játéka, a harpastum, egy rögbiféle játék volt, leginkább ez lehet a labdarúgás távoli elődje. A római légiók szőrrel bélelt felfújt hólyagot, bőrlabdát vittek magukkal hódító útjukra. A labdajátékok számos variációját játszották a középkori Európában, melynek különböző területein a szabályok nagymértékben eltérőek voltak. 1400 körül Firenzében a calcio labdajátékot előírt szabályok mellett, rögzített méretű játéktéren játszották. Az indiánok sportja, a pasuckuakohowog is a labdarúgás egyik elődjének mondható.
A modern szabályok alapjait a 19. század közepén akkor fektették le, amikor különválasztották a rögbit és a futballt.
A Cambridge-i Szabályokat 1848-ban foglalták írásba a Cambridge-i Egyetemen, ahol részletesen kidolgozták a későbbi szabályrendszert. A Cambridge-i Szabályokat a Trinity College-ban írták le, ahol találkozott egymással az Eton, a Harrow, a Rugby, a Winchester és a Shrewsbury iskola képviselője, de ez a szabályzat nem volt általánosan elfogadott. Az 1850-es évek alatt sok klub nem állt kapcsolatban a Cambridge-i egyetem iskoláival, így különféle formáit játszották a labdarúgásnak. Néhány klubnak azonban már volt saját szabályzata, például a legnevezetesebbnek, a Sheffield Football Clubnak, amelynek „Sheffieldi szabályok” néven vált ismertté a kódexe. Ezt a klubot egykori középiskolai tanulók alapították 1857. október 24-én, akik első meccsüket 1860. december 20-án játszották, majd 1862-ben John Charles Thring az Uppingham Schoolból alkotta meg szabálykönyvüket.
Ezek a folyamatos próbálkozások hozzájárultak a The Football Association (The FA vagy Angol Labdarúgó-szövetség) 1863-as létrehozásához, amelynek az első gyűlése 1863. október 26. reggelén volt Londonban, a Great Queen Streeti Szabadkőműves Fogadóban.
Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó-szövetsége 1885-ben megalakítja az International Football Association Board-ot, amely egyedül jogosult a szabályok módosítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatalára. Magyarországon is megismerték a „footbal-sportot”, amelyről a Vasárnapi Ujság 1901-ben így írt: „Az angol tengerészek és telepítvényesek meghonosították az angol gyarmatokban is. Hódító körútjában hozzánk 6–8 éve került. Ottó József és Collaud Ferencz budapesti tornatanárok ismertették meg tanítványaikat a footballozással. A tulajdonképeni meghonosítók Stobbe Ferencz és Ray Ferencz. Hozzájok csatlakozott Iszer Károly, ki a versenyek egyik intézője. Ez a sport hosszú időkig fejlődött, míg mai formájába finomodott.” A Fédération Internationale de Football Association (FIFA), a labdarúgás nemzetközi vezető szervezete hat alapító tag közreműködésével 1904-ben alakult Párizsban, és kijelentették, hogy ragaszkodni fognak az egyesületi labdarúgás szabályaihoz, a Laws of the Game-hez. A játék iránti népszerűség nemzetközi növekedése lehetővé tette 1913-ban a FIFA tagjainak belépését az International Football Association Boardba. A testületben jelenleg a brit szövetség négy alapítójának egy-egy szavazata mellett a FIFA két képviselőjének négy szavazata van a döntések meghozatalánál.
Napjainkban a labdarúgást az egész világon amatőr- és hivatásos szinten űzik. Az emberek milliói mennek ki a stadionokba, hogy figyelemmel kísérjék a kedvenc csapatukat, miközben milliárdok nézik a mérkőzéseket a televízión keresztül. A FIFA 2001-es felmérése szerint több mint 200 országból körülbelül 240 millió ember rendszeresen futballozik. (webarchive) Az egyszerű szabályok és minimális felszerelésigény kétségkívül elősegíti a terjedését és a népszerűségének növekedését.
A világ számos részén szenvedélyeket idéz elő, és fontos szerepet játszik a szurkolók, a helyi közösségek és az egész nemzet életében; ezért gyakran állítják róla, hogy ez a világ legnépszerűbb sportja. Az ESPN bejelentette, hogy az elefántcsontparti labdarúgó-válogatott elősegítette a fegyverszünet rögzítését a 2005-ös nemzeti polgárháborúban. Ennek ellentéte, amikor a labdarúgás volt a közvetlen oka az 1969 júniusában kirobbant, Salvador és Honduras közötti futballháborúnak. A sport súlyosbította a feszültséget az 1990-es évekbeli délszláv háborúban, amikor a GNK Dinamo Zagreb és az FK Crvena zvezda közötti mérkőzést törölték az 1990. márciusi lázadás miatt.
Labdarúgó-világbajnokság
Az első világbajnokságot 1930-ban rendezték Uruguayban, melynek döntőjét Uruguay és Argentína (4–2) játszotta. Sok ország – Európából a nagy távolság és a jelentős költségek miatt csak négy csapat képviselte a labdarúgást – nem vett részt a tornán, így a legtöbb résztvevő az amerikai földrészről érkezett. 1934-től az európai csapatok is érdeklődni kezdtek a rendezvény iránt, ezért a tornát követően a verseny egyre jobban kiteljesedve a világ legnagyobb labdarúgó eseményévé vált. Ettől kezdve egyéb bajnokságok is kialakultak – az Európa-bajnokság, a Dél-amerikai Copa América, az óceániai OFC-nemzetek kupája, az Ázsia-kupa, az afrikai nemzetek kupája és az Észak-amerikai CONCACAF-aranykupa, melyek mind a kontinensük legfőbb labdarúgó rendezvénye. A brazil csapat – amely „Seleção”-ként is ismert – rendelkezik a legtöbb világbajnoki címmel, öt alkalommal volt győztes.
A női labdarúgás Nemzetközi története bélyeg|Mia Hamm (Németország ellen), Saint Louis (Missouri), 1997 Az első női labdarúgó-mérkőzést 1895-ben játszották Londonban. Számos országban tiltó rendelkezésekkel akadályozták elterjedését. Ennek ellenére 1916-ban Franciaországban megalakult az első női labdarúgóklub. Eltelt néhány év, amikor elsőként Dániában szabadalmaztatták a női játékot, ezt követően több nyugat-európai országban – főleg Németországban és Spanyolországban – létrejöttek a női labdarúgóklubok.
1972-ben az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) közbenjárására a tiltó intézkedéseket feloldották, de ezt megelőzően 1970-ben Olaszország már megrendezte az első nem hivatalos világbajnokságot. A sportág – a televíziós közvetítéseknek is köszönhetően – olyan népszerű lett, hogy az UEFA 1984-ben kiírta az első hivatalos Európa-bajnokságot, 1991-ben pedig a FIFA égisze alatt sor került a világbajnokság első döntőire. Amerikában, Atlantában rendezték a XXVI., az 1996. évi nyári olimpiai játékok első női labdarúgó tornáját. A fejlődés ütemét jól jelzi, hogy 2001-ben a női labdarúgók részére is kiírták a Bajnokok Tornáját. Az intézkedés a női labdarúgás nemzetközi kapcsolatainak további szélesedését hivatott segíteni.
A világ számos országában (Egyesült Államok, Németország, Svédország, Norvégia, Kína stb.) hihetetlen fejlődésnek indult a női labdarúgás.
Története Magyarországon Magyarországon a női labdarúgás meghonosítására már az első világháború előtt történtek próbálkozások. Az első női labdarúgócsapat – a Szegedi Testgyakorló Kör – Szegeden alakult 1912-ben. Példáját több vidéki város követte, de a szélesebb körű kibontakozást megakadályozta az első világégés. A háború befejezése után néhány munkás-sportegyesület vállalkozott a női labdarúgás megszervezésére (Vasas, UTE járt az élen). Ezután sokáig semmi sem történt. 1964-ben a Testnevelési Főiskolán a hallgatónők játszottak kispályás labdarúgó-mérkőzést a Csörsz utcai pályán. Feljegyzések szerint ebben az időben több közép- és felsőfokú intézményben kezdeményezték a női labdarúgás bevezetését, de ezek a próbálkozások meglehetősen szervezetlenek voltak. Súlyosbította a helyzetet egyes sportvezetők és orvosok azon véleménye, hogy a labdarúgás ártalmas a nők számára. Csak a melbournei (Ausztrália) orvosi világkongresszus állásfoglalása után ültek el a kételkedő, tudományos vélemények.
A szervezett női labdarúgás iránti igény valójában 1970-ben jelentkezett hazánkban. Ebben az évben alakult meg a Femina női labdarúgócsapata, őket a FŐSPED-Szállítók, majd a Vasas sportiskola csapata követte. 1971-ben megrendezték az első kispályás női labdarúgó tornát – 8 csapat részvételével –, amit a Femina csapata nyert meg. Még ebben az évben alig két hónap alatt 32 női csapat alakult különböző vállalatok, gyárak támogatásával. A csapatok vezetői a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetéséhez fordultak, hogy hivatalosan is ismerjék el a női labdarúgást, de ez – hasonlóan a futsalhoz – nem történt meg, mert az MLSZ elnöksége csupán fellángolásnak tartotta a női labdarúgást. Történt mindez akkor, amikor a FIFA főtitkára felhívta minden tagszövetségét, hogy támogassák a női labdarúgást.
1971-ben a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) megbízásából a FŐSPED-Szállítók egyidényes kísérleti bajnokságot rendezett, amit a Femina nyert meg. Elkészítették az első női versenykiírást, amely gyakorlatilag a rendezés minden területét érintette. Szeptemberben őszi-tavaszi rendszerű bajnokság indult Nyugati-Keleti csoportban.