Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj herceg (), Moszkva, 1890. április 16. – Bécs, 1938. június 25.) orosz nyelvész és történész, a prágai iskola és az alaki fonológia alapjainak lefektetője, a strukturális nyelvészet megalkotója, az eurázsianizmus egyik kidolgozója.
Származása A családi hagyomány szerint litván Gediminas fejedelmi (nagyhercegi) család leszármazottja (a családnév litván nyelven Trubeckojus, vagy Trubieckoj, ruszinul Trubetsky, vagy Трубецькoй, fehéroroszul Трубяцкі).
Élete A moszkvai egyetemen végzett 1913-ban, és az 1917-es forradalomig előadótanárként ott is tanított. Ezt követően a rosztovi egyetem, majd 1920–22-ben a szófiai egyetem, végül a bécsi egyetem szláv filológiai tanszékének professzora haláláig. Tisztázatlan körülmények között egy Gestapo kihallgatás után halt meg, halotti anyakönyve szerint szívrohamban, miután 1938-ban a nemzetiszocializmus ideológiai alapjait támadó munkát jelentetett meg.
Eurázsianizmus Trubeckoj az eurázsianizmus szellemi áramlatának és politikai mozgalmának egyik alapítója volt. Markáns megfogalmazása szerint „Egyetlen igazi ellentét létezik: A romanogermánok és a világ többi népei, Európa és az emberiség között.”Trubeckoj: »Jevropa i cselovecsesztvo« (1920). In: Naszlegyije Csingisz-Kana (Dzsingisz kán hagyatéka). Agraf, Moszkva 1999, 90. o. hivatkozza:
Munkássága Trubeckojt emellett nyelvelméletei tették híressé. A nyelvtudományokban, különösen a fonológia területén kutatott. Témája a fonológiai rendszerek kialakulása és fejlődése egyes nyelvekben, majd ezek általános összefüggései. Első cikkét 1905-ben publikálta még egyetemi tanulmányai előtt. Szakdolgozatának témája a fő indoeurópai nyelvek fejlődése volt. Bécsben a korai írott nyelvek fejlődését, valamint a nyelv vizsgálatának új módszereit tanulmányozta, amelyben alapvető újdonság volt a funkcionális logika alkalmazása. A nyelvek oszthatatlan egységeit kereste, amelyek a nyelvfejlődés során lassan, vagy egyáltalán nem változnak, és változatlanul kerülnek át az areális nyelvkiegyenlítődés során más nyelvekbe. Az összehasonlító nyelvészet általános képével ellentétben azt állította, hogy a nyelvek nem protonyelvek szétválásával, hanem ősi nyelvek közeledésével alakultak ki.
Az ezt tárgyaló munkáját posztumusz adták ki 1939-ben, ezért a körülötte kibontakozó vitákhoz már nem szólhatott hozzá, hogy megvédje és kiteljesítse elméleteit. Ennek ellenére e munkától számítják a fonológia önálló tudománykénti kiválását a fonetika tudományából.
Munkássága a mai nyelvészetben már mellőzött korpusz. Ennek oka az, hogy elméleteinek egyik következménye a merevvé rögzült nyelvcsaládelméletek kritikája. A nyelvek oszthatatlan és lassan változó elemei ugyanis szerinte alapvetően szemben állnak a nyelvcsaládelméletek Jacob Grimm-féle hangtörvényeivel.
Magyarul
Dzsingisz kán hagyatéka; ford. Bazsó Márton et al., utószó Pálfalvi Lajos; Attraktor, Máriabesnyő, 2011
Jegyzetek
Források Stephen R. Anderson: Phonology in the Twentieth Century. Theories of Rules and Theories of Representations. Chicago: The University of Chicago Press. pp 83–116. 1985 Trubetzkoy, N. (1939). Grundzüge der Phonologie. Travaux du cercle linguistique de Prague 7. Новикова, Л. И./ Сиземская, И. Н. (Hrsg.): Россия между Европой и Азией: Евразийзкий соблазн, Москва, 1993 Poljakov, Fedor B.: Nikolaj Trubetzkoys eurasische Vision: Hintergründe und Wirkung, in: Nikolaj S. Trubetzkoy: Russland – Europa – Eurasien. Ausgewählte Schriften zur Kulturwissenschaft. Wien, 2005, S. 315-414. Trubeckoj szellemi életrajza
További információk
Kategória:Orosz nyelvészek Kategória:Fonológusok Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1938-ban elhunyt személyek Kategória:A Wiener Zentralfriedhofban eltemetett személyek Kategória:Orosz egyetemi, főiskolai oktatók