Nicolas Sarkozy (IPA: [nikola saʀkozi]), , teljes nevén Nicolas Paul Stéphane Sarközy de Nagy-Bocsa (Párizs, 1955. január 28. –) apai ágon magyar származású francia jobboldali politikus. Mint az Unió egy Népi Mozgalomért párt (UMP) elnöke, a legesélyesebb jelöltként indult a 2007-es franciaországi elnökválasztáson. 2007 májusában a szavazatok közel 53%-át megszerezve lett a Francia Köztársaság 23. elnöke. Hivatalát 2012 májusáig viselte.
Ellenfelei és támogatói is gyakran használták rá a rövidített Sarko (ejtsd: szárko) nevet. Magyar beszélt nyelvi szövegekben – francia születése ellenére – családnevére gyakori a „Sárközi” ejtés.
Magánélete Családi háttere bal|80px Édesapja, nagybócsai Sárközy Pál 1928-ban született Budapesten magyar kisnemesi családban, amely földeket és egy kúriát birtokolt a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Alattyánban. A „Nagybóchai Sárközy” család 1628. szeptember 10-én szerzett vitézségért nemesi oklevelet II. Ferdinándtól, amit Hont vármegyében hirdettek ki. A nemességszerző Sárközy Mihály a Hont vármegyei Koháry család katonai kíséretébe tartozó vitézként lett armális nemes. Kapcsolata a főnemesi családdal a későbbi évszázadban is fennállt, amikor a hadi események csökkentével a szintén Mihály nevű fia 1660-ban Kecskemétre költözött és marhakereskedelemmel kezdett foglalkozni. A Koháry család ez időben erősítette meg birtokosi fennhatóságát Kecskemét mezővárosa felett. A 18. században a család három kecskeméti főbírót adott a városnak. Ez időben vásárolta a család a nemesi előnevet adó nagybócsai pusztákat. A marhakereskedelem gazdasági jelentőségének hanyatlásával a család későbbi tagjai részben gazdálkodással foglalkoztak, részben jogi végzettséggel a vármegyei közigazgatásban (Pest-Pilis-Solt, Heves, Komárom) vállaltak szerepet, több szolgabírót, táblabírót adva az egyes vármegyéknek.
Nagyszülei, ifj. Sárközy György (1896–1948)https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-266-13035-143549-4?cc=1542666&wc=M6WL-MNG:101522301,107450501 és csáfordi Tóth Katinka Alattyánban birtokoltak egy kb. 200 hektáros földet és egy kúriát, azonban 1934-ben, a nagy gazdasági világválság okozta inflációs időkben, mindkettőtől kénytelenek voltak megválni. Már a dédapa, id. Sárközy György (1862–1933)https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-266-13035-144875-11?cc=1542666&wc=M6WL-MNG:101522301,107450501 is Szolnok város közigazgatásában dolgozott, számvevő tiszt, majd tanácsnok, fia, ifj. Sárközy György is apja nyomdokaiba lépett, a városi adminisztrációban végül kulturális és városfejlesztési alpolgármestereként tevékenykedett, amíg az 1930-as években egy pénzügyi botrány véget nem vetett politikai karrierjének. Nicolas Sarkozy közigazgatás iránti affinitása tehát családi tradíciókon alapul.
Anyai ágon a család Görögországból áttelepült szefárd zsidók; dédapja ékszerész volt Szalonikiben, nagyapja pedig urológus-sebész Franciaországban.
Amikor 2004-ben pénzügyminiszterként Nicolas Sarkozy Magyarországon járt, semmilyen utalást nem tett magyar származására. A 2007-es elnökválasztási kampányban magyar származása miatt több támadás érte, főleg a francia szélsőjobb vezére, Jean-Marie Le Pen részéről.
Szülei Édesapja nagybócsai Sárközy Pál 1948. július 25-én emigrált Magyarországról. Párizsban élő anyjához kívánt utazni, Ausztrián és Németországon keresztül. Baden-Badenben a konzulátuson vízumkérelmét elutasították, ezért belépett a Francia Idegenlégióba, hogy így jusson be Franciaországba. Innen újoncként pár nap múlva Marseille-be küldték, ahol a történetét megismerő katonaorvos megszánta, és egészségileg alkalmatlannak nyilvánította, így november 29-én már Párizsba indulhatott. Nevét Paul Sarkozy de Nagy-Bocsára franciásította.
Civilként a reklámszakmában helyezkedett el. Megismerkedett Andrée Mallah-val, egy Szalonikiből emigrált párizsi zsidó orvos leányával, aki ebben az időben egyetemistaként jogi tanulmányokat folytatott. 1949-ben összeházasodtak. Ebből a házasságból született 1955-ben Nicolas Sarkozy. Két testvére közül Guillaume (1952) textilgyáros, François (1957) pedig orvos, gyermekgyógyász, később biológus lett.
1959-ben az apa elhagyta családját, ezért édesanyjuk, hogy el tudja tartani gyermekeit, kénytelen volt befejezni megkezdett tanulmányait. A nanterre-i bíróságon lett ügyvéd. A villarceaux-i perben vált ismertté, amely az 1970-es évek egyik legnagyobb francia politikai, ingatlanügyi botránya volt.
Paul Sarkozy még háromszor nősült. A második házasságából két gyermeke született, Caroline és Olivier.
Gyermekkora bélyeg|Utca Neuilly-ben Nicolas Sarkozy gyermekkorát a párizsi XVII. kerületben és Neuilly-sur-Seine-ben töltötte. A Saint Louis de Monceau magángimnáziumba járt, ahol nem volt jó tanuló. Édesanyja kérésére évet is ismételt. Végül 1973-ban mégis megszerezte érettségi bizonyítványát.
Nagybócsai Sárközy Pál nem tanította meg gyermekeit magyarul, és nem próbálta átadni nekik a magyar hagyományokat. Nicolas szerint édesapja túl kis országnak tartotta Magyarországot, és értéktelennek vélte a magyar nyelvet és kultúrát a modern világban.
Apja nem csak hazájához volt hűtlen, volt feleségétől és három fiától is megtagadta a pénzügyi segítséget, bár időközben reklámügynökséget alapított és meggazdagodott. A család egy kis lakásban élt a XVII. kerületben, amelynek tulajdonosa az anya édesapja, Benoît Mallah volt. Később a kerület szomszédságában, a Párizs nyugati határán kívül elterülő Neuilly-sur-Seine-be költöztek, Franciaország leggazdagabb községébe (franciául commune). Sarkozy szerint megrögzött gaullista nagyapja nagyobb hatást gyakorolt rá, mint apja, akit ritkán látott. Nagyapja születésre szefárd zsidó volt, de katolizált, így Sarkozy otthon katolikus neveltetést kapott. Testvéreihez hasonlóan ma is gyakorolja katolikus vallását.
Sarkozy elmondása szerint az, hogy apja elhagyta őket, jelentős hatást gyakorolt életére és gondolkodására. Kisfiúként és tinédzserként kisebbrendűségi érzései voltak gazdag osztálytársaival szemben. Ebben az időben nem érezte magát teljesen franciának (egy alkalommal apja állítólag azt mondta neki, hogy egy Sarkozy sohasem lehet Franciaország elnöke, mert ilyen dolgok csak az Egyesült Államokban történnek), ráadásul testileg kisebb, valamint szegényebb is volt a környékükön lakó kortársainál. Jelentős neheztelés élt benne apja iránt. „A sok gyermekkori megaláztatás tett azzá, ami ma vagyok” – mondta később.
Családi élete 1982. szeptember 23-án vette feleségül Marie-Dominique Culiolit, egy vicói (Korzika) gyógyszerész lányát. Két fiuk született: Pierre (1985) és Jean (1987). Házassági tanújuk a prominens jobboldali politikus – később Sarkozy politikai ellenfele – Charles Pasqua volt. 1996-ban elváltak, miután akkor már évek óta külön éltek.
Sarkozy 1984-ben, Neuilly-sur-Seine polgármestereként ismerkedett meg Cécilia Ciganer-Albénizzel (Isaac Albéniz zeneszerző ükunokájával), amikor Jacques Martin televíziós műsorvezetővel adta össze. Ciganer-Albéniz, aki korábban modellként és PR-ügynökként dolgozott, 1988-ban elhagyta férjét Sarkozyért, majd 1989-ben elvált Martintől, és 1996 októberében feleségül ment Sarkozyhez. Esküvőjük tanúi Martin Bouygues és Bernard Arnault üzletemberek voltak; közös fiuk, Louis 1997. április 23-án született.
2002 és 2005 közt a pár gyakran jelent meg együtt nyilvánosan és Cécilia Sarkozy fő segítőtársának tűnt. 2005. május 25-én azonban a svájci Le Matin megírta, hogy Cécilia elhagyta Sarkozyt a francia-marokkói Richard Attias, a New York-i Publicis kommunikációs ügynökség vezetője kedvéért. Ugyanebben az időben kiderült, hogy Sarkozynek a Le Figaro újságírónőjével, Anne Fuldával volt viszonya.
2006 elején Sarkozy nyilvános célzásokat tett arra, hogy felesége visszatért hozzá az Egyesült Államokból. 2007. október 18-án azonban az elnöki hivatal már arról számolt be, hogy közös megegyezéssel (divorce par consentement mutuel) elváltak. (Válókeresetet Cécilia az elnöki mentesség miatt nem is nyújthatott volna be.)
2007. december 17-én a L’Express közölt fotókat, amelyeken Sarkozy együtt volt látható a párizsi Disneylandben Carla Bruni modellel. A pár együtt töltötte a karácsonyt Egyiptomban, majd 2008. január 8-án a nyilvánosság kizárásával házasságot kötöttek.
Tanulmányai A Cours Saint-Louis de Monceau közép- és felsőiskolába járt a 17. kerületben, ahol közepes tanuló volt. Később azonban jogi doktorátust szerzett a Párizs-Nanterre-i Egyetemen. Járt a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetébe is (Institut d'Etudes Politiques de Paris, vagy Sciences Po), de nem fejezte be (riválisa, Ségolène Royal itt végzett). Miután letette vizsgáit, a francia üzleti jogra szakosodott ügyvéd lett.
Politikai pályafutása bélyeg|200px|Pártja kongresszusán Általános információk Politikusi és szónoki képességeit a jobb- és baloldalon egyaránt elismerik. Támogató karizmáját és politikai találékonyságát és újító képességeit hangsúlyozzák: gyakran volt képes drámai fordulatokat előidézve követ dobni a politikai állóvízbe. Sokak szerint amerikai típusú gazdasági reformokat szeretett volna, szakítva a hagyományos francia társadalmi és gazdasági felfogásokkal. Általában véve is Amerika-barátnak tartják a francia politikusok többségével szemben.
2004 novembere óta az Unió egy Népi Mozgalomért (UMP, Union pour un Mouvement Populaire), Franciaország legjelentősebb jobboldali pártja elnöke. Dominique de Villepin kormányában belügyminiszteri posztot töltött be, ugyanakkor címzetes államminiszter is volt, ami azt is jelentette, hogy az elnök (Jacques Chirac) és a miniszterelnök után az ország harmadik emberének számított. Miniszteri feladataihoz tartozott a törvényvégrehajtás és a kormány és a helyi önkormányzatok közti koordináció. Korábban már számos egyéb kormányzati posztot töltött be.
Pályája Politikai pályája 22 éves korában kezdődött, amikor Neuilly-sur-Seine, a gazdag párizsi külváros képviselőtestületének tagja lett. Az újgaullista Rassemblement pour la République (RPR, „Egyesülés a Köztársaságért”) színeiben a város polgármesteri székébe emelkedett, miután 1983-ban meghalt az addigi városvezető, Achille Peretti. Sarkozy, Peretti titkárának fiaként, közel állt a polgármesterhez. Az RPR egyik vezető politikusa, Charles Pasqua, maga akarta volna megszerezni a polgármesteri széket és megkérte Sarkozyt, hogy szervezze meg a kampányát, ő azonban Pasqua átmeneti betegségét kihasználva maga lépett a helyére. Ezzel ő lett az 50 000-nél több lakosú francia városok valaha volt legfiatalabb polgármestere. Ezt a posztot egészen 2002-ig tartotta meg. 1988-ban a Nemzetgyűlés képviselőjévé is választották. bélyeg|Jacques Chirac, 2004 bélyeg|Jean-Pierre Raffarin bélyeg|Dominique de Villepin 1993-ban az országos sajtó fókuszába került, amikor személyesen kezelte az „Emberi Bomba” néven elhíresült túszügyet Neuilly-ben: egy férfi egy óvodában gyermekeket ejtett túszul, de még aznap megölték a RAID nevű rendőri egység tagjai.
1993-tól 1995-ig költségvetésügyi miniszter volt és Édouard Balladur miniszterelnök kabinetjének szóvivője. Karrierjének kezdeti szakaszában végig Jacques Chirac protezsáltjának tekintették. 1995-ben azonban hátat fordított Chiracnak és helyette Balladurt támogatta az elnökválasztáson. Miután Chirac nyert, elvesztette miniszteri posztját és a hatalom körein kívül találta magát. Sokan vélik azóta is, hogy akkori viselkedését Chirac árulásnak tartotta és emiatt gyűlölte Sarkozyt.
Az 1997-es francia parlamenti választások után azonban, amelyet a jobboldal elvesztett, az RPR második embereként tért vissza és Chirac annak ellenére kinevezte belügyminiszternek a Jean-Pierre Raffarin vezette kormányba, hogy kettejük viszonyát rossznak gondolták. Miután Chirac július 14-én beszédet tartott a közlekedésbiztonságról, Sarkozy jogszabályokat fogadtatott el sebességellenőrző kamerák tömeges beszerzéséről és a közúti biztonságról.