Apátfalvi Czene János (Budapest, 1904. október 24. – Budapest, 1984. november 23.) magyar festőművész.
Élete és munkássága 1904. október 24-én Budapesten (Újpest) született. Gimnáziumi tanulmánya befejezése után a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Ott Rudnay Gyula, Lyka Károly, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Csók István voltak a mesterei. Első kiállítása 1926-ban volt. Ezt követően kb. 60-70 tárlaton vett részt 25 éven keresztül. 8 alkalommal volt nagy önálló gyűjteményes kiállítása. Néhány példa: 1930-ban az Ernst Múzeumban, 1938-ban a Műteremben, 1939-ben a Műcsarnokban, 1941-ben a Műbarátban. Részt vett az 1938-as velencei Biennale tárlatán is.
Részben olaszországi sikerei elismeréseként 1938-1939-ben Budapest Székesfővárostól ösztöndíjat kapott, így egy évig dolgozhatott a Római Magyar Intézetben (Collegium Hungaricum). Ottani tartózkodása alatt tanulmányutakat tett Firenzében, Nápolyban és Velencében. Munkásságáért 1930-ban elnyerte a „Szinyei Társaság” kitüntető oklevelét. Politikai és művészi meggyőződése visszatartotta attól, hogy bekapcsolódjon az 1945 utáni Magyarország hivatalos művészeti életébe (pl. szocreál festészet vagy az 1970-es, 1980-as évek túlságosan felfújt absztrakt és nonfiguratív irányzatai), így gyakorlatilag haláláig mellőzte őt a magyar közélet. Az igazsághoz tartozik, hogy nem volt egyedül ebben a sorsban: több ismert pályatársának karrierje tört ketté akkortájt. Munkáit főleg külföldre értékesítette. 1984. november 23-án hunyt el.
Halála után már többször szerepeltek képei a magyarországi „Római Iskola” történetével foglalkozó tárlatokon. Műveinek jelentős része megtalálható a hazai és külföldi magángyűjteményekben és múzeumokban. Néhány éve a Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta Piknik című képét, amely az úgynevezett „Új Magyar Képtár” törzsanyagába került. Művészetének a legfontosabb jellemvonása a realista-verista felfogás. Kemény, szabatos rajz, a kontúrok tisztasága jellemzik képeit. Mindezek ellenére fontos szerephez jut műveiben a gazdag színvilág is. Őt is magával ragadta a XX. század első évtizedeinek a nagy művészeti áramlata, az „új klasszicizmus” (novecento). Itáliai tartózkodása alatt ez a hatás még jobban érvényre jut. A „római” formanyelven kívül mestere, Rudnay is igen nagy hatást tett művészi fejlődésére. Így lettek a még Rómában festett képei is sajátosan „magyar ízűek”; Rudnay és Olaszország szellemi hatása élete végéig elkísérte.
Kategória:Magyar festők Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek