A Coelurus (jelentése 'üreges farok', az ógörög koilosz 'üreg' és oura 'farok' szavak összetételéből) a coelurosaurus dinoszauruszok egyik neme, amely a késő jura korban, (a kimmeridge-i korszakban, mintegy 153–150 millió évvel ezelőtt) élt. Annak ellenére, hogy a neve alapján a theropodák egyik fő csoportjához (a Coelurosauria kládhoz) kapcsolódik, történetileg alig ismert, és néha összetévesztik jobban ismert kortársával, az Ornitholestesszel. Sok más, az őslénykutatás korai éveiben tanulmányozott dinoszauruszhoz hasonlóan a taxonómiai története zavaros, több, később más nemhez átsorolt vagy elvetett fajt is érint. Jelenleg csak egyetlen faja számít érvényesnek, a típusfaj, a C. fragilis, melyről Othniel Charles Marsh készített leírást 1879-ben. Egy részleges csontváz alapján ismert, melyet a Morrison-formációban, az Egyesült Államokbeli Wyomingban fedeztek fel. Kis, két lábon járó, hosszú lábakkal rendelkező húsevő volt.
Anatómia A Coelurus csontvázának nagy része, többek között számos csigolya, egy részleges csípő, a vállöv és a végtagok zöme, egyetlen, a Peabody Természetrajzi Múzeumban (Peabody Museum of Natural History) őrzött példány alapján ismert, melynek teljessége csak az 1980-as években vált ismertté. A fosszíliákat a 13-as Reed-lelőhelyen, a wyomingi Como Bluffban találták meg. Emellett két további, feltehetően a nemhez tartozó kar csontjai kerültek elő a Utah állambeli Cleveland Lloyd dinoszaurusz-lelőhelyen. Nem volt nagyméretű dinoszaurusz. A hossza 2,4 méter, a csípőmagassága 0,7 méter volt, a tömegét pedig körülbelül 13–20 kilogrammra becsülték, A Coelurus csontváz rekonstrukcióihoz a hosszú csigolyák miatt aránylag hosszú nyak és törzs, valamint a meghosszabbodott lábközépcsontok miatt megnyúlt, karcsú hátsó lábpár és egy feltehetően kis, keskeny koponya tartozik.
bélyegkép|jobbra|180px|A Coelurus és az ember méretének összehasonlítása A koponya az állkapocs egy feltételezett, a Coelurus további leletanyagával megegyező helyen talált kis részét leszámítva ismeretlen. Bár megőrződésének állapota és színezete megegyezik a Coelurus csontvázának részeként ismert fosszíliákéval, nagyon vékony, így lehet, hogy nem a csontvázhoz tartozik; a 7,9 centiméter hosszú csontdarab mindössze 1,1 centiméter magas. A csigolyák általánosságban hosszúak és alacsonyak, a tüskéik rövidek, a falaik pedig vékonyak. A nyakcsigolyák nagymértékben pneumatizáltak, a felületükön bemélyedések (úgynevezett pleurocoelek) találhatók, melyek nem egyenlően oszlanak el a felületen és különböző méretűek. A nyakcsigolyák megnyúltak, a hosszúságuk négyszer haladja meg a szélességüket, emellett pedig mindkét végükön konkáv felülettel kapcsolódnak egymáshoz. A hátcsigolyák nem hosszabbodtak meg, nincsenek rajtuk bemélyedések, konkáv felületeik pedig kevésbé fejlettek, a testük inkább óraüveg formájú. A farokcsigolyákon szintén hiányoznak a bemélyedések.
A vállöv egyetlen ismert csontja a lapocka töredéke. A felkarcsont oldalnézetben egyedi módon S alakban ívelt, és kissé hosszabb a singcsontnál (az előbbi 11,9, az utóbbi 9,6 centiméter hosszú). A csukló félig elcsavart kéztőcsontjaNem azonos az ember holdascsontjával, de egy részben félhold alakú rész, ami a csuklóhoz tartozik. hasonlít a Deinonychuséra, az ujjak hosszúvá és vékonnyá váltak. A csípő egyetlen ismert csontja a két részből összeforrt szeméremcsont, melynek vége feltűnően megvastagodott. A combcsontok elölnézetből S alakúak (a legjobb állapotban megőrződött kövület 21 centiméter hosszú). A lábközépcsontok szokatlanul meghosszabbodtak és elvékonyodtak, hosszuk megközelítette a combcsontét.
A Coelurus, az Ornitholestes és a Tanycolagreus A három legalaposabban ismert Morrison-formációból származó theropoda a Coelurus, az Ornitholestes és a Tanycolagreus átlagos coelurosaurusok, melyeket időnként összetévesztenek egymással. Jelenleg a Coelurusnak és az Ornitholestesnek is létezik teljes leírása, így a különböző anatómiai jellegzetességeik által megkülönböztethetők egymástól. Például az arányaik láthatóan eltérnek: a Coelurus háta és nyaka hosszabb, mint az Ornitholestesé, emellett, pedig a lábszárai és lábfejei is hosszabbak és karcsúbbak. A Coelurus és a Tanycolagreus jobban hasonlítanak egymásra, de egyes részleteik eltérnek. E részletek közé tartozik például a felkarcsont, az alkarcsont és a combcsont alakja, a combcsont izomkapcsolódási pontjai, valamint a Coelurus esetében aránylag hosszabb hátcsigolyák és az igen hosszú lábcsontok.
Osztályozás Az 1980-as években gyakorivá vált filogenetikus vizsgálatok a Coelurust rendszerint olyan bizonytalan rokoni kapcsolatokkal rendelkező coelurosaurusnak találják, amely nem illik bele a jobban ismert kréta időszaki kládokba. Más általános coelurosaurusokkal, például a compsognathidákkal, az Ornitholestesszel és a Proceratosaurusszal együtt több lehetséges helyet is kijelöltek a számára a Coelurosauria csoport alsó részén. Azonban Phil Senter 2007-ben, a Tanycolagreus leírását követően megjelent cikke Tanycolagreust és a Coelurust egymás közeli rokonaként helyezte el a Tyrannosauroidea öregcsalád aljánál. A Coelurust néha a külön a számára létrehozott Coeluridae családban helyezik el, melynek összetétele bizonytalan. Oliver Rauhut (2003-ban) a Coeluridae tagjaiként a Coelurust és a compsognathidákat jelölte meg, ez utóbbiakat azonban később másokhoz hasonlóan már nem tekintette a család tagjának. Phil Senter szerint csak a Coelurus és a Tanycolagreus tartoznak a coeluridák közé, és ezek az állatok valójában tyrannosauroideák.
A filogenetikus elemzések használatát megelőzően a Coeluridae és a Coelurosauria a többi csoportba nem tartozó kis theropodák szemétkosár-taxonja volt, ezért több kétséges nemet is ezekbe soroltak be. Az 1980-as évek végén a dinoszauruszokat népszerűsítő könyvek egy tucat „coeluridát” tartottak számon, köztük a noasauridák közé tartozó Laevisuchust és az oviraptorosaurusok közé tartozó Microvenatort, melyeket a coelophysidák leszármazottainak tekintettek. A Coeluridae szemétkosárként egyes forrásokban az 1990-es évekig használatban maradt, azután viszont jóval kisebb létszámú csoportként létezett tovább.
Történet bélyegkép|200px|A Coelurus csigolyáinak 1884-ben, Othniel Charles Marsh által készített rekonstrukciója A Coelurusról 1879-ben az amerikai őslénykutató és természettudós, az Edward Drinker Cope-pal vívott csontháborúról ismert Othniel Charles Marsh készített leírást. Ekkor csak az általa hát- és farokcsigolyaként értelmezett részeket írta le, melyek azon a lelőhelyen kerültek elő, ahol a Camptonotus dispar típuspéldányát megtalálták (a nevet később Camptosaurusra cserélte, ugyanis a Camptonotus már foglalt volt). Marsh felfigyelt a vékonyfalú csigolyákon levő mélyedésekre, melyekről a típusfaj, a Coelurus fragilis a nevét kapta. Úgy gondolta, hogy ez a nem egy „farkas méretű állat volt, és valószínűleg húsevőként élt”. A Coelurus lett az első, Morrison-formációból származó, kisméretű theropoda, melyet elneveztek, bár ekkor Marsh még nem volt biztos abban, hogy dinoszaurusz volt. 1881-ben ismét megvizsgálta a leletet és illusztrációt készített néhány csontról, majd a fosszíliát egy új rendbe (Coeluria) és családba (Coeluridae) helyezte.
Ettől kezdve a történet bonyolultabbá vált. A csontváz nyilvánvalóan szétszóródott a lelőhelyen, az 1879 szeptembere és 1880 szeptembere között begyűjtött maradványokkal együtt. Marsh a leletanyag egy részét egy új, C. agilisnek elnevezett fajba sorolta be, ugyanis egy pár lyukas medencecsont alapján úgy vélte, hogy az állat háromszor nagyobb volt, mint a C. fragilis.. 1888-ban ismeretlen maradványok alapján létrehozta a nemhez tartozó C. gracilis nevű fajt, melynek leletanyagából mára csak egy kis kora kréta kori theropodához tartozó karomcsont maradt, amire az Arundel-formációban, Maryland államban találtak rá. Érdekességképpen a szakmai ellenségeskedés ellenére Cope 1887-ben újabb fajokat kapcsolt a Coelurushoz, ugyanis az Új-Mexikóban felfedezett késő triász kori fosszíliáknak a C. bauri és a C. longicollis nevet adta. E két lelet számára később létrehozta Coelophysis nemet.
1903-ban Henry Fairfield Osborn megalkotta a második Morrison-formációbeli kis theropodanemet az Ornitholestest. Ez a nem egy hiányos csontvázon alapul, amire a Como Blufftól északra levő Bone Cabin-lelőhelyen bukkantak rá. Az Ornitholestes és a Coelurus név 1920-ban fonódott egybe, mikor Charles W. Gilmore a theropoda dinoszauruszokról írt jelentős tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a két nem egymás szinonimája. Ez a szinonímia évtizedekre rögzült a szakirodalomban. A két nemet hivatalosan nem hasonlították össze, de John Ostrom 1980-as tanulmányáig az sem volt teljesen eldöntve, hogy mi tartozik a Coelurushoz.
Gilmore sejtette, hogy a C. fragilis és a C. agilis azonosak, Ostrom pedig igazolta is a szinonímiát. Ez nagymértékben kibővítette a C. fragilishoz tartozó leletanyagot, és lehetővé tette Ostrom számára annak bizonyítását, hogy az Ornitholestes meglehetősen eltért a Coelurustól. Dale Russell hiányos információk alapján ebben az időben vetette fel, hogy a C. agilis az Elaphrosaurus egyik faja lehet; Ostrom viszont bizonyítékkal szolgált arra vonatkozóan, hogy ez nem így van. Emellett megmutatta, hogy a Marsh által ábrázolt három C. fragilis csigolyát valójában két másikból állították össze, melyek közül az egyikről később kiderült, hogy egy másik lelőhelyről származik és nem a Coelurus, hanem egy kis, névtelen theropoda részét képezi. Ez a névtelen dinoszaurusz nem az utolsó Morrison-formációbeli kis theropoda, amelyet összetévesztettek a Coelurusszal; egy később (1995-ben) Wyomingban talált részleges csontvázat kezdetben a Coelurus újabb, nagyméretű példányának hitték, de egy későbbi tanulmány kimutatta, hogy egy másik, rokon nemhez, a Tanycolagreushoz tartozott.
Fajok Jelenleg csak a Coelurus egyetlen faja, a típusfaj, a C. fragilis számít érvényesnek, de hat másikat is elneveztek az évek során. A C. agilist Marsh 1884-ben nevezte el, de kiderült, hogy a fosszília a C. fragilis csontvázának részét képezi. Cope az 1887-ben talált, késő triász kori, új-mexikói leletek alapján általa létrehozott C. baurit és C. longicollist 1889-ben az újonnan megalkotott Coelophysis nembe sorolta át. A Thecospondylus daviesit, melyet Harry Seeley egy kora kréta kori, Angliában talált nyakcsigolya alapján nevezett el, Richard Lydekker 1888-ban C. daviesire nevezte át, de ezt a fajt később egy saját nembe, a Thecocoelurusba helyezték át. 1888-ban egy másik kora kréta kori faj kapott nevet, a C. gracilis. A nevet Marsh alkotta meg egy láb maradványainak tűnő fosszília számára, Gilmore azonban 1920-ban, mikor megvizsgálta a fajt, csak egyetlen karmot talált. Ezt a fajt az 1920-as évek óta (attól kezdve, hogy Gilmore a Chirostenoteshez kapcsolta) nem tekintik Coelurusnak, az újabb keletű áttekintések szerint pedig egy másik nemhez tartozó kétséges fajnak számít. Abban az időszakban, amikor az Ornitholestest a Coelurusszal azonosnak hitték, a típusfaj a C. hermanni volt, melynek különbözőségét Rodney Steel ismerte fel.
Ősbiológia és ősökológia