Sir Ronald Dennis CBE brit üzletember, korábban a McLaren Automotive ügyvezető elnöke, a McLaren-csoport tulajdonosa, valamint 1981 és 2017 között megszakítással ő volt a Formula–1-es McLaren alakulat csapatfőnöke.
1981-től 2009-ig tartotó igazgatósága hét konstruktőri és tíz egyéni világbajnoki címet szerzett a McLaren csapata a Formula–1-ben. Olyan az autósportot meghatározó versenyzőkkel dolgozott együtt, mint Jochen Rindt, Niki Lauda, Alain Prost, Ayrton Senna, Mika Häkkinen, Kimi Räikkönen, Fernando Alonso és Lewis Hamilton.
Karrierjét szerelőként kezdte különféle kisebb formulaautós csapatoknál. A Rondel Racing után a Project Four Racingben tulajdonos lett, utóbbi 1980-ban egyesült a McLaren Formula–1-es csapatával. Ő alapította 1985-ben a McLaren Cars-t (ma McLaren Automotive), amely olyan sportautókat épített, mint a McLaren F1, a McLaren SLR és a McLaren P1. Egyike volt annak a hat brit üzletembernek, akik hivatalos brit üzleti nagykövetei voltak a brit gyártási-mérnöki ágazatnak.
Korai évek
Az angliai Wokingban született és nőtt fel, majd a Guildford Technikai Főiskolán végzett motoros jármű-mérnökként. 1966-ban, tizennyolc évesen került a Formula–1-es Cooper csapathoz, ahol Jochen Rindt-tel dolgozott együtt. Rindt 1968-ban a Brabham csapatához ment, és Dennis vele tartott. 1969-ben Rindt a Team Lotushoz igazolt, ám Dennis ekkor inkább Sir Jack Brabhamet választotta.
Brabham 1971-ben visszavonult, Dennis és egy kollégája, Neil Trundle pedig úgy döntöttek, saját csapatot indítanak. Így jött létre a Formula–2-es Rondel Racing, amely a Brabham által gyártott autókkal versenyzett. A pénzhiány komoly gondokat okozott, ezért Dennis próbált szponzorokat találni. Akkori barátnője John Phelps lánya volt, a twickenhami John Phelps Furniture igazgatója, akiknek az egyik rendszeres vásárlója volt Tony Vlassopoulos ügyvéd, aki segített. A pénzügyi helyzet stabilizálódása mellett a csapatnak sem ment rosszul. 1973-ban a Motullal kötöttek szponzori megállapodást, hogy segítsenek egy új autót tervezni a Formula–1-be is. A gond csak az volt, hogy a hetvenes évek olajárrobbanása komoly válságot okozott, és emiatt a Motul sem állt olyan biztos lábakon. A Formula–1-es nevezést jegelték, Dennis kiszállt, a csapatot pedig Trundle, Vlassopoulos, és Ken Grob vették a nevükre, Token Racingként.
Dennis egy újabb Formula–2-es csapatot hozott össze, ezúttal a Marlboro támogatásával, majd amikor ez bedőlt, Project Three néven egy újabbat 1975-ben, amely már szolid sikerekre is képes volt. 1976-ban megalakult a Formula–2-ben és a Formula–3-ban is vitézkedő Project Four Racing, amely a Marlboro támogatásával már igazi bajnokcsapat volt, sőt Procar BMW M1-es autókat is épített. A sikerek halmozása közben Dennis ismét eljátszott a Formula–1-be beszállás gondolatával, és ezért leszerződtette John Barnard tervezőt, hogy építsen meg egy autót.
Mindez szerencsés időben történt. A korábban sikeres világbajnok-csapat, a McLaren ekkor igencsak rosszul állt, Dennis pedig a Philip Morris segítségével bevásárolta magát a csapatba és egyesítette azt a Project Four Racinggel. A csapat hivatalos neve innentől McLaren International lett, a vezetője pedig Ron Dennis. Első autójuk a McLaren MP4/1 lett, amelynek a nevében az MP4 a Marlboro (1997-től McLaren) Project Four-ra utalt - ez volt a sportág első olyan szénszálas karosszériával épített autója, amely nagydíjakon is rajthoz állt.
McLaren évek
1980-as évek Ron Dennis érkezése előtt a McLaren már egy hosszú ideje küszködő csapat volt. Utoljára 1977-ben nyertek versenyt, az 1980-as idényt pedig a kiábrándítóan rossz kilencedik helyen zárták, két kitűnő pilótájuk, John Watson és Alain Prost ellenére. Ugyan Dennis már ekkor felfedezte a Prostban rejlő potenciált, ekkor nem tudta megakadályozni, hogy a fiatal francia átszerződjön a Renault csapathoz 1981-re. Ugyanebben az évben a McLaren ismét képes volt futamot nyerni, a többi csapat pedig próbálta lemásolni a szénszálas karosszériájukat.
1981-ben Dennis üzleti partnerei kivásárolták a McLaren megmaradt részvényeseit, Teddy Mayert és Tyler Alexandert, 1983-ban pedig sikeresen meggyőzte az akkor még a Williams csapatot támogató Mansour Ojjeh-t, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ojjeh volt az, akinek a befektetésének köszönhetően le tudtak szerződni a Porschéval, hogy az építsen számukra turbómotorokat, mégpedig az ő cégének a Techniques d'Avant Garde-nak (TAG) a nevére címkézve. Dennis még azt is elérte, hogy a korábbi világbajnok Niki Lauda térjen vissza hozzájuk vezetni az 1982-es idénytől kezdve. 1983-ban már kísérleteztek a turbómotor bevetésével, azt azonban csak 1984-től, a McLaren MP4/2 jelölésű autóval kezdték el rendszeresen használni. Ojjeh látott bennük fantáziát, és 60 százalékra növelte a részesedését a csapatban. Az év végén sikerült visszacsábítani John Watson helyére Alain Prostot.
1984-re a nemrég még az alsóházba süllyedő McLaren csapatból a világbajnokság abszolút esélyese lett. A tizenhat versenyből tizenkettőt megnyertek, és bezsebelték a konstruktőri bajnoki címet, valamint mindössze fél pont előnnyel Prost előtt Niki Lauda javára az egyéni bajnoki címet is. Előnyük akkora volt, hogy kétszer annyi pontot szereztek külön is, mint a harmadik helyezett Elio de Angelis. Mindezt úgy hozták össze, hogy nem is az övék volt a legerősebb autó: Nelson Piquet a BMW-turbómotoros Brabham BT53 volánja mögött kilenc pole pozíciót szerzett, viszont a megbízhatósággal igen komoly gondjai voltak, ami a McLarenre nem volt jellemző. A következő évben fordult a kocka: most Prost lett a világbajnok, meggyőző teljesítménnyel, és Lauda mindössze egyszer tudott nyerni, ezért az idény végével visszavonult - a helyére Keke Rosberg került. 1986-ban a McLarennek igen erős kihívója akadt a Honda-motoros Williams személyében. A konstruktőri címet el is bukták, de Prost ügyesen kihasználta a Williams-pilóták (Piquet és Nigel Mansell) rivalizálását, és megvédte címét.
1987-ben a svéd Stefan Johansson volt Prost csapattársa, de már ekkor látszott, hogy a McLaren alulmarad a fejlesztési versenyben. Gyári támogatásra volt szükségük, és Dennis ezt a Hondánál vélte felfedezni. Fel is kereste őket, akik ekkor a Williams és a Lotus csapatokat látták el motorokkal. A Honda elégedetlen volt a Williamsszel, mert egyrészt nem akarták leigazolni Mansell helyére az általuk támogatott Nakadzsima Szatorut, másrészt az sem tetszett nekik, ahogy elvesztették az 1986-os bajnoki küzdelmeket, ezért örömmel szerződtek le helyettük a McLarennel. Dennis nem is csinált abból titkot, hogy nem tervezett hosszú távra Johanssonnal, hanem a helyére le akarta szerződtetni az ifjú titán Ayrton Sennát, aki jó kapcsolatot ápolt a Hondával. Sennát 1987-re még szerződés kötötte a Lotushoz, de 1988-tól, egyelőre csak három évre, de a McLaren pilótája lett.
Ami ezután következett, az elképesztő volt. A McLaren az 1988-as idényben tönkreverte a mezőnyt a McLaren MP4/4 jelzésű autóval. Egy kivételével az összes versenyt megnyerték, és ugyancsak egy kivétellel az övék lett az összes pole pozíció. Komoly kihívójuk nem akadt az idény során, Senna pedig megszerezte első világbajnoki címét. A feszültség azonban egyre kezdett nőni a két erős karakterű versenyző között, amely először a portugál nagydíjon bukott ki egy nagy sebességnél történő leszorításnál Senna által. 1989-re mindez kezelhetetlenné vált, az Imolában rendezett futamot követően pedig, ahol mindketten a másikat vádolták egy előzetes megállapodás betartásával kapcsolatosan, már alig beszéltek egymással. A helyzetet még jobban elmérgesítette, hogy Prost bejelentette, hogy 1990-től a Ferrari versenyzője lesz, és egyre többször tett megjegyzéseket a csapatra és Dennisre is, mondván hogy mindannyian Sennának kedveznek. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor az olasz nagydíjat követően Prost a győzelemért járó serleget a szurkolóknak adta: Dennis a lába elé dobta a konstruktőri győzelemért járó trófeát és lesétált a dobogóról. A McLarennél ugyanis élt egy szabály, hogy valamennyi megnyert serleg a csapat tulajdonát képezi, és ha a versenyzők szeretnék megtartani, akkor legfeljebb egy replikát kaphatnak. A csapaton belüli háború végül a japán nagydíjon ért véget, amikor is a két versenyző összeütközött, Sennát utóbb kizárták emiatt, Prost pedig harmadszor is világbajnok lett.
1990-es évek Az évtized elején kitartott a McLaren sikerszériája, Senna két világbajnoki címet is szerzett, de a Williams 1992-től kezdve felemelkedett, és szinte verhetetlen volt. A McLaren számára ínségesebb idők kezdődtek: a Honda kivonulása után Dennis a Forddal tudott csak leszerződni, illetve leigazolta a fiatal tehetséget, Mika Häkkinent. 1994-ben a Peugeot-val kötött megállapodást, de ez a partnerkapcsolat zátonyra futott, így 1995-ben már egy újabb motorpartnerrel, a Mercedes által támogatott Ilmorral kötött szerződést. A McLaren és a Mercedes kapcsolata két évtizedig tartott, és elég nehezen indult. A motorok megbízhatóságával sok gond volt, ahogy az autók sem voltak az igaziak, és hiányzott a vezéregyéniség is a McLarennél. Végül Häkkinen vette magára a vezérpilóta szerepét, és miután 1995 végén túlélt egy súlyos balesetet az ausztrál nagydíjon, folyamatosan szállította a jó eredményeket. A kirakós utolsó eleme Adrian Newey tervező volt, akit sikerült elcsábítania Dennisnek a Williams csapattól. 1997-től a McLaren ismét győztes csapat lett, 1998-ban pedig Häkkinen világbajnok lett, ahogy a McLaren is. 1999-ben a Ferrari ugyan elorozta előlük a konstruktőri címet, de Häkkinen megvédte a sajátját.
2000-es évek 2000-ben Dennist a Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatával tüntették ki. 2001-ben a McLaren csapatánál változások történtek: Adrian Neweyt elcsábította a Jaguar Racing, ám órákkal a bejelentés után visszavonta az átigazolásról szóló nyilatkozatát. A mai napig rejtély, hogy Dennis mivel győzte meg őt a maradásról. Ugyaanebben az évben Häkkinen visszavonult, 2002-től pedig egy másik finn, Kimi Räikkönen érkezett a csapathoz. Ő igazolta, hogy jó választás volt, mert már 2003-ban harcban volt a bajnoki címért, amit igazán 2005-ben tudott volna megszerezni, de a Renault csapata, ha csak hajszállal is, de jobb volt a McLarennél. Az idény végén Newey mégiscsak elhagyta őket - Dennis 2007-től kezdve egy ígéretes szponzorációs szerződést kötött a Vodafone-nal, amellett leszerződtette a regnáló világbajnokot, Fernando Alonsót is.
A 2007-es év mégsem lett a McLarené. Ennek a fő oka az volt, hogy Alonso mellé Dennis beültette a protezsáltját, a fiatal Lewis Hamiltont, aki azonnal versenyképesnek mutatkozott. Ez megint hasonló feszültséget okozott, mint Prost és Senna rivalizálása idején, ráadásul Dennis a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy mindkét versenyzőjével egyenlően bánik. Ennek az lett a vége, hogy a McLaren elbukta az egyéni bajnoki címet, amit épp a korábban a McLarennél versenyző Räikkönen szerzett meg a Ferrarival. Jóval nagyobb baj volt azonban, hogy a csapat belekeveredett egy kémbotrányba, és bebizonyosodott, hogy a Ferraritól lopott adatokat használtak fel. Emiatt a McLarent kizárták a konstruktőri bajnokságból, és példátlanul magas, 100 millió dolláros büntetést kaptak.
A 2008-as idényben mindennek ellenére harcban voltak a bajnoki címekért, és bár konstruktőrként csak másodikak lettek, Hamilton drámai körülmények között, az utolsó futam utolsó körében nyerte meg a bajnoki címet. Az idényt követően Dennis lemondott a csapatvezetéstől, azt átadta Martin Whitmarsh részére, de megmaradt a McLaren Group igazgatója, és a McLaren Automotive-nál kezdett el dolgozni.
Utolsó évek a McLaren-nél