A Beatrice (ejtsd: Beatricse) vagy egyszerűen csak Ricse, (időnként Nagy Feró és a Beatrice vagy Nagyferó és a Beatrice néven is említik) magyar rockegyüttes. 1969-ben alakult lányzenekarként, akik főleg feldolgozásokat játszottak. 1971-ben csatlakozott Nagy Feró a zenekarhoz frontemberként. A következő években teljesen kicserélődött a tagság, 1974-től elkezdtek saját dalokat írni az akkor divatos glam rock stílusban. Folyamatosan próbáltak lemezszerződéshez jutni, ennek érdekében 1976-tól a diszkózene felé orientálódtak.
1977-ben feloszlottak, majd a következő évben Nagy Feró újjáalakította a Beatricét Miklóska Lajos basszusgitárossal, Lugosi László gitárossal, Gidófalvy Attila billentyűssel és Donászy Tibor dobossal, és az AC/DC nyomán újra rockot játszottak. Ekkor születtek olyan mára klasszikussá vált – a mindennapi kilátástalanságot megéneklő – dalaik, mint a Jerikó, a Nagyvárosi farkas, vagy az Angyalföld. A Kádár-korszakbeli kultúrpolitika folyamatosan akadályozta a „kezelhetetlen” zenekart, amely ennek hatására végül 1981-ben feloszlott.
A Beatrice 1987-ben ismét újjáalakult, ekkor már a rendszerváltás légkörében vált sikercsapattá. 1988-ban magánkiadásban végre megjelent első albumuk, az 1991-es Utálom az egész XX. századot című második lemezük pedig 40 héten keresztül szerepelt a Mahasz lemezeladási toplistáján, és az első helyre is feljutott. A lemezről a Beatrice máig legnagyobb slágere a 8 óra munka című dal lett. Országszerte telt házas koncerteket adtak. 1994-re az együttes gyakorlatilag elfogyott: Nagy Feró mellett csak Brúger László gitáros maradt az együttesben. Nagy Feró ezért ismét újjá szervezte a zenekart, és 1994-től hivatalosan is Új Beatrice néven működtek, változó felállással. Az „új” jelzőt a későbbiekben elhagyták, ugyanakkor az utóbbi években gyakran hirdetik a koncerteket „Nagy Feró és a Beatrice” formában. Az együttes 30 éves jubileumát megörökítő, 2010-ben megjelent koncertvideó a Mahasz DVD-listájának 1. helyére került.
A Beatrice név eredete Csuka Mónika egy 2017-es interjúban (készítő: Fernbach Erika) árulta el, honnan eredt az együttes neve. Állítása szerint a nevet Novai Gábor énekes, producer és dalszövegíró találta ki:Csuka Mónika életinterjú (beatkorszak.hu)
"– Fernbach Erika: Hogy találtátok ki az együttes nevét? – Csuka Mónika: Nem mi találtuk ki, ezt Novai Gabi adta. Ő volt a szerelmem Nagy Feró előtt, egy nagyon szép plátói szerelem volt ez. Sokat segített a zenekarnak, rengeteget köszönhetünk neki. Nova megtanított minket sok mindenre, csiszolta a hangszeres tudásunkat, tanácsokat adott, hogy ezt ne így játsszátok, ezt ne úgy. Ő egy csodálatos ember, nem véletlenül lett ekkora sztár. – Fernbach Erika: Szóval akkor ő nevezte el az első magyar lányzenekart. – Csuka Mónika: Igen, azt mondta, hogy valami név kéne nektek, amiben a beat szó benne van és még lánynév is. Így jött a Beatrice. A Beatrice tükörfordításban „ütött rizst” jelent, de igazából nekünk csak az számított, hogy benne van a beat szó is, valamint lánynév is. "
Történet A korai Beatrice (1969–1977) A Beatrice 1969-ben alakult leányzenekarként. Az első felállásban Csuka Mónika (ének, gitár) Nagy Katalin (billentyűsök), Hamar Krisztina (basszusgitár) és Csuka Mária (dobok) vett részt. Egy ideig a később diszkókirálynőként befutott Szűcs Judith is játszott a Beatricében orgonán. Főleg feldolgozásokat játszottak, de 1970-ben például Komár Lászlóval közösen adták elő a kislemezen is megjelent Jóbarátom című dalt, amit Csuka Mária írt.
1970-ben állandó klubjuk lett a kőbányai Telefongyárban. Saját dalokat nem játszottak, feldolgozások voltak repertoáron: Hendrix – Fire, Shocking Blue – Venus, Middle Of The Road – Chirpy Chirpy Chip-Chip, The Equals – Michael And The Slipper Tree (Misi és a fapapucs), I'm A Man (Joe Cocker verziójában). 1971-ben Nagy Feró feleségül vette Csuka Mónikát, és énekesként az év végén az együtteshez csatlakozott. A folyamatos tagcserék következtében a lányok kikoptak a zenekarból. Nagy Kati a Tűzkerékbe igazolt, Csuka Mária a Vadmacskák tagja lett. Bencsik Sándor személyében 1972-ben gitárossal bővült az együttes, majd érkezett Temesvári András basszer, Temesvári Péter dobos, Nagy Károly billentyűs. Bencsik távozása után Gáti Zoltán lett a gitáros.
Nagy Károly távozása után öt taggal, billentyűs nélkül folytatták a koncertezést. Saját számaik abban az időben nem voltak, koncertjeiken többek között Sweet, Mud, Gary Glitter, Suzi Quatro és egyéb, főként a glam rock stílusába tartozó dalokat játszottak. A koncertek egyedülálló hangulatához hozzátartozott Feró egyéni stílusú konferálása és Magyarországon addig ismeretlen, humoros és improvizatív látványelemek alkalmazása.
1974 nyarán több hónapig tartó nagy átalakítás után a Kőbányai Ifjúsági Klubban mutatkozott be az átszervezett Beatrice. Cziránku Sándor lett a gitáros, Barile Pasqualé Temesvári Pétert váltotta a dobok mögött, Temesvári András távozása után Csuka Mónika az ének mellett basszusgitáron is játszott. Ekkortól már főként glam rock stílusban íródott saját szerzeményeiket is játszották a koncertjeiken, elkészültek első demófelvételeik, a Csuka Mónika által énekelt Csak egy szót című dalt a Magyar Rádió is leadta, de lemezen egyik daluk sem jelent meg. A Beatrice 1976. október 10-én az FMH-ban adott koncertjét a Magyar Rádió rögzítette.
1977-re a Beatrice stílust váltott, és a nagyobb ismertség reményében megpróbálkoztak a diszkóval. A Tessék választani! című rádióműsorban szerepeltek a Gyere, kislány, gyere című dalukkal, ami a műsor nyomán megjelent válogatáslemezre is felkerült. A zenekar gitárosa ekkor Marschalkó Zoltán volt. Csuka Mónika 1976-tól Herczku Annamária és Szigeti Edit mellett a Mikrolied női vokáltrió tagja lett (illetve később Szánti Judit is csatlakozott a vokálhoz), akik a Beatricével fuzionáltak. Közös nagylemezben gondolkodtak, de a terveket nem sikerült valóra váltani, bár néhány dal és televíziós felvétel készült (A nagynéném; Reszket a Hold; Lámpaláz; Sztráda; Gyáva Ádám), végül a Beatrice feloszlott.
A „fekete bárány” Beatrice (1978–1981)
1978-ban a Beatrice újjáalakult, és újabb stílusváltás következett. Miklós Tibor szövegíró révén Nagy Feró megismerkedett az AC/DC zenéjével, és a Beatricét is ebbe a bluesalapú rockos irányba kívánta elvinni. Az első felállásban Nagy Feró mellett Gidófalvy Attila billentyűs, Lugosi László gitáros, Miklóska Lajos basszusgitáros és Donászy Tibor dobos szerepeltek. Kezdetben Deep Purple-, AC/DC- és Ramones-feldolgozásokkal léptek fel az Ifjúsági parkban Budapesten, majd sorra készültek a saját dalok is: Jerikó, Motorizált nemzedék, Kifakult sztár, Térden állva, Viszlát, Nagyvárosi farkas, Nem kell. 1978-ban az Ifipark közönségének 4. kedvenc zenekara voltak a P. Mobil, a Piramis és a Mini mögött.
jobbra|bélyegkép|265px|A Beatrice rajongói 1979-ben
Amikor az 1970-es évek végén a punkzene botrányos híre nyugatról eljutott Magyarországra , a kulturális sajtó a Beatricére aggatta rá a pejoratív szándékú punk jelzőt, holott a kemény rockot és bluest játszó zenészek addig nem hallottak az új stílusirányzatról. Miután az egyik Ifjúsági parkban rendezett koncerten a közönségből az egyik lány a színpadra kerülve lázadásképpen egy combcsonttal elégítette ki magát, a zenekart kitiltották az akkoriban létfontosságú helyszínről. Ehhez társultak még különböző fiktív balhék, és ennek eredményeként a fővárosi klubok többségéből is száműzték a Beatricét. A legismertebbé híresztelés szerint az együttes tagjai egy élő csirkét daráltak le az egyik koncertjük alkalmával. Annak ellenére, hogy ez nem történt meg, Erdős Péter tényként jelentette be a Magyar Televízió egyik műsorában. Ezek után a zenekar tudatosan vállalta, hogy ők az „alsó tízezer” véleményét képviselik. A monopolhelyzetű állami médiának köszönhetően a rossz hírük gyorsan terjedt, több megyéből kitiltották őket, az állambiztonsági szervek folyamatosan zaklatták az együttes tagjait, viszont ennek ellenére, vagy éppen ezért, az ismertségük országszerte rohamosan nőtt. Külsőségekben a fekete bőrnadrág, a bőrmellény, a szakadt farmer, illetve a hamar szimbólummá vált jellegzetes, piros alapon fehér pöttyös („babos”) kendő különböztette meg őket és a közönségüket a többi együttestől.
1979 áprilisában Gidófalvy a frissen alakult Karthagóhoz igazolt át, a Beatrice pedig négyesben, billentyűs nélkül folytatta tovább. 1979 nyarán lehetőséget kaptak, hogy egy teljes nagylemeznyi dalt rögzítsenek a Magyar Rádió legendás 6-os stúdiójában. B. Révész László rendező filmet készített a veszélyeztetett fiatalokról, és a Beatrice dalait filmzeneként szerette volna felhasználni. A felvett lemezanyag végül a süllyesztőben végezte, és csak a rendszerváltás után jelenhetett meg, 1993-ban (Megkerült hangszalag: Betiltott dalok, 1979). Ha önálló nagylemezük nem is lehetett, azért itt-ott felbukkantak Beatrice-felvételek. 1980-ban a Minek él az olyan című Fényes–Szenes-szerzeményt adta elő a Beatrice a Rádióban. A Papp László ökölvívóról készült Pofonok völgye című filmben Bródy János szövegével a Mire megy itt a játék című dalt játszották, ami kislemezen is megjelent. A KISZ által kiírt dalpályázatot a Nem nekem tanulsz című saját dalukkal nyerték meg. Júliusban az Omega és az LGT előzenekaraként turnézhattak, és a Kisstadion ’80 című közös koncertlemezen is szerepelhettek. 1980. augusztus 23-án az óbudai Hajógyári szigeten 25 ezer fiatal előtt lépett színpadra a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat márkamenedzsere, Erdős Péter által „fekete bárányoknak” kikiáltott három „lázadó” zenekar: a Beatrice, a P. Mobil és a Hobo Blues Band, valamint előzenekarként az A. E. Bizottság. (A trió három nappal később Körmenden megismételte a „Fekete Bárányok” show-t.Dömötör Endre: Sziget előzmányrk itthon: Kis magyar fesztiválhatározó (recorder.blog.hu, 2014.08.11.)) 1980 végén a gitáros Lugosi kilépett, hogy csatlakozzon a második lemezére készülő Dinamithoz. A helyére Bogdán Csaba érkezett, majd Vedres József gitárossal és Waszlavik László billentyűssel bővült a felállás – ennek a korszaknak a késői dokumentuma a mintegy 150 percnyi, addig jellemzően kiadatlan anyagot tartalmazó 2013-as kiadású Betiltott dalok II./1981 (Tudományos Rockizmus) című dupla CD.
1981 márciusában a hatalom nyomására a Zenész Szakszervezet elhatárolta magát a zenekartól, így az augusztus 22-i hajógyári szakszervezeti szuperkoncerten, ahol az összes népszerű hazai rockelőadó fellépett, a Beatrice nem kapott felkérést. Válaszul négy nappal később Nagy Feró bejelentette a zenekar feloszlását. Utolsó koncertjüket július 30-án a Nyíregyházi Ifjúsági Parkban adták. Feró és Vedres 1982-ben a basszusgitáros Németh Alajossal, valamint a Dinamitból érkező Németh Gábor dobossal és Szűcs Antal Gábor gitárossal megalapították a Bikinit.
A népszerű Beatrice (1987–1993) A Beatrice 1987-es újjáalakulásának voltak már jelei korábban is. 1984. szeptember 22-én meglepetésre az Ifjúsági parkban léptek fel a Bikini után Nagy Feró (ének), Miklóska (ritmusgitár), Lugosi (gitár), Donászy (dobok), Waszlavik (billentyűsök) felállásban, Trunkos András (ex-Rolls Frakció) basszusgitárossal. Aztán 1986-ban már több koncertet is adtak az FMH-ban Zsoldos Tamás basszusgitárossal kiegészülve. 1987 elejétől Kreutz László dobolt a koncerteken az Edda Művekbe belépett Donászy helyén. 1987. május 2-án a Petőfi Csarnokban megtartott koncertjükön jelentették be, hogy a Beatrice hivatalosan is újjáalakult (a Nagy Feró, Miklóska, Lugosi, Waszlavik, Zsoldos, Kreutz felállásban, de Waszlavik hamarosan odébb állt).
1988-ban a lemezkiadás állami monopóliumának megszűnése után a Ring magán lemezkiadóval kötött szerződést a zenekar. Első nagylemezük rögtön dupla album formájában jelent meg Beatrice ’78–’88 címmel. Az első korongon a klasszikus régi Ricse-dalok kaptak helyet, a másodikon pedig az új szerzemények, mint a szinte azonnal slágerré vált Azok a boldog szép napok, vagy a komolyabb hangvételű A kétezredik év felé. A lemezen már Hirlemann Bertalan dobolt.