A limnológia az a tudomány, amely az édesvizekkel mint komplex – fizikai, kémiai és biológiai komponensek kölcsönhatása által létrejövő – rendszerekkel foglalkozik. Természetes társtudománya az oceanológia, oceanográfia, mely a tengerek hasonló összefüggéseit tárja fel. A limnológia művelője a limnológus.
A szó eredete
A limnológia szó a görög limné = tó, tavacska, láp és a logos = érv, szabály, gondolkodás, beszéd stb. szó összevonásából ered.
Célja
A limnológia fő célja megérteni és vizsgálni, hogy nincs a Földön természetes víz élet nélkül, valamint mik a vizeknek (mint élettérnek) a sajátosságai.
(Így kapcsolódik a limnológia a biológiához, az ökológiához és a hidrológiához.)
Vizsgálatának tárgya
A limnológia vizsgálati tárgyai az álló- és folyóvizek, valamint a talajvíz – mindaz, ami a hidrológia tudományágának is vizsgálati tárgya. Ebben az értelmezésben a limnológia és az oceanológia is részterülete a hidrológiának.
Limnológia – hidrológia
A limnológia és a hidrológia kapcsolatában nem alá-, hanem mellérendelésről lehet beszélni, hiszen a limnológiának (és az oceanológiának is) vannak olyan területei, amelyek a hidrológia területéhez nem tartoznak. Egy hidrológust az érdekel, hogy milyen klimatikus és hidrográfiai tényezők határozzák meg a tó áramlási és keveredési viszonyait. Egy limnológust érdekelnek a klimatikus és hidrográfiai tényezők hatásai, annyiban, hogy segít megérteni a tóban lezajló folyamatokat – ezek nagyrészt biogén úton befolyásolt anyag- és energia-háztartását.
Segédtudományai
Geológia Klimatológia Meteorológia Ásvány- és kristálytan Fizikai kémia Analitikai kémia
Történelem A limnológia eredete A limnológia önálló tudománnyá a 19. században vált. François Alphonse Forelt (1841–1912) tartják a tudomány megalapozójának. 1892 és 1904 között könyvsorozat formájában publikálta a Genfi-tavon végzett kutatásaink eredményeit. A háromkötetes sorozat első és második kötete a tó geológiai viszonyait, fizikai és kémiai tulajdonságait írta le, míg a harmadik kötet a tó élővilágát részletezte. Forel ekkor a tudományát úgy definiálta, mint a „tavak oceanográfiája”.
A magyarországi limnológia mérföldkövei
1894 – Francé Rezső leírta a balatoni zooplankton napi vertikális vándorlását 1926 – letették a tihanyi Biológiai Kutatóintézet alapkövét 1926 – megjelent az Archivum Balatonicum folyóirat első száma 1927 – átadták a tihanyi Biológiai Kutatóintézetet 1940 – megjelent Entz Géza és Sebestyén Olga A Balaton élete című műve (önálló kötetként kiadták 1942-ben magyarul, majd 1946-ban németül is) 1949 – megalakult a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya 1957 – megalakult a gödi Dunakutató Állomás (ma ÖBKI, a Magyar Tudományos Akadémia dunakutató állomása), a magyarországi folyókutatás központja 1958 – a limnológiát önálló tudományággá minősítették 1962 – Sebestyén Olgát a Nemzetközi Limnológia Társaság alelnökévé választották 1963 – megjelent Sebestyén Olga Bevezetés a limnológiába című könyve 1965 – soha nem látott méretű halpusztulás a Balatonban 1968 – megjelent Kol Erzsébet: Kryobiologie című kötete, amelyben a szerző négy évtized munkásságát foglalta össze 1971 – megjelent Uherkovich Gábor A Tisza lebegő paránynövényei című könyve 1974 – megjelent Felföldy Lajos A biológiai vízminősítés című műve 1979 – Uherkovich Gábor kidolgozta a reptációs mintavételi módszert 1981 – megjelent Felföldy Lajos A vizek környezettana – Általános hidrobiológia című kézikönyve 1982 – Az MTA tihanyi kutatóintézete felvette a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet nevet 1997 – megjelent a Hidrobiológus Napok eladásaiból írt rövid cikkeket tartalmazó Hidrológiai Közlöny 2002 – a magyar egyetemek közül elsőként a Pannon Egyetem (akkori nevén: Veszprémi Egyetem) megalapította a limnológia tanszékét 2003 – a Debreceni Egyetem hidrobiológia tanszéket alapított
További információk
Pannon Egyetem Limnológia Tanszék MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
Források Padisák Judit: Általános limnológia, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2005 Kalff, J.: Limnology, Prentice Hall, New Jersey, 2002
Kategória:Hidrogeográfia