A Szu–38L az oroszországi Szuhoj tervezőirodában kifejlesztett mezőgazdasági repülőgép, mely folyékony és por alakú vegyszer légi szórására alkalmas. A gép 2001-ben repült először. Mindössze egy prototípusát építették meg, a sorozatgyártása késik.
Története A gépet az Oroszországban mezőgazdasági feladatokra használt, a 2000-es évekre már kiöregedett An–2-es pótlására fejlesztették ki a Szuhoj tervezőirodánál Borisz Rakityin főkonstruktőr irányításával. Ez a gép volt az első olyan oroszországi repülőgép, amit kifejezetten mezőgazdasági célra terveztek. A Szovjetunióban korábban elsősorban többcélú repülőgépek mezőgazdasági célra átalakított változatait használták légi vegyszerszórásra.Ez alól kivétel a szovjet mezőgazdaság számára gyártott lengyel PZL M–15 Belphegor, mely azonban sikertelen konstrukció volt és csak 175 darab készült belőle. Az An–2 azonban csak nagy területek művelése esetén gazdaságos, további hátránya, hogy a pilótafülkéje nem hermetizált.
A géppel 2001 júliusában emelkedett először a levegőbe a tervezőiroda berepülőpilótája, Jevgenyij Frolov.
Az oroszországi mezőgazdaságot sújtó pénzhiány miatt az 1980-as évek szintjéről 1990-es, 2000-es évekre tizedére esett vissza a légi vegyszerszórással művelt terület nagysága. Ezért a fizetőképes kereslet hiánya miatt a gép fejlesztése elhúzódott, a sorozatgyártás beindítása is késik.
Műszaki jellemzői A Szuhoj-tervezőiroda a gép tervezésénél a klasszikus mezőgazdasági repülőgépek konstrukciós kialakításából indult ki. Az elektromos távvezetékekkel történő ütközés esetén a pilótát a pilótafülke elülső ablakának középső, megerősített oszlopa védi. A konstrukciónál nagy figyelmet szenteltek az alacsony repülésből adódó veszélyekből eredő sérülések elviselésére és a pilóta biztonságára. A vegyszertartályt az orrban lévő motor és a pilótafülke között, a súlypont közelében helyezték el. A gép szabadonhordó szárnyakkal rendelkezik, melyek alsó szárnyelrendezésűek. Futóműve hárompontos, nem behúzható.
A gép orrában kapott helyet a cseh LOM Praha vállalat M337A típusú, 175 kW (235 LE) maximális teljesítményű léghűtéses soros benzinmotorja. A motor előnyös tulajdonsága, hogy 76-os és 92-es oktánszámú motorbenzin 1:2 arányú keverékével üzemel, melyekhez még távoli, vidéki körülmények között is könnyű hozzájutni. A motor háromtollú, változtatható állásszögű fém légcsavart forgat.
A gépbe ideiglenes jelleggel az amerikai Transland cég vegyszerszóró rendszerét építették, ezt azonban később orosz gyártmányúra tervezik cserélni. A gép óránként 80–90 hektár vegyszerezésére képes.
Műszaki adatok Méret- és tömegadatok Fesztáv: 11,53 m Hossz: 8,1 m Magasság: 2,655 m Normál felszálló tömeg: 1200 kg
Motor Motorok száma: 1 db Típusa: LOM Praha M337A soros benzinmotor Maximális teljesítmény: 175 kW (235 LE)
Repülési jellemzők Normál utazósebesség: 150–180 km/h Leszálló sebesség: 76 km/h Emelkedőképesség: 12 m/s Hatótávolság: vegyszerszóró berendezéssel: 900 km/h Vegyszerszóró berendezés nélkül: 1200 km/h
Jegyzetek
Források Borisz Pakityin: Pomoscsnyik agrarija – O legkom szelszkohozjajsztvennom Szu–38L, in: Krilja Rogyini, 2001/9, pp. 1–2.
További információk A gépet kifejlesztő Szuhoj Vállalat honlapja A Szu–38L fényképe a Szuhoj Vállalat honlapján A Szu–38L az Ugolok nyeba (airwar.ru) oldalán (oroszul)
Kategória:Mezőgazdasági repülőgépek Kategória:Orosz repülőgépek Kategória:Szuhoj repülőgépek