jobbra|bélyegkép|280px|Istár tollruhás ábrázolása az ókori Esnunnából (i. e. 2. évezred); a szobor jelenlegi helye: Louvre, Párizs, Franciaország
Az Istár alvilágjárása címen ismert akkád mitikus eposz Istár alvilági útjáról és visszatéréséről szól. A sumerek között rendkívül népszerű uruki eposzok egyikének, az Innin alvilágjárása címűnek fordítása és átdolgozása. Az eredeti akkád átdolgozás nem ismert, az „első asszír verzió” néhány töredéke a legrégebbi ismert példánya. I. Tukulti-apil-ésarra könyvtárából kerültek elő. Assur-bán-apli könyvtárában más átdolgozást találtak, ez a „második asszír verzió”, ez egyben mutatja, hogy legalább az újasszír kor végéig ismert és népszerű költemény volt.
A hatalmától és ékességeitől, sőt ruhájától is megfosztott termékenység-istennő alvilági kalandja egyértelműen az évszakváltásokhoz köthető mítoszok körébe tartozik. Az újasszír korban már kiforrott, terjedelmes elbeszélés olvasható az Alvilágról. A mítosz ekkorra eltávolodott az eredeti mondanivalótól, még a sumer változatban jelentős szerepet játszó Dumuzi akkád megfelelője, Tammúz is csak érintőleges kapcsolatban van a cselekménnyel.
A mítosz kezdete:
Istár, fölséges királynő, Kurnugéa kapujához, a sötétség kapujához siet nagy igyekezettel. A sötétség háza felé, Irkalla hajléka felé siet Istár istenasszony, Nannar tűzvérű leánya. A sötétség háza felé, melyet oda nem hagyott még senki soha, benne-élő; a sötétség útját járva, melyről nincsen visszatérés… A sötétség háza felé, melynek vakond-féle népe régen elszokott a fénytől. Földet és agyagot esznek lenn a fény-nem-járta mélyben, ember-nem-járta sötétben, dideregve, a halottak. Tollruha, mint a madáré, fedezi el talpig őket. Por lepi be a kilincset, por lepi az ajtó zárát…
Ebben a műben Ereskigal Istár nővéreként tűnik fel, aki azt hiszi, Istár alvilág látogatása a hatalmának végét jelenti. Ezért parancsolja meg a kapuőröknek, hogy halott halandóként bánjanak vele. A hét kapun viszont a halandók csak úgy juthatnak át, ha megajándékozzák az őröket. Az utolsó kapuőrnek már csak a szeméremkendő maradt, így Istár meztelenül áll nővére elé. Istár nem tudja, miért történt vele mindez, de Ereskigal magyarázat helyett Namtar felügyelete alatt bezáratja.
Éa beavatkozása a Nergal és Ereskigal történethez hasonló, ahol szintén az Alvilágba látogató isten elcsábítja Ereskigalt. Itt Aszúsu-námir hódította meg, Ereskigal valóban beleszeretett Aszúsu-námirba, ám rájött, mit akar, ezért megátkozta.
Ekkor tűnik fel Tammúz, aki Orpheuszként zenélve, táncosnőkkel együtt érkezik. A zenétől megnyugvó Ereskigal végül elengedi Istárt, aki visszamegy a felszínre, miközben ruhadarabjait egyenként visszakapja. Ez a motívum az isteni erő visszaszerzését jelképezi. Ezzel "följutott a fényre".
Források
(szerk.) Komoróczy Géza: Gilgames – Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek, (ford. Rákos Sándor) Bukarest, Kriterion, 1986.
Kategória:Akkád irodalom Kategória:Akkád mitológia Kategória:Mítoszok