Bányavár () falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Muraszerdahely községhez tartozik.
Fekvése Csáktornyától 14 km-re északra, községközpontjától, Muraszerdahelytől 3 km-re délkeletre, a Mura jobb partján fekszik. A település két domb lábánál fekszik, és a központjában folyik át a szabályozott Brodec-patak, amely szintén hozzájárul a település központi részének tájképi hangulatához. A települést átszeli az úgynevezett „Mura autópálya” (Muraszerdahely - Bottornya - Tüskeszentgyörgy), majd csatlakozik a D 20-as úthoz.
Története A települést 1478-ban "Pelkenycz" alakban említik először. A csáktornyai uradalomhoz tartozott.Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890. Az uradalommal együtt 1456-ig a Cillei család birtoka volt. Ezután a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett.
Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával hallára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.
Vályi András szerint " PEKELNICZA. v. Peklenicza. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Draskovics Uraság, lakosai katolikusok, határjának középszerű minéműségéhez képest, második osztálybéli."
Korábban a Mura iszapjából évszázadokig aranyat és ezüstöt mostak itt. Később barnaszenet bányásztak, melyet régen még a helyi pincék és jégvermek falainak kirakásra használtak.
A kőolaj jelenléte már hosszú ideje ismert volt a településen. 1848-ban a magyar szabadságharc idején a visszavonuló magyar honvédcsapatok peklenicai olajjal átitatott szalmakötegekkel gyújtották fel a Mura muraszerdahelyi hídját. 1884-ben Singer bécsi vállalkozó három fúrást mélyített itt és kőolajat talált, melynek kitermelésére az 1890-es években kőolajkutat létesítettek. A termelés évről évre fokozódott. 1932 és 1940 között a jugoszláv állam már 4098 tonna kőolajat termelt a bányavári kutakból. 1891-ben Bányavárnak 527 lakosa volt.
1910-ben 628 lakosa volt, közülük 569 horvát, 57 magyar és 2 német nemzetiségű volt. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarország része volt. 2001-ben 1347 lakosa volt.
Népessége Lakosság változásaRepublika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 325 317 442 527 586 628 736 934 1.013 1.108 1.186 1.305 1.275 1.284 1.347 1.217 1.072
Egyesületek DVD Peklenica Szolidaritás Temetési Segélyszervezet Nőszövetség Ifjúsági Egyesület "Josip Broz Tito" Egyesület helyi csoportja
Sport NK Plavi Peklenica labdarúgóklub ŠRD "Karas" sporthorgász egyesület "Jeti" síklub "Plavi" róplabdaklub
Nevezetességei Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája.
Képek
Irodalom Buda Jenő: Olajbányászati eseményjegyzék. Srágli Lajos: Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez. Dr. Posewitz Tivadar: Petroleum és aszfalt Magyarországon. Bp. 1906
Jegyzetek
További információk Muraszerdahely hivatalos oldala Muraszerdahely információs portálja Bányavár a Kislexikon oldalán A bányavári Szűz Mária kápolna
Kategória:Muraköz települései Kategória:Zala vármegye települései