Frederick Soddy (Eastbourne, Anglia 1877. szeptember 2. – Brighton, Anglia 1956. szeptember 22. ) Nobel-díjas angol vegyész.
Jelentősége
A radioaktivitás kutatásának egyik meghatározó alakja. Ernest Rutherforddal korszakalkotó felfedezéseket tettek. Ő vezette be az izotópia fogalmát a kémiába.
Élete, munkássága
Édesapja Benjamin Soddy londoni kereskedő volt. 1895-ig az Eastbourne-i Egyetemen és a Walesi Egyetemen kémiát oktatott, majd 1895-1898 között az oxfordi Merton Főiskola ösztöndíjasa lett. 1899-1900 között az Oxfordi Egyetem hallgatója volt. 1900-ban a montréali McGill Egyetemre ment, és még az évben a radioaktivitás vizsgálatával foglalkozó Ernest Rutherford munkatársa lett.
„Valamikor az 1900-as év telének elején az ifjú fizikaprofesszor Ernest Rutherford a laboratóriumába hívott, és beszélt nekem a felfedezéséről. Épp akkor tért vissza a menyasszonyával Új-Zélandról… de még elutazása előtt talált rá arra, amit ő tórium-emanációnak nevezett… Természetesen nagyon érdekelt a dolog, és azt javasoltam, vizsgáljuk meg a kérdéses anyag kémiai tulajdonságait” — számolt be később a kezdetekről.Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. p. 52. Az ismeretlen gáz semmiféle kémiai reakcióra nem volt hajlamos. Ez — írta Soddy — „arra a megdöbbentő, de elkerülhetetlen következtetésre vezetett, hogy a tórium spontán és lassan kémiailag semleges radongázzá alakul”.
Közösen tanulmányozták a rádium sugárzását, valamint a sugárzással kapcsolatban az atomot. 1902-ben Rutherforddal igazolta, hogy a sugárzás atomátalakulással jár együtt. Megfogalmazták a radioaktív bomlás elméletét: a radioaktív sugárzás spontán atomátalakulások terméke. Megfogalmazták a radioaktív bomlás exponenciális törvényét, bevezették a felezési idő fogalmát. Felfedezték, hogy a radioaktív bomlás gyakori terméke a hélium.
1902-ben a Londoni Egyetemen William Ramsay-vel folytatta kutatásait.
1903-ban a spektrumanalízissel igazolta, hogy a radon bomlásának egyik terméke hélium (de még nem hozta összefüggésbe az alfa-részecskével). Rutherforddal közösen kimondta, hogy a radioaktivitás nem más, mint az elem atomjainak spontán (csak statisztikusan értelmezhető) átalakulása, ami sok atomot megfigyelve már egyértelmű törvényben rögzíthető. Ugyanebben az évben elsőként tett közzé megalapozott számításokat a radioaktív bomlással felszabaduló hő mennyiségéről:
„Kijelenthető tehát, hogy az egy gramm rádium elbomlása során keletkező sugárzás teljes energiája nem lehet kevesebb 108 grammkalóriánál, de az is lehetséges, hogy 109 és 1010grammkalória közé esik… A hidrogén és az oxigén egyesülése során körülbelül 4 * 103… kalória szabadul fel minden egyes gramm keletkezett vízből, s ez a reakció több energiát szabadít fel, mint bármely más ismert kémiai változás. A radioaktív folyamatban felszabaduló energia tehát legalább húszezerszer, de az is lehet, hogy egymilliószor több bármilyen molekuláris folyamatban felszabaduló energiánál.”Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. p. 53.
1904-ben a Glasgow-i Egyetem professzora lett. Ebben az évben mérnökkari tiszteknek tartott egy előadást a rádiumról, és megjósolta az atomenergia felhasználását:
„Valószínű, hogy minden nehéz elemben — rejtetten, lekötve az atom szerkezetében — a rádiuméhoz hasonló mennyiségű energia van. Micsoda eszköz lenne a kezünkben a világ sorsának alakításához, ha megcsapolhatnánk és ellenőrzésünk alatt tarthatnánk ezt az energiát! Aki ráteszi a kezét a csapra, amellyel a fösvény Természet oly szűkmarkúan szabályozza e roppant erők kibocsátását,olyan fegyverre tesz szert, amellyel az egész Földet elpusztíthatja, ha akarja.”
1908-ban feleségül vette Winifred Beilby-t. 1910-ben tagjává választotta a Royal Society.
1911-ben vezette be az „izotóp” kifejezést az azonos kémiai sajátosságú, de különböző tömegszámú elemekre. 1912-ben fedezte fel, hogy a radioaktív elemek átalakulásai bomlási sorokba rendezhetőek. Megállapította, hogy az alfa-bomlás esetén mindig kettővel csökken a rendszám, néggyel a tömegszám. 1913-ban megalkotta a Fajans–Soddy-féle eltolódási szabályt. (Kasimir Fajans a béta-bomlást, Soddy főleg az alfa-bomlást vizsgálta) 1914-ben az Aberdeeni Egyetem kémia-professzora, 1919-ben az Oxfordi Egyetem professzora volt. 1921-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a radioaktív anyagok kémiájáról szerzett ismereteink bővítéséért, valamint az izotópok keletkezésének és természetének vizsgálataiért”. 1937-ben nyugalomba vonult, a feleségével élt, könyveket írt, a politika iránt érdeklődött.
Fontosabb publikációi
Radioactive change (1903) Radioactivity (1904) The Interpretation of Radium (könyv, 1909) The Chemistry of the Radioactive Elements (1912-1914) Matter and Energy (1912) Science and Life (1920) Wealth, virtual wealth and debt. The solution of the economic paradox (1926) The Interpretation of the Atom (1932) Money versus Man (1933) The Story of Atomic Energy (1949) Atomic Transmutation (1953)
Jegyzetek
Források
Frederick Soddy (Nobel-díj 1921) – Nobelprize.org Az atomon belüli töltés
Kategória:Angol kémikusok Kategória:Brit kémikusok Kategória:Angol Nobel-díjasok Kategória:Brit Nobel-díjasok Kategória:Nobel-díjas kémikusok Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1956-ban elhunyt személyek Kategória:A Royal Society tagjai