A zárt dolomitsziklagyep (Festuco pallenti-Brometum pannonici Zólyomi, 1958) a sziklagyepek egyik, edafikus növénytársulása a szubmediterrán mészkő-dolomitsziklagyepek (Bromo-Festucion pallentis Zólyomi, 1966) társulástani csoportjában.
Elterjedése, élőhelye
A Dunántúli-középhegység szubmontán övezetében: Duna-balparti rögök, Budai-hegység, Vértes, Bakony, Balatonfelvidék, Keszthelyi-fennsík jellegzetesen az északnak néző, hűvös, párás mikroklímájú lejtők felső harmadában és sziklaletörésein fejlődött ki, a nyúlfarkfűgyepekkel vikariáns helyzetben. Csak dolomit alapkőzeten, törmelékes váztalajon vagy rendzinán nő, de ebben a talajban több humusz halmozódik fel, mint a nyílt dolomitsziklagyepekében.
Megjelenése, felépítése
A gyep jól zár, a szabad sziklafelszín csak elvétve bukkan felszínre. A gyepben keverednek a széles levelű mezofil és a keskeny levelű szárazságtűrő fűfajok. A kétszikűek sziklai fajok és széles levelű, mezofil vagy réti fajok. A gyep alján gazdag mohaszint alakult ki.
Karakterfajai
A társulás három domináns faja: magyar rozsnok (Bromus pannonicus) — Magyarországon endemikus, deres csenkesz (Festuca pallens), lappangó sás (Carex humilis).
A gyepbe elegyedő réti fajok: rezgőfű (Briza media), illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), sudár rozsnok (Bromus erectus), lappangó sás (Carex humilis), deres csenkesz (Festuca pallens).
Ritka glaciális reliktum fajai az egykor a magashegységekből leereszkedett, dealpin növények: lila csenkesz (Festuca amethystina), tarka nádtippan (Calamagrostis varia), szürke bogáncs (Carduus glaucus), medvefül kankalin (Primula auricula subsp. hungarica). dolomitlen (Linum dolomiticum).
További, az alpesi sziklagyepekkel közös fajok: keserű pacsirtafű (Polygala amara), balatoni galaj (Galium austriacum), gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare), terpedt koronafürt (Coronilla vaginalis), henye boroszlán (Daphne cneorum subsp. cneorum), gubóvirág (Globularia punctata), korongpár (Biscutella laevigata), hegyi gamandor (Teucrium montanum) alpesi nyúlszapuka (Anthylis vulneraria ssp. alpestris).
Pilisborosjenőn, a solymári falon ritkaságként nő a hegyi tarsóka (Thlaspi montanum).
Gyakran tömegesen jelenik meg az ágas homokliliom (Anthericum ramosum).
Sok a sztyeppréti elem: karcsú fényperje (Koeleria cristata), budai imola (Centaurea sadleriana), macskafarkú veronika (Pseudolysimachion spicatum), vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca) stb.
Két, pionír cserjefaja a fanyarka (Amelanchier ovalis) és a nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosa).
Források
Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai Terra Alapítvány: Zárt dolomit-sziklagyep
Kategória:Magyarország növénytársulásai