Leo von Thun-Hohenstein gróf (Magyarországon elterjedt névalakjában: Leo Thun; Tetschen (ma: Děčín), Csehország, 1811. április 7. – Bécs, 1888. december 17.) osztrák politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, író. Hazánkban elsősorban a neveléstörténetben jelentős szerepet játszó oktatási reform, az Organisationsentwurf (közismertebb nevén Entwurf) révén ismert.
Névalakjai Neve sokféle formában előfordul. Keresztneve eredetileg Leopold volt, de a családban csak Leónak szólították, amit később hivatalosan is felvett, és a Leopold Leo nevet viselte. Általában azonban ezután is Leo néven említették.Allgemeine Deutsche Biographie
Pályája
A régi német Thun und Hohenstein grófi családból származott. Jogot végzett, és a prágai udvari kancellárián, majd Galíciában dolgozott. 1848 első felében a tartományi kormányzóság elnöke (kormányzó) volt Prágában. Május 29-én kormányt alakított a nemzeti komité tagjaiból, de a pünkösdi felkelés (június 12) alatt a forradalmár diákok elfogták. A felkelést hat nap múlva Windisch-Grätz herceg leverte.Hóman Bálint: Prága forradalma
1849. július 28-án vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki; e minőségében Ausztria és Magyarország közoktatását is irányította egészen 1860. október 20-áig, amikor Ferenc József az októberi diploma kiadásával egyidejűleg felmentette, és érdemei elismeréseként a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki. Minisztersége tehát lényegében egybeesett a Haynau- és a Bach-korszakkal. Később sem hagyta el a politikát: tagja volt a felsőháznak és három ízben (1861–1867, 1870, 1883–1889) a cseh tartományi gyűlésnek. Konzervatív katolikusként ellenezte a kiegyezést és a dualizmust.
Minisztersége alatt teljesen átszervezte az oktatásügyet és a bécsi tudományos akadémiát. Reformjának egyes elemei a mai napig élnek közoktatásunkban.
Nevéhez fűződik a sokat bírált 1855-ös konkordátum, melynek megszüntetése ellen 1870-ben hevesen küzdött.
1857-ben Innsbruck díszpolgára lett.
Az Entwurf
Thun pályájának legfontosabb mérföldköve – egyúttal a magyar oktatásügy történetének egyik legfontosabb dokumentuma – az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák működését átszervező 1849-es rendelet, amelyet hamarosan Magyarországra is kiterjesztettek. Az Entwurf a korábbi felsőfokú képzés egy részének középszintre helyezésével bevezette a nyolcosztályos gimnázium és a hatosztályos reáliskola rendszerét, a képesítéshez kötött szaktanári rendszert és az érettségi vizsgát. A tanítás nyelvévé az intézmény székhelyén élő lakosság többségének anyanyelvét tette. Ettől azonban Thun már 1855-ben visszakozott, amikor a német nyelvű tanítást kezdte erőltetni, de ez a magyar iskolák ellenállása miatt csak részben valósulhatott meg, s az 1860-as októberi diplomával végleg kudarcot vallott.
Értékelése Tevékenységét sok kritika érte, de hamar megmutatkoztak reformjainak maradandó elemei is. Modernizálta a köz- és felsőoktatást, bevezette a szaktanári rendszert, de tanárvizsgát minisztersége alatt Magyarországon nem, csak a Habsburg Birodalom más országaiban lehetett tenni, ami megnehezítette a rendszer kiépítését hazánkban. Abszolutisztikus, központosító törekvései mellett az erőszakos németesítés és a papság oktatásügyi befolyásának növelése is kivívta kritikusainak ellenszenvét.
Művei Über den gegenwärtigen Stand der böhmischen Literatur. Prága, 1842 Die Stellung der Slowaken in Ungarn beleuchtet. Prága, 1843
Jegyzetek
Források
Részletes életrajza a Német Wikiforrásban (az Allgemeine Deutsche Biographie-ből) Pukánszky Béla–Németh András: Neveléstörténet, 9.1. fejezet A Pallas nagy lexikona Kétszáz éve született Jedlik tanár úr
Kapcsolódó szócikkek
Középiskolai tanárképzés Magyarországon
Kategória:Ausztriai politikusok Kategória:Magyarországi oktatásügy Kategória:1811-ben született személyek Kategória:1888-ban elhunyt személyek