Csallóközaranyos (szlovákul Zlatná na Ostrove, latinul Aureus) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Területe 35,41 km².
Fekvése Az Alsó-Csallóközben, Komáromtól 9 km-re nyugatra, a Duna bal partjának közelében fekszik, a folyó Áccsal átellenes oldalán. Keletről Komárom, északról Megyercs, nyugatról Ekel és Nagykeszi, délről Ács és Komárom magyar része határolja. Érinti a Komárom-Pozsony közti 63-as főút és a vasútvonal is (2 megállóhely Aranyoson és Felaranyoson). Mellékút köti össze Megyerccsel (6 km). A Duna-töltésén halad el a Duna-menti kerékpárút.
Csallóközaranyos község katasztere három településrészre oszlik: Aranyos (Zlatná na Ostrove), Felaranyos vagy Fölaranyos (Horná Zlatná) és Nagylél (Veľký Lél). A községhez tartoznak még Bükpuszta (vagy Bökpuszta) és Ontopa puszták is. Előbbi egy, a török harcok korában elpusztult középkori falu helyén fekszik.
Megnevezése Neve az egykori csallóközi aranymosással függ össze. Első írásos említése 1094-ből származik „Locus Aureus” néven.
A falut Aranyosként nevezték, míglen 1909-től hivatalos nevét Csallóközaranyosként állapították meg és hirdették ki.Belügyi Közlöny XIV/13, 147 Komárom vármegye községeinek, valamint ezen vármegye és Komárom város területén fekvő egyéb lakott helyek neveinek megállapítása, No. 3. E forma használata szórványosan azonban legalább 1904-től adatolható, az 1898/IV. törvénycikk 2. és 3. §-a alapján.113.045/1908. B. M. szám E hivatalos magyar megnevezése az első bécsi döntést követően sem változott.1938 Belügyi Közlöny XLIII/56, 1212 A m. kir. belügyminiszternek 95.351/1938. B. M. számú rendelete. A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása.
Az 1994-es ún. táblatörvény,191/1994 majd az 1999-es kisebbségi nyelvhasználati törvény,184/1999. sz. törvény (Zákon o používaní jazykov národnostných menšín); 221/1999 kormányrendeleti lista illetve 2012-ben az aktuális szlovák kormányrendelet ugyanezen magyar név használatát írta elő a szlovákiai hivatali érintkezésben. ; Megjegyzendő, hogy a kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista politikai befolyásoltsága egyértelmű (Új Szó 2011. december 21.) A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek azonban ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,Új Szó 2022. július 26. tehát mindettől függetlenül a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek Szlovákiában.
Élővilága
A faluban két gólyafészket tartottak számon, melyek közül az egyik már régóta üresen állt. A pékség kéményén lévő fészekbe 2009-ben villám csapott és az egyik felnőtt gólya elpusztult. Ennek ellenére 2011-ben és 2012-ben is 3, 2013-ban 5 fiókát számoltak össze. 2014-től nem volt sikeres költés. 2017-től változó a fiókaszám.bociany.sk
Története A falu helyén már a kőkorban is éltek emberek, Nagylélen sok római kori emlékre bukkantak (többek között egy híd maradványaira). Első írásos említése 1094-ből származik „Locus Aureus” néven. 1267-ben IV. Béla, majd 1277-ben Kun László látogatta meg az aranyosi vadászterületeket. 1330-ban aranyosi nemesek osztozkodtak visszaszerzett birtokaikon.DLDF 248 879; Almási Tibor–Kőfalvi Tamás 2004: Anjou–kori Oklevéltár XIV. 1330. Budapest–Szeged, 328 No. 569. 1356-ban aranyosi nemesek fivérük özvegyének kifizették az őt illető hitbért és jegyajándékot.DLDF 274 112; 2014 Anjou-kori Oklevéltár XL. 1356. Budapest-Szeged, 233 No. 348.
A falu eredetileg a Duna-part közelében feküdt, de a 17. században a folyó a partot alámosta és Aranyost mai helyén építették fel. Az új falut az Érsekújvárt megszálló törökök 1676-ban felgyújtották, ezután hosszú ideig lakatlan volt.
Határában feküdt az egykor a gróf Cseszneky család birtokában lévő Bök (Alsó- és Felsőbök) falu, melynek lakói a török támadások elől Aranyosra menekültek és később sem települtek vissza. A 18. században települt újra, a szomszédos településekkel (Nagylél, Örkény, Ontopa, Fölaranyos) előbb Aranyos, majd 1908-tól Csallóközaranyos néven egyesült. 1787-ben 104 házában 837 lakos élt.
Vályi András 1796-ban kiadott geográfiai szótárában így ír róla: „ARANYOS. Alsó, és Felső Aranyos, két magyar falu Komárom Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai reformátusok, fekszik Komáromtól más fél mértföldnyire. Határjai középszerű termékenységgel bírnak, réttyek, ’s legelőjök nagy, más javaik is lévén második Osztálybéliek.”
1828-ban 110 háza volt 664 lakossal. A falut a 19. században hatszor öntötte el az árvíz, 1890-ben pedig csaknem teljesen leégett. 1847-ben az Erdélyből érkező sáskajárás pusztított, sok nádfedelű ház tetejét falták fel a sáskák.
Fényes Elek Komárom vármegye leírása című művében (1848) így ír Csallóközaranyosról: „Aranyos, magyar f. Komáromhoz nyugotra 1 1/2 mfdnyire, a posoni országútban, s az öreg Dunától csak 300 öl távolságra fekszik. A helység több, pusztákból egyesült, u. m. Aranyos, felső és alsó Örkény, alsó és felső Bök, Újtelek, Vidaháza és Aranyostelekből; és hajdan ott volt, hol most a Duna közepe van; de mivel a Duna nagyon szaggatta, lakosai jelen helyökre költöztek. Aranyos nevét hihetőleg onnan vette, hogy valamint hajdan, úgy most is sok aranyat rak-le az iszap a Duna zátonyain, mit az aranyászok kimosván, Győrbe szoktak beváltás végett elvinni. Határa egészen róna, s a fennelőszámlált pusztákkal együtt 5365 hold, mellynek fele szántóföld, fele pedig rét és legelő. Földe kevés székes területet kivéve, termékeny fekete agyag, melly búzát, rozsot, tengerit, árpát, zabot, kendert, repczét, burgonyát terem. A szarvasmarha- és lótenyésztés, valamint általjában a gazdaság jól űzetik. A Dunán kívül vannak több apró tavai, mellyek Poson megyei vizekkel telnek-el, s míg ki nem eresztethetnek, a legelőt és rétet pusztítják. A lakosok száma 1222, mellyből reform, férfi 398, nő 433; s ezeknek van itt anyaegyházuk, kath. férfi 165, nő 156; zsidóférfi 16, nő 19. Nyelvökre nézve magyarok; czigány van 17 férfi, és 18 nő. Az elöszámlált lakosok nagy-részt nemesek, mert összesen 181 nemescsalád lakik itt; a honnan úrbéri telkek sincsenek, hanem az egész határ allodialis nemesi birtok. Egyébiránt van 39 zsellér, 4 szabó, 3 kovács, 3 csizmadia, 1 asztalos, 1 pintér, 1 czipész, 6 molnár, kik a révkomáromi czéhhez tartoznak, 5 takácsmester, és 2 kontár takács, 1 kontár czipész. A lakosok főfoglalatossága földmívelés lévén, az elősorolt kézmívesek is részben ezt űzik. — Birtokosok: Magyary, Hollósy, Domonkos, Pázmány, Csóka, gr. Zichy, Nagy, Vörös, Sándor, Aranyosy, Karácsonyi, Csepy, Molnár, Farkas, Csényi, Töltésy-Mészáros, Csejtey, Osvald, Németh, Balogh, Vízváry, Both, László, Deáky, Szarkass, nemes családok.”
Borovszky Samu monográfiasorozatának Komárom vármegyét tárgyaló része szerint: „Aranyos, dunamenti magyar nagyközség, 286 házzal és 928 ev. ref. és 709 róm. kath. vallású lakossal. Van postája, távírója és vasúti állomása. Ősidők óta megült hely, melynek kőkori leletei nevezetesek; a szomszédos, de e községhez tartozó Nagylél pusztán pedig számos római leletre bukkannak és egy hajdani római hídnak az alapépítménye ma is látható. Okleveles említése is már 1094-ben történik, Aureus locus néven, a mikor itt Dávid herczeg a tihanyi apátságnak birtokot adományoz. Framatiának is nevezték. 47Nevét tulajdonképpen a Duna aranyt hordó fövenyéről vette és lakosai aranymosással foglalkoztak. 1267-ben IV. Béla is megfordult itt és ez alkalommal Zolut fia Sebestyént, a szolgagyőri várszolgák közűl, nemesi rangra emelte. Ebben az időben egy másik Oronos nevű falu is felmerül; ez a mai Felaranyos puszta, Ekel határában. 1277-ben IV. László is járt Aranyoson és innen keltezte egyik oklevelét. 1356-ban Aranyosi Koncha Miklós, majd Cylewan nevű nemes özvegye vannak említve birtokosokként, 1437-ben Kistanyi Lewkes Mátyás, 1485-ben Aranyosi Konthia Mihály fia Péter, 1511-ben pedig Csóka Albert és Aranyosi Gáspár diák. Egy részére 1581-ben Sigmondics Péter, fia Gáspár, ennek mostohája, Nagy István és Maizin György királyi adományt nyernek. 1615 előtt Pázmány Ferencz, 1615-ben pedig Csabay György neje Csóka Erzsébet, alsóaranyosi birtokukat Pál Jánosnak zálogosítják el. 1700-ban Sándor Istvánt iktatják több nemes telekbe. 1848-ban huszonöt nemes közbirtokosa volt. Most Karcsay Lászlónak, Uray Imrének, Brokes Istvánnénak és Erdélyi Istvánnak van itt nagyobb birtokuk. Említésre méltó négy urilaka, melyek közül az egyiket Magyary Kossa József építtette s ez most Beniczky Lajosnéé, a másikat Szathmáry Dániel építtette, s ez most Brokes Istvánnéé, a harmadikat Erdélyi Pál építtette, ez Parall Ferencznéé, a negyedik Karcsay Lászlóé, melyet ő maga építtetett. A község egyházát Pázmány érsek is már a régiek között említi, de ez nem a mai református templom, mely csak 1794-ben épült. A református egyház több, XVII. és XVIII. századbeli érdekes ötvösművet őriz. A község mellett sánczolta el magát 1849-ben az osztrák sereg egy része. A mult század folyamán hat ízben pusztította az árvíz. Az utolsó árvízveszedelem 1899 szeptember havában volt, 1890-ben pedig nagy tűzvész pusztított a községben. Ide tartoznak Bökk, Nagyléh, Osztopa, Thebehát és Újtelek puszták. Ez utóbbi 1449-ben már a mai néven, az akkori írásmód szerint Wythelek alakban szerepel. Bökk puszta helyén hajdan Alsó és Felső-Bökk községek feküdtek. 1387-ben Alsou Buk, 1422-ben egyszerűen Bwk alakban a komáromi vár tartozékai. 1519-ben Felsőböki Markházy György és Alsóböki Jakab deák bírják. Úgy látszik, a török időkben pusztult el és szünt meg község lenni; 1700-ban egyik részére Sándor István kap királyi adományt. A mai Osztopa puszta nevében a hajdani Ontopa elpusztult község neve rejlik. Már 1449-ben szerepel. 1700-ig Aranyos sorsában osztozott s szintén a török dúlások alatt pusztult el. 1700-ban Sándor Istvánt iktatják itt egy részbirtokba, 1729-ben pedig a Jankovich és a Fejérváry családok voltak a földesurai. A mult század elején Ghyczy Mátyásnak volt itt birtoka és kastélya, mely most is a Ghyczy családé. Hajdan az érseki nemes székhez tartozott. A mostani Nagylél puszta Kis- és Nagylél helységek maradványa. 1434-ben találjuk első nyomát, a mikor Pál és Vilmos, fraknói grófok Molnári Kelemen győri püspöknek és testvéreinek, Istvánnak és Domonkosnak adományozzák. 1659-ben Körcsy Ferencz és Ilona bírják. 1697-ben Sembery Imre a maga itteni birtokát Szalay Istvánnak zálogosítja el. Később a Ruttkay, Karcsay, Szathmáry, Csajághy és a Justh családok voltak az urai. Ősi templomával együtt a török világban pusztult el. Az aranyosi határban olvadt Vidaháza puszta is, mely 1449-ben Wydhaza alakban van említve. A hajdani Felső-Örke falut ma csak egy útcza választja el Aranyostól. Már 1268-ban mint terra Vrkey a komáromi vár tartozéka volt. 1387-ben Ó és Új-Urke, 1449-ben pedig Ewrke fordul elő. 1460-ban Eörken még mindig komáromi várbirtok. A mai Asszonytelek nevű legelő is már 1268-ban van említve, Oxunteluke alakban. Aranyos község a XVII. században a Dunához közelebb feküdt, de a víz alámosta és nagy részét elpusztította. Ekkor telepedtek át a lakosok a mai helyre. A török világban elpusztult és sokáig néptelen volt. Újabb települését nagyban elősegítette a határában elpusztult községek lakosainak hajléktalansága, minthogy ezek a Dunától távolabb eső, mai helyére történt települése alkalmával, lakosságát jelentékenyen szaporították.”
Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. A molnárok céhe Komáromhoz tartozott. A trianoni diktátumig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott Csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
A szocializmus alatt egy bányaelemeket gyártó (mára megszűnt) vállalat működött a faluban.
Népessége
1848-ban 1222 lakosa volt, akik 181 nemesi családban éltek.
1880-ban 1667 lakosából 1587 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 1618 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 1683 lakosából 1682 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.