Fejtő Ferenc (franciául: François Fejtő), született Fischel Fülöp FerencSzületése bejegyezve Nagykanizsa születési akv. 568/1909 folyószám alatt. (Nagykanizsa, 1909. augusztus 31. – Párizs, 2008. június 2.) Széchenyi-díjas francia-magyar történész, kritikus, író, szociáldemokrata publicista, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
Élete Származása bélyegkép|300px|Fejtő Ferenc emléktáblája szülőháza falán (Nagykanizsa, Csengery u. 22.) Apai nagyapját, a németajkú Fischel Fülöpöt Más forrásokban Fischel névváltozattal, valamint Philipp, illetve magyarítva, Filip utónéven szerepel. 1849-ben hívták Csehországból Magyarországra tipográfusnak. 1854-től a német nyelvű Pester Lloyd nyomdásza lett. Az 1860-as évek elején került Nagykanizsára, Markbreiter Jakab nyomdájába, amelyet – miután feleségül vette a tulajdonos Friderika nevű lányát – 1864-ben megvásárolt. Ő alapította 1873-ban a Zala című közművelődési, társadalmi és gazdászati hetilapot, amely később politikai napilappá alakult át. Halála után, az 1871-ben született Lajos nevű fia (Fejtő apja) vezette tovább a nyomdát, a „liberális, szabadkőműves könyvkiadót”Fejtő Ferenc: Történész pályám. Nyugati magyar esszéírók antológiája 1986. EPMSZ, 1986. 106-143. és adta ki a lapot. 1918-ban megvált a nyomdától és az újságtól, csupán a könyv- és papírkereskedést tartotta meg, és hírlapíróként dolgozott.François Fejtő: Mémoires – De Budapest à Paris (Édition Callmann-Lévy, Paris, 1986 (később: Fejtő, i. m.) 20-24. 1944-ben deportálták, az Auschwitzba tartó vonaton halt meg.
Bonyhádi családnevű, magyar anyanyelvű anyai nagyszülei Kiskőrösről telepedtek át Zágrábba, ahol Fejtő anyja született. A családnak ez az ága „elhorvátosodott”. A fiú mindössze ötéves volt, amikor anyja meghalt rákban. Ekkor apja nővéréhez, illetve apai nagyapjának második feleségéhez került Zágrábba; Nada nővére az anyai nagyszülőknél, míg az egyéves Eduárd (Edi) apjuk nővérénél nevelkedett.Fejtő, i. m. 20., 22-23. Apja 1920-ban újra nősült. Nevelőanyjuk, Julianna (Julcsi) elsősorban a zeneszeretetet erősítette meg Fejtőben.Fejtő, i. m. 39.
Ifjúkora Az elemi iskolát részben Zágrábban, részben Nagykanizsán végezte; ez utóbbi helyen érettségizett kiváló eredménnyel a piaristáknál, 1927-ben. Felsőfokú tanulmányait Budapesten, az Eötvös-kollégiumban szerette volna folytatni, azonban a numerus clausus miatt nem vették fel. Végül a Pécsi Egyetem bölcsészkarára iratkozott be, magyar-francia-német szakra. Az egyetem első évében katolizált.Fejtő, i. m. 52-54. Részt vett a karon alakított Batsányi Társaság tevékenységében: verseket, majd novellákat és esszéket írt. Innen datálódott Kolozsvári Grandpierre Emillel való barátsága.Fejtő, i. m. 56-59. A polgári neveltetésű egyetemista komlói lányismerőse révén, a bányászkolónián szerzett tapasztalatai alapján kezdett érdeklődni társadalmi kérdések, a munkások komor, nehéz élete iránt.Fejtő, i. m. 55-56.
1929-től Budapesten, a Kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott magyart, irodalomtörténetet és germanisztikát. A bölcsészkaron olyan társai voltak, mint Rajk László, Mód Péter, Olt Károly, Szász Béla. Bekapcsolódott az ekkorra már teljesen baloldali befolyás alá került Bartha Miklós Társaság tevékenységébe. A társaság egyik tagján keresztül ismerkedett meg József Attilával, akivel szoros barátságba került. A mindinkább radikális nézeteket valló Fejtő számára a költő nézetei adták meg a végső lökést ahhoz, hogy csatlakozzon az illegális kommunistákhoz. Hivatalosan a Mester utcai gimnáziumban tanított,Fejtő, i. m. 78. mellette azonban marxista szemináriumokat tartott, pártutasításra kivette a részét az „irodalom frontján” folytatott harcból: röplapokat szerkesztett és terjesztett, Györkös Ferenc, illetve Gyulai Ferenc álneveken cikkeket írt a Szabadon című kéthavi lapba, és a Valóságba, melyet József Attilával együtt jelentettek meg 1932 júniusában, a Társadalmi Szemle szerkesztőségének hathatós segítségével.Fejtő, i. m. 64-69.
Nem sokkal az első szám megjelenése után több Eötvös-kollégista társával együtt letartóztatták; többször megverték, kínozták. 1932 októberében állították bíróság elé. A vád szerint marxista csoportot alakított és vezetett, felforgató tartalmú röplapokat terjesztett. Első fokon egy évre ítélték, fellebbezés után a büntetést 10 hónap 25 napra mérsékelték (ennyit töltött addig börtönben). Szabadulása után egyetemre többé nem járhatott, nem is taníthatott; német nyelvórák adásából, és korrepetálásból tartotta el magát.Fejtő, i. m. 69-79. Fejtő szerint az ellene folytatott eljárás kissé megkésett, hiszen letartóztatásakor már távolodóban volt a kommunista eszméktől.
Írói kibontakozása 1933. december 2-án feleségül vette Hilmayer Rózát (Körmend, 1913. szeptember 11. – Neuilly-sur-Seine, 2000.). Az esküvőt követő vacsorán csak anyósa, valamint József Attila és múzsája Szántó Judit vett részt.Fejtő, i. m. 64. és 80. A visszaemlékezésben feleségét csak vezetékneve kezdőbetűjén, majd utónevén (Rosi, Rose) említi; más nyilatkozataiban Rózsaként. A festőművész Róza asszony 2000-ben bekövetkezett haláláig hú társa maradt Fejtőnek. (Lásd: Fejtő Ferenc 95 éves – Népszava online 2004. augusztus 28., valamint Borsi Kálmán Béla: Limanova tér 1. (II. emelet 2.) – Korunk 2005. március)
Sem a Kommunisták Magyarországi Pártjának, sem pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak nem lett tagja, de – eltávolodva a kommunista eszméktől – 1934-től aktív munkatársa lett a szociáldemokrata párt napilapjának, a Népszavának, valamint elméleti folyóiratának, a Szocializmusnak.Lásd: Bognár Dániel: A Vigilia beszélgetése Fejtő Ferenccel Emellett Fülöp Ernő álnéven rendszeresen írt cikkeket, irodalomtörténeti és kritikai tanulmányokat a Nyugatba, valamint az erdélyi Korunkba. A kritikai tanulmányok alanyai között megtalálható Aldous Huxley, David Herbert Lawrence, Thomas Mann, Oswald Spengler és József Attila.Fejtő, i. m. 97., valamint Fejtő Ferenc magyar nyelven megjelent írásainak válogatott bibliográfiája
Első figyelmet keltő irodalmi alkotása az 1936-banAz szerint 1937-ben jelent meg: megjelent Érzelmes utazás című esszéregénye volt, amelynek alapját a nem sokkal korábbi rokonlátogatása kapcsán a Nyugatba írt Zágrábi utinapló képezte.
József Attilával és Ignotus Pállal együtt alapítója az imperializmus- és egyben sztálinizmus-ellenes Szép Szó című irodalmi és társadalomtudományi folyóiratnak, amelynek 1935-38 között társszerkesztője volt. József Attila betegségének előrehaladtával Fejtő fokozatosan folyt bele a felelős szerkesztői munkába is.
1938. február 13-án megjelent Makói beszélgetés című cikke a Népszavában, amelyben a kormány németbarát politikáját bírálva azt a végkövetkeztetést szűrte le, hogy a magyar „parasztság jobban ellenáll a náci demagógiának, mint a középosztály”. Másnap letartóztatták, ismét perbe fogták és „osztályharcra való buzdítás” címén „hat hónap szigorított börtönre” ítélték. Fellebbezett ugyan, de amikor ismerősei révén megtudta, hogy az ítélettől függetlenül internálni fogják, elhagyta az országot, s Jugoszlávián, Olaszországon és Svájcon keresztül a francia fővárosba költözött.Fejtő, i. m. 117.
Emigrációban Párizsba Mónus Illés főszerkesztő megbízólevelével érkezett, így 1938 tavaszától a Népszava akkreditált tudósítója volt, de írt a Szép Szóba, a Szocializmusba és a Korunkba is. Távozása élénk vitát váltott ki a népi írók és az urbánusok között (Fejtő ez utóbbiak közé tartozott).1938 decemberében Féja Géza a Kelet Népében, „gyáva dezentornak” nevezte Fejtő Ferencet, amiért „gyávaságból” Párizsba „szökött”, azt bizonyítva ezzel, hogy semmi sem köti a magyar szellemi élethez. Csodálkozásának adott hangot, hogy a szociáldemokrata sajtó továbbra is közli írásait, s onnan írogathat vissza, pedig „a művelt világban való megmerítkezés cseppet sem tette fogékonyabb, nyitott személyiséggé”. Az írás végkövetkeztetése: „a Fejtő-Fischl típusnak mielőbb pusztulnia kell a magyar életből”. A vérig sértett Fejtő (tudniillik korábban személyesen állt ki Féja mellett, amikor elítélték a viharsarki szegényparasztságról írott könyve miatt, s a Szép Szó is kifejezte szolidaritását) szatirikus novellával válaszolt a Szép Szóban, s a polémia más sajtótermékekben is folytatódott. (Fejtő, i. m. 135-136.)
Párizsban megismerkedett a baloldali francia szellemi élet jeles képviselőivel, szorosan tartotta a kapcsolatot a külföldi (Egon Erwin Kisch stb.) és magyar emigrációval, amelyből ekkortájt ismerősi körébe tartozott többek között Németh Andor, Hatvany Lajos, Hatvany Bertalan, Dormándi László, Arthur Koestler, Faludy György, Hevesi András, Garbai Sándor és Károlyi MihályKapcsolata Károlyival érdekesen alakult: elismerte és tisztelte őt, később munkatársa is lett, ugyanakkor 1939 augusztusában, amikor Károlyi nem volt hajlandó elítélni a Molotov–Ribbentrop-paktumot, elvbarátaival megakadályozták, hogy Károlyi legyen a Francia Köztársaság Barátainak Szövetsége magyar tagozatának elnöke, és helyette inkább az apolitikus Németh Andor írót választották meg. (Lásd: B.L.E., i. m. 93-94. és Fejtő, i. m. 149.) Mindezek ellenére 1945-ben tőle kért és kapott védelmet a franciaországi magyar kommunisták ellenében. (Fejtő, i. m. 184.)
A 2. világháború kitörése után a Molotov–Ribbentrop-paktumot élesen elítélő társaival együtt aktív toborzó munkát végzett a Francia Köztársaság Barátainak Szövetsége magyar tagozatának égisze alatt. Ő maga is jelentkezett önkéntesnek; 1939 decemberében vonult be a barcarès-i kiképzőtáborba. A 22. idegen gyalogezred katonájaként kapott kiképzést,Bajomi Lázár Endre: Tramontana – Magyar önkéntesek Franciaországban (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984 ) (később: B.L.E., i. m.) 93., 131-132., valamint Fejtő, i. m. 149-150. de harcokban nem vett részt. A második orvosi vizsgálaton alkalmatlannak minősítették a katonai szolgálatra. Feleségével együtt előbb Bretagne-ba, majd annak német megszállása után, barátai segítségével délre ment a Midi-Pyrénées régióba és a Cahors-környéki hegyekben húzta meg magát. Mivel nem publikálhatott, „négerként dolgozott”. Igyekezett nyomon követni a magyarországi helyzetet: ismerősei időnként szert tettek egy-egy Pester Lloydra. 1943-ban csatlakozott a Szabad Francia Erőkhöz kötődő ellenállási mozgalom helyi szervezetéhez és részt vett annak akcióiban.Fejtő, i. m. 153-178.
A világháború után Párizs felszabadítása után, 1944 szeptemberében visszatért a francia fővárosba, majd Neuilly-sur-Seine-ben telepedett le. Az Agence France-Presse (AFP) francia hírügynökségen kapott munkát, ahol a magyar és német rádiók figyeléséből szerzett információkat. Mellette cikkeket írt a Le Populaire szocialista napilapba, és küldött haza is a Szocializmus részére. Vercors felkérésére Printemps des PeuplesNépek tavasza címmel 1948-ban magyarul is megjelent a Népszava gondozásában címmel kétkötetes kiadványt készített az 1848-as európai forradalmak centenáriumára.
1946 végén és 1947 nyarán két ízben is hazautazott. Tapasztalatai alapján úgy döntött, egyelőre nem tér haza. Elfogadta az éppen párizsi követnek kinevezett Károlyi felkérését, és átvette a nagykövetség mellett működő sajtóiroda vezetését. Egyre többször került összetűzésbe a hazai vezetéssel: Ignotussal együtt inkább lemondott a Szép Szó újraindításáról, mintsem „demokratizálja” (értsd: felhagy a kommunista párt és a sztálinizmus bírálatával) a folyóiratot, s Lukács Györgynek, a párt nevében tett „felkérésére” nem volt hajlandó elvállalni, hogy József Attila az ő rábeszélésére szakított az illegális kommunista párttal. Rajk László letartóztatását követően, 1949 szeptemberében lemondott a sajtóiroda vezetéséről, megszakított minden kapcsolatot a hazai rezsimmel és politikai menedékjogot kért Franciaországban.Fejtő, i. m. 194-210.
Végleg emigrációban