Lojze Grozde (szül. Alojzij Grozde) (Gorenje Vodale, 1923. május 27. – Mirna, 1943. január 1.) szlovén költő és vértanú.
Életpályája Gyermekkora Lojze Grozde a Gorenje Vodaléban született Mokronog mellett, a tržiščei plébánia területén, Dolenjska vidéken, Délkelet-Szlovéniában.
Marija Grozde Franc Udovčcsel folytatott kapcsolatából származó törvénytelen fia volt. Marija napszámosként kereste meg maga és fia számára a mindennapi kenyeret. Lojze négyéves volt, amikor anyja férjhez ment Franc Kovačhoz, aki azonban származása miatt nem kedvelte a fiút, ezért Lojze eleinte jobbára a rokonoknál élt. Mostohaapja később megenyhült iránta, mert a fiú nagyon jól tanult. Ily módon Lojze a szülőházában maradt, és nagynénje gondoskodott róla.
A négy alsó elemi osztály elvégzése után Ljubljanába ment. Ivanka nagynénje segítségével – aki ekkor a fővárosban a Pogačar családnál szolgált – és jótevői révén Lojze folytathatta tanulmányait. A Marijanišče nevű fiúkollégiumban lakott, a gimnáziumban kitűnő eredményeket mutatott fel.
Már ekkor elkezdett irodalommal, prózával és lírával foglalkozni, így osztálytársai között népszerű lett. A Katolikus Akció (Katoliška Akcija) nevű diákszervezet tagja és később vezetője lett, s a Mária Társulatnak (Marijina kongregacija) is buzgó résztvevője volt.Anton Pust, Zdravko Reven, Božidar Slapšak, Palme mučeništva: Ubiti in pomorjeni slovenski duhovniki, redovniki in bogoslovci in nekateri verni laiki (Meggyilkolt szlovén papok, szerzetesek és teológusok), Celje, Mohorjeva družba 1995.
A második világháborúban A második világháború kitörését követően, s Szlovénia 1941-es elfoglalása után helyzete igencsak nehézzé vált, egyrészt mert az országot megszállva tartó tengelyhatalmak megtiltották a szlovén nyelv használatát, másrészt mert Jugoszláviában terjedtek a kommunista eszmék, amelyek ellenségüknek tekintették a keresztény egyházakat is az olaszok, magyarok és németek mellett. Lojze ezért sokkal többet foglalkozott a vallással.
Vértanúsága, megtalálása és temetése
thumb|Boldog Lojze Grozde sírja a Šentruperti temetőben 2010.
A karácsonyi szünetben nem ment haza, mert azon a vidéken harcok dúltak, ezért a rokonságlátogatás nem volt egyszerű.Abban az évben tragikus körülmények között több keresztény hívő és lelkész meghalt a kommunisták keze által. A szalézi könyvecske 1943. évi száma is beszámol erről (Duhovni koledarček (1944), szerk.: Gregor Mali plébános, Ljubljana, Knjižice, 239/240 sz. 1943. december 1.). A 14 vértanú számára, akiket a kommunisták 1942-ben megkínoztak és megöltek, indult a boldoggáavatási eljárás. Bár Lojzét óva intették, úgy döntött, hogy az újévben hazamegy, s kért engedélyt is. Az útra szánkóval indult, és először Struge nevű községben lakó barátjánál szállt meg. Január 1-jén, pénteken, stičnai apátságban még szentmisén és szent áldozásban vett részt, aztán vonattal Ivančna Goricától Trebnjeig ment. Ott megtudta, hogy vonattal nem tud tovább utazni, mert a vasúti közlekedés megszakadt. Mirna faluig gyalog akart menni. Útközben egy kocsira kéredzkedett fel, de az első mirnai háznál két ott őrt álló partizán felszólította, hogy szálljon le a kocsiról,Lado Kocijan, a Matija Gubec partizánalakulat volt parancsnoka azt mondja, hogy ezek a Tone Tomšič partizánalakulat tagjai voltak (Mladina.si, 13. sz. 2010. május 22. →(Ne)preverjeni mučenik és elkezdték kihallgatni. Találtak nála latin nyelvű misszált, Kempis Tamás Krisztus követése c. művét és Fatima Istenanyjának üzenetét. A közeli kocsmába vitték, és ott folytatódott a kihallgatása.A veszélyes helyzetet bizonyítja az a tény is, hogy három órával előbb Mirnában agyonlőtték Janez Hočevar teológust, aki szüleit és rokonait a közeli Šentrupert faluban szerette volna meglátogatni. Grozdében az ellenség hírszerzőjét gyanították, amúgy pedig a gondolkodása révén, amit a nála lévő könyvek is bizonyítottak, automatikusan az ellenségüknek számított, ezért megkínozták és megölték. Az emberek közt elterjedt nemsokára a hír, hogy a partizánok, akik Mirnát elfoglalták, dőzsölve ünnepelték az újévet. Ám vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy nem kínozták meg.A fent említett Lado Kocijan azt meséli, hogy partizánbíróság Grozdéban ellenséges hírszerzőt vélt, és ezért ítélték halálra. Koholmánynak tartja, hogy úgy kínozták meg, hogy a bőrt a talpáról lehúzták, a nyelvét és az ujjait is kivágták. A partizánok a holttestét túl sekélyen hantolták, így elképzelhető, hogy némely sebet az állatok okozták. »Nem is volt kínzás…« – állítja tehát egy veterán harcos. (Mladina.si, 2010. május 22.) A rettenetes kínzásról azonban beszámol az Grozdéról szóló rövid életrajz.„1942. karácsonyán idejében elindult Dolenjsko vidékére édesanyja és rokonai látogatására. Haza viszont nem ért. Mirnában a kommunisták elfogták, két órán keresztül kegyetlenül kínozták, végül megölték. A jelentések azt bizonyítják, hogy a kínzást türelmesen viselte el.” (Duhovni koledarček, 1944). Hasonlóképpen Anton Strle életrajzában is megemlíti a kínzást. Úgy írja, hogy a férfi holtteste nem is volt eltemetve, és egy különleges šetnruperti bizottság a testén komoly bántalmazás nyomait fedezte fel.Anton Strle: Slovenski mučenec Lojze Grozde, Ljubljana 1991. 121.– 129. Krona pravice (2 Tim 4,8). Dr. Anton Strle első kiadása Mladec Kristusa Kralja (A Krisztus Király ifja), Ljubljana, 1944.
1943. február 23-án iskolások találták meg holttestét az erdőben. Ezután a szomszédos Šentrupertbe szállították, és ott jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. A harcok miatt nem tudták biztonságosan elvinni a tržiščei plébánia területére, hogy ott helyezzék örök nyugalomra, ezért a šentruperti temetőben temették el. Az ártatlan diák megkínzásának és meggyilkolásának híre hamar elterjedt az emberek között.
Boldoggá avatása Celje városában 290px|thumb|right|Boldoggá avatása Celje, Szlovénia 2010
Grozde halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a Ljubljanai főegyházmegye megkezdte az egyházi eljárást vértanúságának elismerésére és boldoggá (beatifikáció), majd szentté avatására (kanonizálás).Anton Pust, Zdravko Reven, Božidar Slapšak, Palme mučeništva: Ubiti in pomorjeni slovenski duhovniki, redovniki in bogoslovci in nekateri verni laiki, Celje 1995, str. 367 - 368. A vértanúság pálmái: Megölt és agyonkínzott szlovén papok, szerzetesek, papnövendékek és hívő laikusok II. János Pál pápa első szlovéniai látogatása alkalmából1996. május 16-19.; volt Mariborban, Ljubljanában, Postojnában a fiatalokkal és személyesen a Brezje Mária kegyhelyen is említette és ezt mondta: Isten Szolgája Lojze Grozde csak egy a kommunizmus számtalan ártatlan áldozatának, akik magasra emelik a vértanúság pálmáját, mint kitörölhetetlen jelet és figyelmeztetést. Krisztus tanítványa volt. XVI. Benedek pápa pedig azt mondta, hogy a szentek nem a múlthoz tartoznak, hanem képviselik az Egyház és társadalom jelenét és a jövőjét. Tökéletesen megvalósították a szeretetet az igazságban, amely a kereszténység legnagyobb értéke, egyéniségük olyan, mint a prizmák, akik különböző árnyalatokban sugározzák az egységes fényt, amely Krisztus.
»Roma locuta – causa finita!« Róma elrendelte, az ügy befejezett!, mondja nehezen kivárt jelentés, amely május 19. szerdán, az Apostoli Nunciatúrán keresztül Szlovéniában jelentette a Novo mestó-i püspöknek Andrej Glavannak a boldoggá avatás posztulátorának, hogy Isten Szolgája Lojze Grozdét a boldogok sorába iktathatják.Igor Luzar: Celjski sad Grozdetovega zrna, Grozde magjának celjei gyümölcse, vö. Družina, szlovén katolikus hetilap, Ljubljana 2010. V. 30., szám 22) Már 2010. március 27. megérkezett Rómából a hír, hogy a pápa jóváhagyta a dekrétumot Lojze Grozde vértanúságáról.Ezen a napon ugyanis XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta a Szenttéavatási Kongregációnak a prefektusát, Angel Amata érseket, és megerősítette Grozde vértanúságának nyilvánosságra hozatalát. Ezzel megadatott az engedély az ünnepi boldoggá avatásnak vagy beatifikációnak, amely megerősíti, ahogy ezt Novo mestoról kérték Rómától június 13. a Szlovén Eucharisztikus kongresszuson Celjében. Lojze Grozde vértanút hivatalosan a 11. évközi vasárnapon, szentmise keretében avatták boldoggá. A pápa nevében a boldoggá avatási szertartást államtitkára, Tarcisio Bertone bíboros végezte.
»Grozdénak az Eucharisztia volt élete fénypontja.A szentmise a szentáldozással összekötve volt lelki életének a központja; mondhatjuk ez volt egész életének tudatos központja. Lelki életének a központjában, ahogy ezt maga állította össze utolsó lelkigyakorlata alkalmából 1942. július 24–28-áig jelszava: »A Szent Eucharisztia, életem napfénye!« Strle, Slovenski mučenec Lojze Grozde XIV. poglavlje: »Sonce življenja« Lojze Grozde szlovén vértanú XVI fejezet: »Élet napfénye,« 97. oldal Nem véletlen, hogy éppen az Eucharisztia ünneplésekor Celjén íratott be hivatalosan a boldogok mennyei sorába.« Igor Luzar, idem, főoldal. Lojze eucharisztikusan töltekezett a néhai krki püspök által Anton Mahničnál.Amikor is Mahnič 1896-ban Goricát elhagyván Krk szigetének a püspöke lett, naponta több órán át is szentségimádást végzett. Ezt ajánlotta a papoknak és híveknek is. Ezzel a szándékkal kezdte kiadni a szlovén és horvát papok részére Kurykta nevű nyomdájában (=régi elnevezése Krknek) havi lapját: „Sanctissima Eucharistia” Szent Eucharisztia mindkét nyelven írott cikkekkel; 1911-ben átnevezte „Svećenička Zajednica” Papi Közösség névre. Egyik bevezető cikke: „Naše sunce!” A mi Napfényünk! (SE VIII/1909, 1-4 oldal); más helyen a következőket mondja: „A Szentséges Eucharisztia napfénye minden hit titkának…” (SE V/1906 156s.)
Költőként
Grozderől négyrészes úgynevezett „négy-logia” 1991-ben jelent meg. Slovenski mučenec Lojze Grozde.(Lojze Grozde szlovén vértanú) A könyv elején életrajza van, amely sok tanú kijelentése alapján, valamint egyéni tapasztalatok és emlékek alapján készült. Mindezeket nevelője a Marijanišče prefektusa, doktor Anton Strle, állította össze. Ez újranyomtatása annak az írásnak 1944 nyarán, más címen jelent meg.Mladec Kristusa Kralja (Krisztus Király ifja), Ljubljana 1944 A könyv megjelenése után a hatóságok öt évre börtönre ítélték. Ugyancsak megfosztották még három évre a polgári jogoktól.Prof. Anton Strle aki a könyvet Lojze Grozderől írta» kiérdemelt «öt év börtönbüntetést (1947-1952-ig) valamint a börtönbüntetés után még három év polgári jogoktól való megfosztást. (Družina 23, 2010. VI. 6., 24 oldal., Anton Štrukelj: Strle és Grozde) Ebben az életrajzban Anton Strle, későbbi dogmatika tanár a Ljubljanai Teológiai Fakultáson, ezt állítja: "Lojzenak fájdalmat okoztak a bajok, amelyeket egymásután népünknek el kellett szenvednie a (polgár) háború idején. Mégis a kishitűségnek Lojze szívében nem volt helye, amit egyik barátja ír róla." Ezt fejezi ki a költemény is "Bolestni sonet" (Fájdalmas szonett) 1942-ből:Slovenski mučenec Lojze Grozde, Ljubljana 1991, 68. oldal; a teljesen költemény a 187. oldalon van.
Szlovénia, Szlovénia, én sebem! Elfelejtett, lenézett és elárult, Átadva az ellenségnek erőtlenül!
Véres kezek nyúltak utánad, Hogy téged megszentségtelenítsenek, széttépjenek, s összezúzzanak - Nyugodj szívem, nyugodj: Még él az Isten. Slovenija, Slovenija, ti moja rana! Pozabljena, prezrta in izdana, sovragu prepuščena brez moči!
Stegnile so krvave se roke, da te oskrunijo, raztrgajo, zdrobe - miruj, srce, miruj: Bog še živi.