Árpád-házi Jolán aragóniai királyné, született Jolán magyar királyi hercegnő (, katalánul: Violant d'Hongria, aragóniai nyelven: reina Biolant d’Aragón / Violant d’Hongría, ; Esztergom, 1219 után – Huesca, 1251. október 9.) magyar királyi hercegnő, házassága révén Aragónia–Katalónia királynéja és Montpellier úrnője. Ismert még Jolánta néven is. A korabeli forrásokban „Jolench (okiratokban), Hyolens, Jolans, Hioles stb. néven ismeretes.”

Élete Származása és gyermekkora Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnő az 1219. év végén vagy utána született az esztergomi királyi várban II. András magyar király (1176–1235) és második felesége, Courtenay Jolán konstantinápolyi latin császári hercegnő (1197–1233) egyetlen gyermekeként. Édesanyja francia főnemesi családból származott, amely a keresztes háborúk révén jelentős befolyásra tett szert, elsősorban a Szentföldön.Bertényi 2009: 138. oldal Felmenői és távoli rokonai közé tartoztak a francia királyokat adó Capetingek. Courtenay Jolán halála után a király újranősült, így Jolán hercegnőnek összesen hat féltestvére volt, ebből ötnek az anyja a király első felesége, Merániai Gertrúd királyné, egynek pedig a harmadik felesége, Estei Beatrix. A magyar királyleány neve egyaránt előfordult Jolán és Jolánta formában is: az előbbi magyar eredetű, utóbbi ógörög és jelentése „ibolyavirág”.Soltész 2002: 159. oldal

Jolán hercegnő a magyar királyi udvarban nevelkedett. Édesanyja hatására az udvarban provence-i trubadúrok és vándorénekesek fordultak meg, akiktől a hercegnő megtanulta a latin nyelv ebben a korban elterjedt változatát, a romance-t.Soltész 2002: 162. oldal Ezenfelül sakkozni is kitűnően tudott, a játék egyik legkedveltebb időtöltése volt.Soltész 2002: 15. képmelléklet. „A királyi udvarok kedvenc időtöltése volt a sakk. Jolánta, I. Jakab aragóniai király felesége is kitűnően sakkozott.” A férjhezmenetelt jelentő jövőjéről a keresztény hercegnők gyámjaként IX. Gergely pápa döntött, elsősorban politikai és dinasztikus szempontokat véve figyelembe. A pápa I. Jakab aragóniai királyt választotta a magyar hercegnő jövendőbelijének, egyes feltételezések szerint azért, mert az így létrejövő magyar–aragóniai szövetség, amely magában foglalta volna a Földközi-tenger nyugati medencéjét és a délkelet-európai térséget, megfelelő ellenpólust képezhetett volna a Német-római Birodalommal szemben.Soltész 2002: 160. oldal Az aragóniai uralkodó a pápa határozatakor éppen válófélben volt első feleségétől, Eleonóra kasztíliai infánsnőtől. A kasztíliai hercegnő egyetlen fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét, utána kolostorba vonult. A pápa közeli vérrokonság ürügyén felbontotta az első házasságot, az aragóniai király nagyvonalúan kárpótolta volt feleségét.Soltész 2002: 161. oldal Az aragóniai király és a magyar királyi hercegnő eljegyzését 1234-ben kötötték meg képviselők útján; a jegyesek egészen az esküvőig nem találkoztak egymással személyesen.

Házassága és gyermekei Jolánta magyar hercegnő több száz fős kísérettel utazott el az esztergomi udvarból, ahonnan negyvenhat napi járóföldre volt Barcelona, az aragóniai udvar székhelye. Az esküvőre Barcelonában került sor, 1235. szeptember 8-án tartották. II. András magyar király – akárcsak valamennyi leányának – egy drágakövekkel kirakott fejéket küldött nászajándékba. Az aragóniai uralkodó nem maradt hűséges feleségéhez, több nemesasszonnyal is viszonyt létesített; ennek ellenére a király és Jolánta hercegnő viszonya a korabeli leírások alapján nem volt boldogtalan. A házasságból összesen tíz gyermek született:

Jolán (1236–1301), házassága révén Kasztília királynéja Konstancia (1239–1269), házassága révén kasztíliai infánsné Péter (1240–1280), később Aragónia királya, felesége Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnő Jakab (1243–1311), később Mallorca királya, felesége Esclarmonde de Foix Ferdinánd (1245–1250), kisgyermekként elhalálozott Sancha (1241–1256), apáca Izabella (1247–1271), házassága révén Franciaország királynéja Mária (1248–1267), apáca Sancho (1250–1275), Toledo érseke Eleonóra (1251–?), fiatalon elhalálozott.

Élete az aragón királyi udvarban Jolánta aragóniai királyné hamar megtalálta helyét új otthonában és tökéletesen beilleszkedett. Kíséretébe rokona, Dénes főispán, Bertalan pécsi püspök, valamint kézművesek és magyar nemesek is tartoztak; előbbiek hatása érezhető az aragóniai kézművességen és kelmeszövésen, utóbbiak részt vettek az arabok elleni harcokban, amiért is jelentős adományokban részesültek. A magyar királyleány életrajzírója, Brachfeld F. Olivér szavai szerint: „Jolánta olyan volt, amilyenre szüksége volt a férjének: előkelő származású, szép, jóságos és mindenekelőtt termékeny.”idézi Soltész 2002: 163. oldal A királyné tíz gyermeket hozott világra, közülük többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét hódító háborúira.Soltész 2002: 163. oldal Valencia ostromakor is jelen volt, és részt vett a város feladásáról szóló tárgyalásokon is. Az aragóniai király rendszeresen kikérte felesége véleményét és tanácsát, olykor még háborús ügyekben is. Egy korabeli feljegyzés szerint a valenciai erőd feladásakor – mikor a királyné egyébként ismét áldott állapotban volt – a mórok vezetője „bezárkózott vele [az aragóniai uralkodóval], valamint egy famulusával és a királynéval egy félreeső vendégfogadóban, hogy a megadás rendjét és részleteit tisztázzák. A dokumentumot a királyné is aláírta.”idézi Soltész 2002:164–165. oldal Valencia városa végül 1238. szeptember 28-án került keresztény kézre.

Halála és emlékezete thumb|250px|right|Jolánta királyné sírja a Santa María de Vallbona kolostorban

1251 októberének elején Jolánta aragóniai királyné Huesca városában pihent, amikor valószínűleg valamilyen lázas betegséget kapott el. Magához hívatta férjét, és tollba mondta neki végrendeletét: eszerint a Santa María de Vallbona kolostorban kell majd eltemetni, férjének gondoskodnia kell királynéi udvartartásáról és kincseinek elosztásáról. Kérésére férje ezer szegény embernek adott ruhát és harmincezernek osztott ennivalót, valamint a királyné személyes vagyonából adományokat juttatott kolostoroknak és zárdáknak.Soltész 2002: 165. oldal

Jolánta magyar királyi hercegnő és aragóniai–kasztíliai királyné 1251. október 9-én hunyt el harmincas éveinek elején. Halála után több napig tartó búcsúceremóniákat tartottak. Földi maradványait végakaratának megfelelően a Santa María de Vallbona kolostorban (Real Monasterio de Santa María de Vallbona) helyezték el; később mellé temették betegápoló apácaként szolgáló leányát, Sancha aragóniai infánsnőt is. I. Jakab aragóniai király második felesége halála után feleségül vette Teresa Gil de Vidaure nemesasszonyt.

Jolán nagyon fontos szerepet játszik a katalán és aragóniai történelemben. A királyi párt Aragóniában és Katalóniában körmeneten ünneplik. Zaragozában, Aragónia fővárosában az egyetemi kampusz jogi kari oldalán, ahol az egyetemi klub bejárata is van, utca van róla elnevezve, szemben az Aragóniai Nemzeti Koncertteremmel.

2025 áprilisában emlékművet avattak tiszteletére Valencia városában.

Jegyzetek

Források

Soltész 2002: Bertényi 2009:

További információk [ Hóman–Szekfű: Az Árpád-ház családfája] Gerő Lajos (szerk.): A Pallas nagy lexikona, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893–1897. (MEK) – 2010. június 16. Árpád-házi Jolánta aragóniai királyné rövid életrajza – 2010. június 16. Huesca kolostora – 2010. június 16.

</center>

Kategória:Árpád-ház Kategória:Magyar hercegnők Kategória:Barcelonai-ház Kategória:Aragónia királynéi Kategória:Esztergomiak Kategória:Mallorcai királynék Kategória:1219-ben született személyek Kategória:1251-ben elhunyt személyek