A francia forradalom kronológiája az 1788 és 1799 között lejátszódott politikai és gazdasági eseményeket tartalmazza. A francia forradalomnak szentelt múzeumot 1984. július 13-án avatták fel Vizille-ben. Előzmények bélyegkép|XVI. Lajos francia király bélyegkép|Mária Antónia francia királyné 1774.
Május 10-én XV. Lajos unokája XVI. Lajos néven lépett trónra, felesége Marie Antoinette, Mária Terézia osztrák császárné legifjabb leánya. A király elküldte a régi, gyűlölt minisztereket és újra összehívta a régi parlamenteket (törvényszékeket), de ezzel veszélyes ellenfelet támasztott saját magának, mivel ezek minden olyan királyi rendelkezést megakadályoztak, amely számukra kedvezőtlen volt. Az országban egyre erősödött a gazdasági válság. A belső vámok és a hatalmas állami deficit, amely elsősorban abból adódott, hogy a hadsereget, a nemességet és a királyi udvart fent kellett tartani, akadályozták a gazdasági fejlődést. A nép hihetetlen nyomorban élt, éhséglázadások, parasztfelkelések, sztrájkok követték egymást. Augusztusban a király Turgot-t nevezte ki pénzügy- és tengerészeti miniszterré. Szeptemberben felszabadították a gabona árát, mire az árak emelkedni kezdtek és ez a rendkívül rossz termés mellett, nyugtalanságot okozott.
1775.
Sztrájkok, megmozdulások Párizsban, Pontoise-ban, Dijonban.
1776. január–március
Turgot híres Hat rendeletében eltörölte a robotot, betiltotta a céheket és bevezette a földtulajdon adóztatását. Mivel a kiváltságos réteg ellenszenvvel fogadta a reformokat, a király május 12-én menesztette Turgot-t.
1777.
Jacques Necker lett az új pénzügyminiszter. Működése alatt óvatos reformok születtek: kegydíjak megszüntetése, arányos adózás.
1778.
A gazdaság hanyatlása felgyorsult, később gazdasági válságban torkollott és szörnyű nyomort idézett elő. Február 6-án Benjamin Franklin amerikai nagykövet és Charles Gravier de Vergennes francia külügyminiszter barátsági és kereskedelmi szerződést kötöttek, amelynek értelmében a franciák segítséget nyújtanak az amerikaiaknak, az angolokkal vívott függetlenségi háborúban.
1780.
Necker az amerikaiak mellett viselt háború elhúzódásának gazdasági veszélyeire hívta fel a figyelmet, mert szinte csak hitelekből fedezte Franciaország a költségeket. A háború támogatása miatt borult fel véglegesen a monarchia pénzügyi egyensúlya.
1781. május 19.
XVI. Lajos menesztette Neckert, miután a pénzügyminiszter nyilvánosságra hozta a titkos állami pénzügyek állását, a gazdasági helyzet katasztrofális állapotát.
1783. november
Calonne az újonnan kinevezett pénzügyi főfelügyelő. Elődei, Joly de Fleury és Le Fèvre d’Ormesson eredménytelenül küzdöttek a deficittel. Calonne hatalmas kölcsönöket vett fel.
1783-1786.
Parasztfelkelések törtek ki Languedoc-ban. Az éhezés és a nyomor egyre hatalmasabb méreteket öltött az országban.
1785. bélyegkép|Rohan bíboros A „nyakék-per”
Jeanne de Lamotte grófnő hamisított levélben rábírta Rohan bíborost, hogy segítsen a királynénak egy értékes ékszert megszerezni. A bíboros 1,6 millió livre hitelből megvette a nyakéket és átadta a grófnőnek, aki azt rögtön eladta Angliában. Akkor derült fény az igazságra, amikor a számlát ki kellett egyenlíteni. A grófnőt elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték. Az országos botrány tovább fokozta a monarchia ellenes hangulatot.
1786.
A francia kormány olyan kereskedelmi szerződést kötött Angliával, amelyben az angol áruk behozatali vámját leszállította. A szerződés nyomán nehéz helyzetbe került a hazai ipar.
1786. augusztus 20.
Calonne reformjavaslatot tett a deficit csökkentésére és az adósság kifizetésére.
1787. február
A mind nyomasztóbb deficit miatt, Calonne pénzügyminiszter javaslatára, a király – a parlament kikerülésével – összehívta az előkelők gyűlését, hogy a pénzügyeket rendezze. A főpapok, főurak és a magas beosztású tisztviselők nem fogadták el az új adóreform tervét. Kényszerítették a királyt, hogy váltsa le Calonne-t. Helyére legnagyobb ellenfele, Étienne-Charles de Loménie de Brienne toulouse-i érsek lépett. Loménie de Brienne május 25-én feloszlatta az eredménytelen gyűlést. Azután a parlamenthez fordult, sikertelenül. Az év folyamán nemesi lázadás kezdődött – parlament polgári eredetű arisztokratáival összefogva – a rendi gyűlések visszaállítása érdekében. XVI. Lajos a birtokaira száműzte Orléans hercegét („Égalité Fülöpöt”), szélsőséges liberális nézetei hangoztatása miatt.
1788. január 4. A parlament követelte az egyéni szabadság biztosítását. A király igazságszolgáltatási reformot akart: fellebbviteli bíróságok gyakorolják a parlament jogait, stb. május 3. A parlament nyilatkozatban foglalta össze az alaptörvényeket, és saját magát nyilvánította azok őrzőjének, ezzel tagadva a király abszolút hatalmát. május 8. Előterjesztették a királyi reformot: a kivégzés előtti kínzás eltörlése, az alsófokú és különleges bíróságok megszüntetése, a fellebbviteli bíróságok átszervezése, stb. A reformok már elkéstek. A nyár folyamán arisztokrata, főnemesi és nagypolgári ellenállás alakult ki a királyi reformokkal szemben. Minden réteg, papok, nemesek, katonák, polgárok, parasztok elégedetlenek voltak a helyzetükkel és a kilátásokkal. A kincstár államcsődöt jelentett, a mezőgazdaság is súlyos válságban volt. Kormányrendelet fosztotta meg a parlamentet kiváltságos helyzetétől. Tömegmozgalmak kezdődtek országszerte. Röpiratok jelentek meg az önkényuralom megszüntetésért. augusztus 8. A király ígéretet tett a rendi gyűlés összehívására és menesztette a pénzügyminisztert. augusztus 25. A király visszahívta Neckert a kormányba.
június 7. A „cserepek napja”. Lázadás Grenoble-ban, amelynek során a lázadók először cserepekkel dobálták a járőröket, s ezért a hadsereg visszavonult. Ezután a lázongók újra beiktatták a régi bírákat a királyi rendelettel szemben.
június 14. bélyegkép|Jacques Necker Grenoble-ban a papok, nemesek és főleg a harmadik rend, a polgárság képviselői követelték a rendi gyűlés összehívását.
július 5. Loménie de Brienne bejelentette a rendi gyűlés összehívását.
augusztus 8. A király ígéretet tett, hogy a következő év (1789) május 1-jére összehívja a rendi gyűlést. A harmadik rend és az arisztokrácia lelkesen fogadta.
szeptember 21. A párizsi parlament döntött, hogy rendszeresen összeül a rendi gyűlés olyan összetételben, mint 1614-ben. Ezzel automatikusan kizárták a polgárságot, amely ennek hatására szakított az arisztokráciával.
november Necker összehívta az előkelők újabb gyűlését, hogy a harmadik rend kétszeres képviseletet kapjon.
december 5. A parlament jóváhagyta a harmadik rend kétszeres képviseletét, de nem támogatta a személyenkénti szavazást.
december 12. A királyi hercegek folyamodványban utasították el a harmadik rend kétszeres képviseletét.
december 27. A királyi tanács ülésén Necker javasolta, hogy tisztázzák a lakosság aránya szerinti képviseletet, a harmadik rend kétszeres képviseletét és a küldöttválasztás rendjét.
1789 bélyegkép|A rendi gyűlés megnyitása Versailles-ban
január: Necker bejelenti az államcsődöt.
január 24. Megjelenik a választási szabályzat. Kézbesítik a rendi gyűlés összehívásához a meghívó leveleket, de még mindig nem dőlt el, hogy a szavazás személyek vagy rendek szerint történik majd.
április 27. Rendkívüli hatású pamflet jelenik meg Párizsban, Sieyès abbétól: „Mi a harmadik rend” címmel. Megjelennek az ún. panaszfüzetek, amelyben a sérelmek, panaszok felsorolásán túl bírálják az abszolutizmust és alkotmányt követelnek.
május 2. A rendi gyűlés küldötteit bemutatják XVI. Lajosnak. A választás eredménye: papság 291 fő, nemesség 270 fő, polgárság: 578 fő. A király nem kívánja olyan mércével mérni a harmadik rendet, mint az első kettőt.
május 5. Versailles-ban 1614 óta először ül össze a rendi gyűlés (papság, nemesség, polgárság). Robesspierre, Blin, Le Chapelier és Barnave a harmadik rend képviselői alsóháznak nyilvánítják magukat és elvetik a rendi gyűlés régi formáit. Mind a papságban, mind a nemességben sokan kívánnak reformokat. A király óv a reformoktól. Necker csak a gazdasági helyzetről beszél, nem ad semmilyen politikai programot, továbbá nem szól a szavazás rendenkénti vagy személyenkénti kérdéséről. A harmadik rend képviselői csalódottan kivonulnak. bélyegkép|A polgárság képviselői a Hôtel des Menus Plaisirs előtt május 6. A harmadik rend képviselői felvették „a kommunák (városi közösség) küldöttei” címet, így jelezve hogy nem ismerik el a rendi felosztást.
június 17. A harmadik rend képviselői, Sieyès abbé javaslatára nemzetgyűléssé nyilvánítják magukat. Ez azt jelenti, hogy csak saját magukat tekintik a nemzet egyedüli képviselőinek. Elvetik a régi adórendszert. Ezután csak a nemzetgyűlés beleegyezésével emelhetők az adók. Követelik a rendek közti jogegyenlőséget, a király vétójogának megszüntetését. Talleyrand, Autun püspöke is tagja a nemzetgyűlésnek, mint a harmadik rend képviselője.
június 19. XVI. Lajos a hercegek befolyására, javítási munkák ürügyén bezáratja a rendek üléstermét.
június 20. bélyegkép|Labdaházi eskü A harmadik rend képviselői, miután zárva találják helyiségüket a Hôtel des Menus Plaisirs-ben, a Labdaházban (Jeu de Paume) gyűlnek össze, és megesküsznek, hogy az alkotmány kidolgozása előtt nem oszlanak szét. Ezzel megkezdi működését az alkotmányozó nemzetgyűlés.
június 23. XVI. Lajos megparancsolja a nemzetgyűlés feloszlatását, ezt Mirabeau gróf, a harmadik rend képviselője visszautasítja. június 25. A harmadik rendhez csatlakozik a papság és nemesség 47 tagja Orléans hercegének vezetésével. Néhány királyi csapat megtagadja az engedelmességet. Elkezdődik a polgárőrség szervezése.
június 27. A király engedélyezi a három rend (nemesek, papok, polgárok) együttes ülését és az alkotmány kidolgozását.
július 6. A nemzetgyűlés alkotmányozó gyűléssé alakul, és kimondja a népszuverenitást (a nép a legfőbb hatalom) az abszolút monarchiával szemben.
július 9. bélyegkép|Jean-Baptiste Lallemand: Fegyverek zsákmányolása az Invalidusoknál 1789. július 14-ének reggelén Az alkotmányozó nemzetgyűlés megkezdi tevékenységét, 1791. szeptember 30-ig folyamatosan ülésezik.
július 11. A király meneszti a népszerű Neckert, és helyette kinevezi az ellenforradalmár érzelmű Breteuil bárót. Az új hadügyminiszter Victor-François de Broglie. A pénzarisztokrácia szembefordul az udvarral, elkezdődik a polgárőrség felfegyverzése. A királyi csapatok maradnak.
július 12-13. Kitudódik Necker leváltása, zuhan a pénz értéke, gyűlések, tüntetések, fegyverboltok kiürítése következik. A harmadik rend határoz a polgárőrség felállításáról, és elkezdődik a toborzás.
július 13. Párizsban a lakosság fegyverkezik, és macskakövekből barikádokat emel. Egyre többen jelentkeznek a polgárőrségbe. A királyi testőrség megtagadja az engedelmességet, és a Városháza rendelkezésére áll.
július 14. bélyegkép|Bastille ostroma (szemtanú festménye, 1789)
A Bastille ostroma, a forradalom kezdete. A párizsi nép egyrészt fegyverekhez akar jutni, másrészt egy, a Bastille-ból kiinduló támadást kíván megakadályozni. Feltűnik a háromszínű zászló, a trikolór, mint a forradalom jelképe.
július 15. A lázongó Párizs kényszeríti a királyt a katonaság visszavonására. La Fayette márki, tábornok és politikus vezetésével a polgárőrség átalakul nemzetőrséggé.
július 16. A király ismét visszahívja Neckert. A vidéki városokban megalakulnak a községi és városi tanácsok.
július 17. XVI. Lajos Párizsba utazik, és jelenlétével szentesíti a július 14-i felkelés eredményeit. Megkezdődik az arisztokraták külföldre távozása. A hónap folyamán vidéken is gyorsan terjed a forradalom.
július 20.