Kolláth Ferenc (Szolnok, 1914, október 6. – 1986. december 16. előtt) válogatott labdarúgó, középcsatár, edző. Szántó Józseffel együtt az első szolnoki labdarúgó volt, aki a válogatottban szerepelt. A sportsajtóban Kolláth II néven volt ismert.
Pályafutása Klubcsapatban Atlétaként kezdett sportolni. 1929-ben lett a Szolnoki MÁV utánpótlás labdarúgója. A következő évben már a felnőtt csapatban is szerepelt. Tagja volt az 1941-ben magyar kupa-győztes csapatnak és az 1941–42-es idényben bajnoki bronzérmet szerző együttesnek. Gyors, gólerős középcsatár volt, főleg lövései voltak veszélyesek. 1950-ben leigazolta a Pécsi Dinamó.
A válogatottban 1939 és 1942 között öt alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban és három gólt szerzett.
Edzőként 1948 nyarától a Pécsi Vasutas edzője lett. 1951-ben a Pécsújhegyi Bányász (Dinamo) trénereként dolgozott. 1953-ban ismét a pécsi vasutascsapatot irányította. 1954-ben a Pécsi Vasas edzője lett.
1955-ben a Szolnoki Légierő edzéseit vezette. Ezt a posztját 1955 júliusáig töltötte be. Ezt követően 1957-ig a Szolnoki MÁV edzője volt. 1958 februárjában átvette a Jászberényi Lehel irányítását. 1962-től ismét a Szolnoki MÁV edzője lett. 1969-ben a Szolnoki Cukorgyár, majd 1970-től a kenderesi Középtiszai MEDOSZ csapatát irányította. 1972-ben rövid ideig ismét a Szolnoki MÁV játékosait tréningezte. 1973-ban a Kunszentmártoni TE, majd a martfűi Tisza Cipő SE edzője lett.
Tizenöt éven át volt a Szolnok megyei edzőtestület elnöke, majd később megyei szakfelügyelő.
Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1941–42 Magyar kupa győztes: 1941
Statisztika Mérkőzései a válogatottban
Emlékezete Kolláth Ferenc-vándorkupa, serdülő labdarúgótorna (1987)
Jegyzetek
Források
Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1986-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgócsatárok Kategória:A Szolnoki MÁV labdarúgói Kategória:Magyar labdarúgóedzők Kategória:Szolnokiak