bélyegkép|jobbra|512px|A grafikon az emberi történelem kulcsfontosságú eseményei között eltelt idő logaritmusát ábrázolja, az exponenciális vízszintes időtengelyen.Az események 15 különböző listából lettek összesítve melyeket többek között Carl Sagan, Paul D. Boyer, az Encyclopedia Britannica, az American Museum of Natural History és a University of Arizona gyűjtött. Az ábrát Raymond Kurzweil állította össze.
Technológiai szingularitásnak (röviden szingularitás vagy különösség) nevezzük a tudományos-fantasztikus irodalomban és a jövőkutatásban azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni. Az esemény a nevét a fekete lyukak közelében létrejövő gravitációs szingularitás analógiájára kapta. A fekete lyukak közelében a jelenleg ismert fizikai modellünk használhatatlanná válik a végtelen nagy vagy nullához tartó mennyiségek megjelenése miatt. Ehhez hasonlóan a technológiai szingularitást megközelítve sem tudjuk az eseményeket előrejelezni jelenlegi jövőmodelljeinkkel.
Az esemény következményeit Irving J. Good írta le először az 1960-as években, bár a technológiai fejlődéshez kapcsolódóan a szingularitás kifejezést már Neumann János is használta az 1950-es években. A szingularitást Vernor Vinge tette ismertté az 1980-as években. Az esemény bekövetkezése és annak előrelátható időpontja vitatott. A jövőkutatók többnyire a 21. század ötödik évtizedére jósolják.
Mások, Raymond Kurzweillal az élükön, elméletükben a Moore-törvényt általánosították a technológiai fejlődésre egy exponenciális mintát látva az emberi történelemben. Kurzweil szerint ez az exponenciális folyamat jelenleg elképzelhetetlen technológiai fejlődéshez, majd végül egy szingularitáshoz fog vezetni a 21. században.
Első elképzelések bélyegkép|150px|jobbra|Neumann János a '40-es években
Legtöbben úgy hiszik, hogy a technológiai szingularitás fogalma a 20. század utolsó két évtizedéből származik, azonban az már több forrásban megjelent az 1950-es években:
„Az egyik beszélgetésünk a folyamatosan gyorsuló technológiai fejlődés körül forgott, ami lehetőséget adna egy szingularitásra a történelemben, amely után az ember története, ahogy jelenleg ismerjük, nem folytatódhatna.”Stanislaw Ulam, 1958 májusa, egy beszélgetésről Neumann Jánossal ; Ulam, S., Tribute to John von Neumann, Bulletin of the American Mathematical Society, vol 64, nr 3, part 2, May 1958, pp 1-49.
Ezt az idézetet a környezetéből kiragadva később többször Neumann Jánosnak tulajdonították valószínűleg Neumann ismertsége és befolyása miatt.
1965-ben egy statisztikus, I. J. Good leírt egy lehetséges jelenséget amely még közelebb áll a szingularitás mai jelentéséhez, mivel megemlíti az emberfeletti intelligenciák megjelenését:
„Definiáljunk egy ultraintelligens gépet úgy, mint egy olyan gép, amelynek intellektuális tevékenysége túlmutat a legintelligensebb emberekén is. Mivel a gépek tervezése az egyike ezen gép intellektuális tevékenységeinek, egy ultraintelligens gép még jobb gépek tervezésére lenne képes, ezáltal egy 'intelligencia robbanást' hozva létre, amely gyorsan maga mögött hagyná az ember intelligenciáját. Emiatt az ultraintelligens gép lenne az utolsó találmány, amit az embernek létre kéne hoznia.”Good, I. J., „Speculations Concerning the First Ultraintelligent Machine”, in Advances in Computers, vol 6, Franz L. Alt and Morris Rubinoff, eds, pp31-88, 1965, Academic Press.
A Vernor Vinge által leírt szingularitás
A technológiai szingularitás ma ismert fogalma a matematikus és író Vernor Vinge nevéhez fűződik. Vinge az 1980-as években kezdett beszélni a szingularitásról. Az első esszéje 1993-ban jelent meg Technológiai szingularitásVernor Vinge, Technológiai szingularitás (Technological Singularity) címmel, ami azóta több jövőkutatással kapcsolatos és tudományos-fantasztikus írás témája lett.
A fent említett Vinge esszében találhatjuk meg a következő sokat idézett, szinte jelmondatnak tekinthető mondatot: „Harminc éven belül meglesznek a technológiai eszközeink az emberfeletti intelligencia létrehozásához. Nem sokkal ezután az emberiség kora véget ér.”
Vinge szingularitását gyakran úgy értik félre, hogy a szingularitás bekövetkeztekor a technológiai fejlődés üteme végtelen nagy lesz, mint egy matematikai szingularitásban. Valójában Vinge a kifejezést inkább fizikai, mint matematikai metaforaként használta: ahogy egyre jobban megközelítjük a szingularitást, modelljeink, amelyekkel a jövőt megjósolhatjuk, egyre bizonytalanabbakká válnak, hasonlóan ahhoz, ahogy a fizikai modelljeink egyre kevésbé lesznek használhatók, ha megpróbáljuk leírni a gravitációs szingularitásokat.
Vinge szerint az emberfeletti intelligenciák, legyenek azok akár kibernetikailag javított emberi elmék, akár mesterséges intelligenciák, sokkal hatékonyabb módon fogják tudni javítani a saját elméjüket, mint az emberi intelligenciák, amelyek létrehozták őket. „Amikor az emberinél magasabb intelligenciák irányítják a fejlődést” – írja Vinge – „a fejlődés sokkal gyorsabbá válik.” Az önfejlesztő intelligenciák visszacsatolt hurkai rövid időn belül hatalmas technológiai fejlődést fognak eredményezni.
Kurzweil törvénye a gyorsuló eredményekről bélyegkép|balra|200px|Raymond Kurzweil bélyegkép|jobbra|300px|Az 1000 dollárért vásárolható számítási teljesítmény növekedése 5 paradigmán keresztül.
A Kurzweil által kibővített Moore-törvény által belátható, hogy az exponenciális tendencia egyaránt érvényes integrált áramkörökre, tranzisztorokra, vákuumcsövekre, relékre, és elektromechanikus számítógépekre. A gyorsuló eredmények törvényeRaymond Kurzweil, A gyorsuló eredmények törvénye (The Law of Accelerating Returns ) című, 2001-ben megjelent esszéjében Raymond Kurzweil a Moore-törvény általánosítását fogalmazta meg, amely sokak számára komoly érvet jelentett a szingularitás várható valószínű bekövetkezése mellett. A Moore-törvény egy exponenciális növekedési mintát ír le az integrált áramkörök összetettségében. Kurzweil ezt a mintát úgy bővítette ki, hogy az érvényes az integrált áramkörök megjelenése előtti és a jövőben megjelenő technológiákra egyaránt. Leírja, hogy amint egy technológia megközelíti a lehetőségei határait, egy új technológia jelenik meg, ami lehetővé teszi a folyamatosan gyorsuló fejlődést. Azt jósolja, hogy ahogy közelebb kerülünk a szingularitáshoz, ezek a paradigmaváltások egyre gyakoribbak lesznek. Kurzweil úgy hiszi, hogy a Moore-törvény által leírt exponenciális növekedés folytatódni fog az integrált áramkörök utáni technológiákban, és a folyamat végül a szingularitáshoz vezet."Ez a laptop egyetlen nanoszekundum egy tízezred része alatt el tudna végezni az elmúlt tízezer év összes emberi gondolkodásának megfelelő gondolkodást (azaz tízmilliárd emberi agy tízezer éven keresztül végzett munkáját)."Raymond Kurzweil, A szingularitás küszöbén (The singularity is near), 2005A Ray Kurzweil által leírt törvény sok szempontból megváltoztatta az emberek Moore-törvényről alkotott képét. Sokan ismerik jelenleg tévesen a Moore-törvényt úgy, hogy az általánosan, minden technológiára vonatkozik, holott az csak a félvezető áramkörökről szól.
Ray Kurzweil saját szavaival:
„A technológia történelmének elemzése rámutat arra, hogy a technológiai változás exponenciális, szemben a jelenlegi 'intuitív-lineáris' nézetekkel. Ezért a 21. században nem 100 évnyi, hanem – a jelenlegi ütemmel – 20 000 évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni. A fejlődés haszna, eredményei is, mint a chipsebesség és költséghatékonyság szintén exponenciálisan fognak növekedni. Még az exponenciális növekedés is exponenciálisan fog változni. Pár évtizeden belül a gépi intelligencia meg fogja haladni az emberi intelligenciát, és ez a szingularitáshoz fog vezetni: olyan gyors és alapvető technológiai változásokhoz, amely szakadást fog létrehozni az emberi történelemben. Az esemény következményei olyan, jelenleg elképzelhetetlen jelenségek lesznek, mint a biológiai és nem-biológiai intelligencia keveredése, halhatatlan, szoftver alapú emberek, végül pedig egy hihetetlenül magas szintű intelligencia, amely fénysebességgel terjed az univerzumban.” Kurzweil a nézeteit könyveiben: A spirituális gépek korában és az A szingularitás küszöbénben fejti ki. Jóslatai eltérnek Vinge-étől, mivel szerinte a szingularitás fokozatosan fog bekövetkezni a teljes emberiség közreműködésével, Vinge szerint pedig egy önmagát nagyon gyorsan fejlesztő emberfeletti intelligencia lesz a kiváltó ok. A kétféle folyamatot gyakran a puha és kemény indulás kifejezésekkel különböztetik meg."Az emberi képességekben mélyreható és drámai hirtelenségű változást eredményező szingularitás dátumát 2045-re teszem. Az abban az évben létrehozott nem biológiai intelligencia egymilliárdszor erősebb lesz, mint az emberiség teljes intelligenciája ma."
A társadalom evolúciója
Többen úgy tekintenek a szingularitásra mint a társadalom evolúciójának logikus következményére. Több szociológus és antropológus kutatja a társadalom és kultúra evolúcióját mozgató erőket. Néhányan, például Lewis H. Morgan, Leslie White és Gerhard Lenski többször megfogalmazták, hogy a technológiai fejlődés az emberi civilizáció legfőbb hajtóereje.
Morgan elképzelése a társadalmi evolúció három fő állapotáról (vadság, barbárság, civilizáció) felosztható technológiai mérföldkövekkel, mint a tűz használata, az íj használata, fazekasság a vad időszakban, állatok háziasítása, mezőgazdaság, fémművesség a barbár időszakban, a betűk és az írás megjelenése a civilizációs időszakban.
Leslie White szerint az evolúció állapotának leírására az energiafelhasználás mértéke a legjobb jellemző. White szerint „a kultúrák elsődleges funkciói az energiatermelés és annak irányítása”. White öt szintjét különbözteti meg az emberi fejlődésnek: Az elsőben az emberek a saját izmaik energiáját használják fel. A másodikban a háziállataikét. A harmadikban a növények energiáját (mezőgazdasági forradalom). A negyedikben megtanulják használni a természetes erőforrások energiáit: a szénét, olajét és a gázét. Az ötödikben felhasználják az atomenergiát. White vezette be a P = ET egyenletet, ahol E a felhasznált energia, és T az energiát felhasználó technológiák hatékonyságának mértéke. Saját szavaival: „a kultúrák arányosan fejlődnek az egy főre jutó felhasznált energiával és az energiát munkává alakító eszközök hatékonyságával”. Nyikolaj Kardasov orosz csillagász ezt az elméletet fejlesztette tovább megalkotva a Kardasov-skálát, ami energiafelhasználásuk szerint kategorizálja a civilizációkat. Egy Dyson-gömb 2. típusú ezen a skálán, az emberiség pedig 0,7 körül van jelenleg.
Gerhard Lenski modernebb megközelítésében az információra koncentrál. Szerinte annál fejlettebb egy társadalom, minél több információ áll rendelkezésére (főleg a természetes környezet megváltoztatásához szükséges információkat értve ez alatt). Négy szakaszát különíti el az emberiség fejlődésének, a kommunikáció fejlődésének történelme alapján. Az első szakaszban az információt a gének adták át. A másodikban, miután kialakult az emberek öntudata, tapasztalataik által tanulhattak és adhattak át információkat. A harmadik szakaszban az emberek megtanultak jeleket használni, és kialakult a logikus gondolkodás képessége. A negyedikben képesek lettek jeleket létrehozni, létrejöttek a nyelvek és az írás. A kommunikáció technológiájában bekövetkező fejlődés más területek, így a gazdasági és politikai rendszer, a javak elosztási módjának, a társadalmi egyenlőtlenségek kezelésének és más társadalmi életbeli területek fejlődését is eredményezi. Lenski szintén megkülönbözteti a társadalmakat technológiai, kommunikációs és gazdasági szintjük szerint: halász–vadász egyszerű mezőgazdaság fejlett mezőgazdaság ipari különleges (például halászó társadalmak)