bélyegkép|jobbra|Diósviszlói fás legelő
A fás legelők, fás kaszálók,Gyakran: „fáslegelők”, „fáskaszálók” legelőerdők (dél-dunántúli tájszóval gyóták) emberi használattal, legeltetéssel és/vagy kaszálással kialakított, fás-gyepes élőhelyek. Életközösségükben különleges átmenetet képeznek a fátlan gyepek és a zárt erdőtársulások között. Ezek mesterséges élőhelyek, ha a hagyományos legeltetés/kaszálás megszűnik területükön, a szukcesszió révén lassan zonális erdővé alakulnak.
A legeltetéssel kialakított fás legelőkön a gyep mellett az eredeti erdő ligetesen, távol álló fái is jelen vannak. A magánosan álló fáknak nem kell a fényért versengeniük, ezért alacsonyan elágazók, ágaik vaskosak, koronájuk terebélyes. A fás kaszálók ehhez hasonlóak, de a legeltetés megszűntével kaszálással tartják fent. Ha a fák borítása meghaladja a 25 százalékot, legelőerdőről van szó.
Magyarországon a fás legelők többsége az alföldi vagy a medenceperemi nagy folyók mentén, azok hullámtereiben vagy a korábbi ártereken jött létre, de léteznek homoki, dombvidéki és középhegységi fáslegelők is. Számuk az intenzív gazdálkodási formák terjedésével egyre csökken. Az élőhely tipikus idős fái: tölgyek, gyertyán, bükk, vadkörte, mezei juhar, magyar kőris, fehér fűz.
A veszélyeztetett élőlények közé tartozó, az elhalt faanyaghoz kötődő (szaproxilofág) bogarak egyik utolsó menedékét képezik (az extenzív művelésű gyümölcsösök mellett).
Fás legelők Magyarországon Csokonyvisontai Fás Legelő Természetvédelmi Terület Diósviszlói fás legelő Erdőbényei Fás Legelő Természetvédelmi Terület
Jegyzetek
Források Élőhelyismereti útmutató 2.0: P45 – Fáslegelők, fáskaszálók, felhagyott legelőerdők, gesztenyeligetek Erdészeti Lapok, 50. évfolyam, 9. szám (1911. május 1.) Merkl Ottó: Bogármenedékeink (in: Természet Világa, 141. évfolyam, 7. szám – 2010. július)
További információk
Kategória:Ökológia