Kimberley város a Dél-afrikai Köztársaságban, az ország közepén elterülő Észak-Fokföld tartomány székhelye az Oranje folyóba ömlő Vaal-folyó torkolatának közelében. A város történelmileg jelentős; nagy gyémántbányászati központ és fontos gazdasági-kereskedelmi központ volt. Kimberley ostroma a második búr háború egyik kiemelkedő eseménye volt. Innen származott a híres mágnás Cecil Rhodes vagyona, és itt csinálta meg a szerencséjét Barney Barnato is. A bányászváros korai napjaiba vezethetők vissza a De Beers gyémántvállalat gyökerei.
Története A gyémánt felfedezése 1866-ban Erasmus Jacobs egy apró ragyogó kavicsot talált az Oranje partján, a Hopetown közelében fekvő de Kalk farmon, amit apja a helyi Griquaktól bérelt. Megmutatta a kavicsot az apjának, aki aztán eladta. A kavicsot Jacob by Schalk van Niekerk vette meg, aki később tovább is adta. A kavicsról bebizonyosodott, hogy egy 21,25 karátos (4,25 g) gyémánt, amely a későbbiekben Eureka néven vált ismertté. Három évvel később Schalk van Niekerk újabb de Kalk környékéről származó követ adott el, a Dél-Afrika Csillagát, amelyért 11 200 fontot kapott. A követ a londoni piacon újból értékesítették, ezúttal 25 000 fontért.
280px|thumb|left|Fleetwood Rawstone talajkutatókból álló "Vörös Sapkás" csapata a Colesberg Kopje-n. 1871-ben, egy még ennél is nagyobb 83,5 karátos (16,7 g) gyémántot találtak a Colesberg Kopje lejtőin, a De Beers testvérekhez tartozó Vooruitzigt farmon. A drágakövet Esau Damoense (vagy Damon), a talajkutató Fleetwood Rawstone "Vörös Sapkás" csapatának szakácsa fedezte fel, miután büntetésből ásni küldték a Colesberg Kopje-re. Rawstone elvitte a közeli ásatások hírét a De Beers testvéreknek - az ő érkezése hozta mozgásba "New Rush"-t, ahogy a helyet újonnan hívni kezdték. A hajsza a gyémánt után ugyanis eszeveszett volt.Diamond Rush - Kimberley város weboldala Egy hónapon belül 800 parcellára (30 láb × 30 láb) osztották a dombocskát; amelyen két-háromezer ember dolgozott kétségbeesetten. Ahogy a föld színe egyre alacsonyabbra került, a dombocska eltűnt, és a helyén bánya lett - az idővel világhírű Kimberley Bánya.Roberts,Brian. 1976. Kimberley, turbulent city. Cape Town: David Philip 45-49 o.
A gyémánt mezőkre igényt tartott Fokföld, Transvaal, Oranje Szabadállam és a Griqua vezető Nikolaas Waterboer is. A Szabadállambeli búrok különösen szerették volna a területet, mivel a Vaal, és Oranje folyók a természetes határát képezték. A Natal kormányzója által felügyelt egyeztetéseket követően Waterboer javára döntöttek; aki brit védelem alá helyezte magát. Következésképpen a területet 1871. október 27-én Nyugat Griquaföldnek kiáltották ki.
A hely elnevezése: Vooruitzigt-tól New Rush-on át Kimberley-ig thumb|left|Nicolaas Waterboer 1871. november 17-én gyarmati biztosok érkeztek New Rush-ba, hogy Fokföld Kormányzója nevében gyakorolják a hatóságot a területen. A következő évben a munkások panaszai és kisebb zavargások arra késztették Henry Barkly kormányzót, hogy New Rush-ba látogasson; a látogatás során felfedte azt tervet, amely szerint Nyugat Griquaföld koronagyarmattá nyilvánítják. Richard Southeynak, a tervezett koronagyarmat helyettes-kormányzójának 1873 januárjában kellett volna megérkeznie. Hónapok teltek el azonban a kiáltvány, vagy a képviseleti kormányzat számára megígért új alkotmány és rendelkezések legcsekélyebb jele nélkül. A késedelem oka Londonban volt, ahol a gyarmatügyi miniszter, Lord Kimberley ragaszkodott hozzá, hogy a választási körzetek kijelölését megelőzően a helyeknek tisztességes és érthető nevet kell kapniuk. "Őlordsága visszautasított bármely kapcsolatot olyasféle közönségességgel, mint New Rush vagy mint a holland név, a Vooruitzigt, amelyet sem lebetűzni, sem kimondani nem tudott."Roberts,Brian. 1976. Kimberley, turbulent city. Cape Town: David Philip, 115 o. Az ügyet átadták Southey-nak, aki odaadta a titkárának, J.B. Currey-nek. Currey tapasztalt diplomataként biztosra vette, hogy Lord Kimberley képes lenne a fő választókörzet nevének kimondására és lebetűzésére is, ha azt Őlordsága után neveznék el. 1873. július 5-ei keltezéssel megszületett a határozat; New Rush-ból Kimberley lett.Roberts, Brian. 1976. Kimberley, turbulent city. Cape Town: David Philip, 115 o. A munkások hangulatát leginkább a helyi Diamond Fields újság egyik szerkesztője fejezte ki: "New Rushban mentünk aludni és Kimberleyben ébredtünk fel, és így az álmunk is szertefoszlott".Roberts, Brian. 1976. Kimberley, turbulent city. Cape Town: David Philip, 116 o.
Az területet érintő ellenérdekeltségek miatt a brit kormány 90 ezer fonttal kárpótolta Oranje Szabadállamot. A megegyezést követően Nyugat Griquaföldet 1877-ben Fokföldhöz csatolták. John Moltenonak, Fokföld miniszterelnökének kezdetben komoly kétségei voltak a súlyosan eladósodott régió annexállást illetően, azonban a kormánnyal történő megbeszélések során biztosították afelől, hogy a helyi lakossággal is konzultálnak majd a folyamatban. Így 1877. július 27-én aláírta a Nyugat Griquaföld Annexálásról szóló törvényt.Roberts, Brian. 1976. Kimberley, turbulent city. Cape Town: David Philip, 155 o.
A Nagy Lyuk és más bányák thumb|right|A Nagy Lyuk. A bányászok ezreinek érkeztével a domb fokozatosan eltűnt, majd a Nagy Lyuk néven vált ismertté; hivatalos nevén Kimberley Mine. A bányászat 1871 július közepi kezdetétől 1914-ig 50 ezer bányász mélyítette a lyukat csákánnyal és ásóval, ezzel 2722 kg gyémántot hoztak felszínre. A Nagy Lyuk 17 hektáron terül el, 463 méter szélességben. Az évek alatt 240 méter mélyre ásták, ám ezt követően törmelékkel részlegesen feltöltötték, aminek következtében a mélysége 215 méterre csökkent. A Lyuk alján 40 méter magasságban gyülemlett fel a víz, így csak 175 méternyi mélységben látható. A felszín alatt a Kimberley bányát tovább művelték, egészen 1097 méteres mélységig. A népszerű helyi mítosz azt állítja, hogy ez a legnagyobb kézzel ásott lyuk a világon, azonban a Jagersfontein Bánya úgy tűnik tartja a rekordot. A Nagy Lyuk volt a fő nevezetessége a 2003 májusában benyújtott javaslatnak, amelyben a "Kimberley-gyémántbánya és kapcsolódó ipartörténeti helyszínek" felkerültek az UNESCO Világörökség javaslati listájára.UNESCO World Heritage Tentative Lists: Kimberley Mines and Associated Early Industries
thumb|right|Tábla a Nagy Lyuk mellett. A felirat szövege: "Ha a Kimberley bányából kitermelt összes gyémántot egy helyre lehetne gyűjteni, akkor azok három ehhez hasonló csillét töltenének meg." A különböző kisebb bányász társaságok összeolvadtak, létrejött a Barney Barnato vezette De Beers, valamint a Cecil Rhodes és Charles Rudd vezette The Kimberley vállalat. 1888-ban a két társaság De Beers Consolidated Mines néven egyesült, amely még napjainkban is őrzi monopóliumát a gyémánt piacon. A területen összesen öt hatalmas lyukat ástak, követve a városról elnevezett kimberlit kürtőket. A kimberlit egy gyémántokat tartalmazó kékes színű magmás kőzet, amely a sárga talajréteg alatt helyezkedik el.Martin Meredith, Diamonds, Gold, and War, (New York, Public Affairs, 2007): 34 A legnagyobb bánya, a Kimberley Mine 1914-ben zárt be, további három lyuk - a Du Toitspan, a Wesselton és a Bultfontein pedig 2005-ben.
1873-ra Kimberley becsült lakossága elérte a 40 ezer főt, ezzel Dél-Afrika második legnagyobb, és a régió legnagyobb városává vált.Martin Meredith, Diamonds, Gold, and War: The British, the Boers, and the Making of South Africa, (New York, Public Affairs, 2007):34 A város gyors gyarapodása részben a tömeges bevándorlásnak köszönhető. A kontinens minden részéből érkező bevándorlókat tárt karokkal fogadták, mert a De Beers vállalatnak szüksége volt az olcsó munkaerőre a bánya működtetéséhez. A pénz másokat is a városba csábított; változatos etnikumú prostituáltakat, akik megtalálhatóak voltak a város bárjaiban és szalonjaiban. Kimberley-t a korlátlan lehetőségek városának tartották.Meredith, 36.
A második búr háború
A második búr háború első szakaszában, 1899. október 14-én vették ostrom alá Kimberley városát. A búr erők tüzérséggel próbálták megtörni a város lakosságát, ez azonban nem járt sikerrel. A De Beers vállalat mérnökei válaszul saját ágyút építettek, amelyet Long Cecilnek kereszteltek el; az erőviszonyokon azonban nem sokat változtatott. A lakosság (elsősorban a fehérek) a Kimberley környéki bányákban találtak menedéket a bombázás elől. A várost felmenteni igyekvő brit erők súlyos veszteségeket szenvedtek. A felszabadításra végül csak 1900. február 15-én került sor; amikor John French lovasrohammal sikeresen áttörte a búr vonalakat és bejutott a városba. A háború azonban még 1902-ig folytatódott, ez alatt a britek koncentrációs tábort állítottak fel, a búr nők és gyerekek fogva tartására.
Kimberley az apartheid alatt
1912-ben az addig külön létező Kimberley és Beaconsfield kerületek összeolvadásával létrejött Kimberley városa.Roberts, Brian. 1976. Kimberley, turbulent city. Cape Town: David Philip
Habár jelentősebb mértékű faji elkülönítés korábban is létezett, az apartheid egyik legjelentősebb hatása Kimberleyre a "lakóhelyi, faji szegregációt előíró" (Group Areas Act) törvény végrehajtása volt. A közösségeket jogszabályi alapon fajilag sorolták be, nevezetesen európai (fehérek), natív (feketék), színes és indiai kategóriákba - majd meghozták a "vegyes házasságok tilalmáról szóló" (Prohibition of Mixed Marriages Act) törvényt. Az egyes családokat háromféleképpen oszthatták fel (olyan notórius módszerek alapján, mint a ceruza teszt); és a vegyes közösségeket vagy teljesen áttelepítették (mint Malay Camp városrészben) vagy szelektíven kitisztították (mint Greenpoint városrészben, ami "színes" területté vált; így az ottani afrikai és más lakosokat a város különböző részeire költöztették). A lakossági szegregáció érvényesült azokban a folyamatokban amelyek új városközpontok kialakulásához vezettek a terjeszkedő város északi-északkeleti peremén. Azokat az intézményeket, amelyeket súlyosan érintettek az új törvények, elköltöztették (mint a Bean Street Methodist Church, vagy a William Pescod and Perseverance School esetében), vagy bezárták (Gore Browne (Native) Training School). Jogszabályok korlátozták az afrikai lakosok mozgását, illetve egyes nyilvános helyeket "csak európaiaknak" tartottak fenn. Más rendelkezések faji alapon igyekeztek felhasítani az egyházközösségeket, ám az erről szóló törvényt Clayton érsek 1957-ben a dél-afrikai anglikánok nevében írt levelében elutasította.Apartheid and the archbishop: the life and times of Geoffrey Clayton, Archbishop of Cape Town Paton, A: New York, Scribner 1974
Kimberleyben az apartheiddel szembeni ellenállás az Ellenszegülés Kampány részeként már 1952 közepén elkezdődött. Dr. Arthur Letele önkéntesekből álló csoportot szervezett, hogy elfoglalják a Kimberley Pályaudvar néhány európaiaknak fenntartott padját, és így tiltakozzanak a szegregációs törvény ellen. A részvevőket letartóztatták és bebörtönözték. Ugyanezen év november 8-án történt a Mayibuye felkelés, amely a sörcsarnokban felszolgált rossz minőségű sör körül kezdődött, és végül lövöldözésbe torkollt. Az eseményt követő tömeges temetést november 12-én rendezték a Kimberley West End temetőben. A mészárlás után sor került az állítólagos vezetők (Dr. Letele, Sam Phakedi, Pepys Madibane, Olehile Sehume, Alexander Nkoane, Daniel Chabalala és David Mpiwa) letartóztatására. Wade főesperes (St Matthew’s Church), a vizsgálat során mint tanú, egyenesen az apartheid politikáját hibáztatta, ami elhozta azokat a feltételeket - ideértve a rossz lakáskörülményeket, világítást és tömegközlekedést; együttesen a beváltatlan ígéretekkel - amelyek aztán a lázongáshoz vezettek.
Kimberley volt a székhelye az apartheid-ellenes aktivisták későbbi generációjának; amelybe például Phakamile Mabija, Manne Dipico és Dipuo Peters is tartoztak.