A Xanadu 1980-ban bemutatott amerikai zenés fantasy film Robert Greenwald rendezésében, Michael Beck, Gene Kelly és Olivia Newton-John főszereplésével, az 1947-ben készült Down To Earth című amerikai film újabb változata. Címét Samuel Taylor Coleridge angol költő ópiumvízióban fogant, soha be nem fejezett költeménye a Kubla kán Xanaduja után kapta, a vers néhány sora el is hangzik a filmben.
A film bluray kiadása 2016. március 8-án jelent meg, „A” régiókódú változatban.
Cselekmény
Sonny Malone (Michael Beck), egy fiatal, tehetséges, de sikertelen festőművész, aki mindig csak mások megrendelésére készített számára érdektelen képeket. Miután megpróbált önálló művészeti karriert felépíteni, rá kellett jönnie, hogy képtelen bármiféle eredeti ötlettel előállni. Mivel nem tudja mit kezdhetne önmagával és tehetségével, így a megélhetés végett kénytelen visszamenni régi munkahelyére egy zenekiadóhoz, ahol hanglemezborítók reklámplakát méretben való lefestése a feladata.
Míg Sonny gyorsan véget ért művészi karrierjén elmélkedik, a Helikon csúcsairól, ahogy már több ezer év óta mindig, újabb küldetésre indul Zeusz kilenc lánya, a múzsák, hogy csókjuk által ihletet, ambíciót vigyenek isteni apjuk által kijelölt földi halandóknak. A múzsaélet ugyan örök élettel és fiatalsággal jár, de három szigorú megkötés rájuk is vonatkozik. Semmiképpen sem bonyolódhatnak érzelmi viszonyba földiekkel és a küldetésük befejezése után az összes emléket maradéktalanul elfelejtve vissza kell térniük a Helikonra.
250px|bélyegkép|jobbra|A nagy találkozás Egy reggelen a gondolataiba merült Sonny a tengerparti sétányon szembetalálja magát egy fehér ruhás, szőke, görkorcsolyás lánnyal, aki elé kerülve váratlanul megcsókolja, majd amilyen gyorsan jött, ugyanúgy eltűnik. A munkába érve Sonny döbbenten tapasztalja, hogy a főnöke által adott lemásolandó lemezborítón is ugyanaz a reggel látott lány görkorcsolyázik el egy régi, furcsa épület előtt. Megkérdezi a fotóst, aki elmondja, neki csak az épületről kellett képet készíteni és egyszerűen az egyik negatívon ott volt a lány, nem tudja hogyan került rá, de ez lett élete legjobb fotója.
Mikor Sonny ebédidőben kimegy egyet sétálni a partra, beszédbe elegyedik egy parti sziklán klarinétozó, Danny McGuire (Gene Kelly) nevű különös öregúrral, aki elmeséli, a negyvenes években híres zenész volt, ekkor azonban, reggel óta harmadszor, újra feltűnik a lány. Sonny egy kölcsönkért mopeddel megpróbálja utolérni, de mivel az út helyett a lányra figyel, a móló korlátjának hajt és beleesik a vízbe. Délután, mikor egy barátja nem a megszokott útvonalon fuvarozza haza görkori-stoppal, félúton észreveszi a lemezborítón látott különös, Auditorium feliratú épületet, ami egy harmincas években épült, egykor szebb napokat látott, rég bezárt koncertterem, majd bent, immár egy napon belül negyedszer, újra összeakad a görkorcsolyázó lánnyal, aki nagyon titokzatosan viselkedik. Sonny kérdésére elárulja, ő Kira és hamarosan újra találkozni fognak.
Másnap Sonny és Danny összeakadnak egy lemezbolt előtt, majd az öregúr fényűző villájában elbeszélgetnek. Kiderül, hogy Danny harmincöt évvel korábban jazz klarinétos volt, amíg egy lány a zenekarukhoz nem szegődött, akibe azonnal szerelmes lett. Az ezután következő hónapokban a lánnyal megalapította saját big band zenekarát, klubot nyitott, sikert sikerre halmozott, de miután a lány ugyanolyan váratlanul és véglegesen eltűnt az életéből, mint ahogyan érkezett, ahogy mondta nem volt többé lélek a játékában. Az ambíció és a sikerek fogyatkozni kezdtek, majd a zenélést abbahagyva építkezési vállalkozásba kezdett, meggazdagodott, de a lány iránti több évtizede tartó reménytelen szerelme és zenész álmai feladása miatt örök boldogtalanságra ítéltetett. Mostanában minden vágya egy zenés-táncos klub megnyitása lenne, de évek óta nem talál hozzá megfelelő üzlettársat és egy olyan helyet, amibe első látásra beleszeretett volna. Szabadideje jó részében egy tengerparti sziklán ücsörögve klarinétozik és azon a pár régi szép hónapon és az örökre elveszett boldogságon mereng. Beszélgetésük során egyik régi lemezüket fel is teszi Sonnynak, aki a borítóról megdöbbenve veszi észre, hogy Danny énekesnője kísértetiesen hasonlít Kirára.
Az öreg és a fiatal miután észreveszik történetük hasonlóságát hamar összebarátkoznak, noha egyikük sem sejtheti, hogy Kira és a Danny által évtizedek óta szeretett és visszavárt lány valójában Terpszikhoré, Zeusz halhatatlan és örökifjú lánya, a tánc isteni múzsája. Küldetése Danny és Sonny feladott álmain keresztül megvalósítani a szebb napokat látott romos Auditóriumból a Xanadut, a város legszebb, legelegánsabb táncpalotáját, majd mindent elfeledve visszatérni a múzsák lakóhelyére a Helikonra. Este Sonny a kiadó műtermében egyedül festegeti az Auditoriumot ábrázoló lemezborító plakátját, amikor ismét váratlanul megjelenik Kira. Szóba kerül Sonny útkeresése és a klubot nyitni akaró Danny. Kira rámutat a készülő plakátra és csak annyit mond, mit szólnának ehhez a helyhez.
Munka után még sétálni mennek és valahogy megint az Auditoriumnál kötnek ki. Kira elmondja, barátodnak álmai vannak, te keresel valami, amiben őszintén hiszel, ez a hely mindkettőtök álmainak elegendő. Másnap Sonny elviszi Dannyt, az Auditoriumot alaposabban megnézni. A félhomályos teremben sétálgatva először Dannynek kétségei vannak, építész helyett inkább bontóbrigádot javasol, de gyorsan megtetszik neki az ötlet. Míg Sonny kimegy az autóba lámpát keresni, Danny azon gondolkodik, mi legyen a hely neve. Váratlanul egy női hang szólal meg a sötétben: „Kubla kán tündérpalotát épített Xanaduban...”, amit Danny folytat: „Hol roppant barlangokon át örök éjbe veti magát az Alph, a szent folyam”. Ezzel a hely neve megszületett, Xanadu, a vers tündérpalotája után. Danny megdöbbenve tapasztalja, hogy a váratlanul feltűnt Kira mennyire hasonlít egykori múzsájára.
Sonny másnap kilép munkahelyéről, majd ő és Danny üzlettársakként megkezdik a Xanadu felépítését. Danny adja a pénzt, Sonny a művészeti vezető. Ahogy azonban lenni szokott, a szerelem közbeszól, Sonny és Kira, a két nagyon különböző világból érkezett fiatal egymásba szeret. Kira számára viszont tilalmas érzelmi kapcsolatba kerülni egy földi halandóval. Ahogy az isteni terv, a Xanadu felépítése teljesülni látszik, Kirának vissza kell térnie a Helikonra. Távozása előtt még elárulja Sonnynak valódi kilétét. Sonny eléggé szkeptikus, egy kaliforniai fiatalt nehéz meggyőzni görög istenek létezéséről, Kira ezért kénytelen némi varázslatot is bevetni, majd elmondja, mennie kell, de örökké szeretni fogja.
A boldogtalan és magányos Sonny másnap már a tengerparti sziklán ücsörög, akárcsak öreg barátja. Látva egykedvűségét, az öreg Danny megpróbál lelket önteni belé, ha nem akarja ő is egy parti sziklán ücsörögve boldogtalanul tölteni a következő éveit, hát ne törődjön bele, ha Kira ide tudott jönni, meg van a mód Sonnynak is odamenni.
Sonny úgy érzi, a két világ közötti kapu egy életnagyságú utcai reklám falfestmény a kilenc múzsáról, ezután már csak minden bátorságát összeszedve görkorcsolya-nekifutásból bele kell ugrania a téglafalra festett óriás képbe. A görög istenek hona némileg másképp néz ki, mint eddig gondoltuk. Sonny és Kira színes lézer és neonfények forgatagában találkoznak újra, de Zeusz hajthatatlan, az olümposzi szabályok tiltják a földiek és égiek közötti kapcsolatot. Egy múzsa feladata álmok megvalósítása, másoknak is vannak álmaik, ezért nem rendelheti magát egy emberhez. Mnémoszüné, Kira anyja emlékezteti Zeuszt, a szabályok arra valók, hogy megszegjék őket, így végül Zeusz beleegyezik: Kira kimenőt kap egyetlen pillanatra (vagy tán az egész örökkévalóságra?). Az öregedő Zeusz már keveri kicsit, ott fent ismeretlen az idő fogalma. A Xanadu fergeteges megnyitóját már együtt ünnepelheti a három jóbarát, utána azonban nincs tovább, viszont a szerelmesek ekkor már belenyugodva a megváltoztathatatlanba, mosolyogva válnak el. Kira pár perc múlva bárpincérnő képében visszatér Sonny nagy örömére. Hogy valóban ő kapott újabb kimenőt, esetleg egy hasonmást küldött helyette Zeusz vagy csak egy rá hasonlító földlakó a lány, nem tudja meg a néző.
A film készítésének története
A Xanadu az 1947-ben Rita Hayworth főszereplésével készült Columbia Pictures zenés film, a Down to Earth újabb, 1980-as változata, ezúttal az Universal Pictures produkciójában. Noha a női főhős, (Terpszikhoré múzsa) személye mindkét filmben azonos, az alapszituáció és részben a végkifejlet is hasonló, a két film cselekménye és zenéje teljes mértékben eltér egymástól.
Eredetileg egy kis költségvetésű görkorcsolya-diszkó film volt az elképzelés a Grease után a pályája csúcsán lévő Olivia Newton-John főszereplésével, de miután kiderült, hogy egyidejűleg két hasonló film is készül más stúdiókban, átírták a forgatókönyvet, megszerezték a filmhez Gene Kellyt, az Electric Light Orchestra-t és John Farrart. A Xanadu átalakult Hollywood és a szving negyvenes évekbeli aranykorának tisztelgő nagyszabású musical-fantasyvé, amiben a görkorcsolya-diszkónak csak másodlagos szerepe volt. A filmet a színpadon és televízióban régóta sikeres, de mindennemű mozis gyakorlat nélküli Robert Greenwald rendezőre bízták, forgatása 1979. szeptember 18-án kezdődött.
A filmbéli Auditorium – a leendő Xanadu – az akkor még álló, de évek óta bezárt Los Angeles-i Pan-Pacific Auditorium volt, a világ egyik legszebb Art Deco stílusú koncertterme. A külső jelenetek helyszínei többek között Santa Monica és Venice Beach volt, egy jelenet a híres malibui mólón játszódott. A film látványos zárójelenetének a díszlete három hónapig készült a Hollywood General Studios négyes stúdiójában, egymillió dollárba került, a jelenet forgatásához 237 statisztát alkalmaztak. A film trükkfelvételei, a lézer jellegű effektusok hagyományos módon, több hónapi munkával készültek New Yorkban. A filmben egyik utolsó módosításként egy hangulatos rajzfilmbetétet is alkalmaztak, amely a Walt Disney filmekből ismert Don Bluth munkája volt. A film erősségének számító táncjeleneteket Kenny Ortega (Dirty Dancing, Salsa, High School Musical) koreografálta.
A Xanadu a filmtörténet egyik legbalszerencsésebb produkciója volt, készítése során elkövettek szinte minden elkövethető hibát és bekövetkezett minden baj, ami csak bekövetkezhetett. A szerződések aláírása után rövidesen kiderült, két szinte azonos produkció is készül más stúdiókban (a Roller Boogie és a Skatetown USA), így az egész munkát elölről kellett kezdeni. Az eredetileg rendelkezésre álló pénz viszont nem volt elég egy nagy költségvetésű filmhez, így folyamatosak voltak az anyagi gondok. Még csak félig készült el, amikor filmes berkekben már terjedt a pletyka, miszerint a Xanadu körül súlyos problémák vannak. A forgatást a pénzhiány, nézeteltérések, a szinte amatőr szervezés jellemezte. A forgatókönyv gyakorlatilag kész sem volt és a pillanatnyi helyzetnek megfelelően szinte hetente változott, összesen 17 alkalommal került sor módosításra. A forgatás vége felé gyakorlatilag elfogyott a pénz. A késznek még közel sem mondható film bemutatóját a producer előrehozta négy hónappal, így kellő idő sem maradt, a filmet kapkodva kellett befejezni. Látva a kiábrándító eredményeket, Gene Kelly egy ponton ki is akart szállni a produkcióból, azzal a feltétellel folytatta, hogy lesz egy kétszemélyes jelenete Oliviával, ez lett a Whenever You're Away From Me, a film utolsónak felvett jelenete. Olivia az egyik görkorcsolyás jelenet forgatása közben elesett és csonttörést szenvedett. A nehézségek és a szorító idő miatt rosszkedvű és demoralizált stáb megfeszített munkája végül meghozta eredményét, a szinte kaotikus körülmények közepette készített film időre elkészült, a Xanadut az eredetileg tervezett karácsony helyett 1980. augusztus 8-án mutatták be Amerikában. A várt siker azonban elmaradt.
A Xanadu átka