Zsédely Sándor (Győr, 1924. október 12. – Kazincbarcika, 1974. augusztus 3.)Népsport, 1974. augusztus 7. válogatott magyar labdarúgó, csatár, balszélső.
Pályafutása Klubcsapatban Győrben tűnt fel (1942–1944) még jóval a 20. születésnapja előtt, majd Tatabányán keresztül (1948–1949) vezetett az útja Salgótarjánba. 1949–1952 között a Salgótarjáni Tárna labdarúgója volt. Új klubjában mesterháromassal debütált Újpesten, a lila-fehérek ellen. Gyors, kitűnően cselező, gólveszélyes játékos volt, aki az összjátékban is kitűnt. 1953. elején – még az idény előtt – Nagybátonyba igazolt, ahol 2 évet töltött (1953–1954). 1955–1957 között Baglyasalján zárta le pályafutását.
A válogatottban 1949-ben egy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.A válogatottban játszott a Budai, Kocsis, Deák, Puskás, Zsédely csatársor balszélsőjeként Bécsben, az osztrákok ellen győztes csapatban (3:4). Vincze Gyula után ő volt a második salgótarjáni játékos a nemzeti tizenegyben.
Sikerei, díjai
Statisztika Mérkőzése a válogatottban
Jegyzetek
Források
Adatlapja a magyarfutball.hu oldalán
Dénes Tamás-Dlusztus Imre: Meggypiros mezben. A magyar válogatott játékosai 1902-2019. Nemzeti Értékek Könyvkiadó, 2019.
Kategória:1924-ben született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgócsatárok Kategória:A Salgótarjáni BTC labdarúgói