Miklós Pál (Diósgyőr, 1927. május 18. – Budapest, 2002. november 16.) művészettörténész, sinológus, műfordító. 1975–1985 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, majd 1985–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója volt. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, kínai, francia, orosz, lengyel, angol és német nyelven. Könyvein és egyetemi előadásain a keleti kultúrával foglalkozók tudós nemzedéke nőtt fel.
Munkásságát a Magyar Köztársaság Munkácsy Mihály-díjjal és József Attila-díjjal ismerte el.
(Kínai neve: 米白, pinjin hangsúlyjelekkel: Mǐ Bái, magyar népszerű átírás: Mi Paj vagy Mi Po.)
Élete Miklós Pál (Mi Po) 1927-ben született Diósgyőrben. Kivételes tehetsége, műveltsége és szövegtudása miatt az érettségi bizottság elnöke az Eötvös Kollégiumba küldte felvételire. 1946 és 1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt Eötvös-kollégistaként.Szász Imre Ménesi út című „regény és dokumentum”-ában (Magvető, Budapest, 1985, 358–359., illetve 361. o.) idézi az Eötvös-kollégiumban 1949. szeptember 26-án tartott népgyűlésről készült jelentést, amely szerint „Miklós Pál elvtárs előadó röviden összefoglalta, hogy mik voltak a Rajk-banda céljai (…) tanulságként az éberséget (…) állította előtérbe”, és Lator László, Károlyházy Frigyes és Lipták József kollégisták „eltávolítását javasolta”. Az október 5-én tartott újabb népgyűlésen „Domokos Mátyás ügyéhez” is hozzászólt, „kiemelve fasiszta szervezkedésben való egykori részvételét (…) és reakciós baráti körét”. Magyar–francia szakos bölcsészdiplomát szerzett. Meghatározó tanárai Kenéz Ernő, Keresztury Dezső, Pais Dezső és Gyergyai Albert voltak.
Ösztöndíjasként Kínába ment, 1951–1954 között a Pekingi Egyetemen kínai művészettörténetet tanult. Latin, német, olasz, orosz, angol és francia nyelven tudott, a kínai nyelvet (mandarin és kantoni) anyanyelvi szinten ismerte. 1954–1958 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusa volt. 1959-ben a művészettörténet kandidátusa lett. 1958–1974 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa volt. 1975–1985 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, majd 1985–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója volt. 1987-ben nyugdíjba vonult. 1985-től az ELTE Bölcsészettudományi Karán adott elő kínai művelődéstörténetet.
Felesége, Szentpétery Viktória tanítónő. Egy lánya és két unokája van.
Munkássága Sinológia A Kínában eltöltött évei alatt az akkori kortárs kínai festőművészek élvonalával (Li Hsziung-caj, Li Ko-zsan, Li Ku-csan, Vang Csu-csiu, Csi Liang-ji, Csiang Csao-ho, Huan Pin-hung, Vu Co-zsen) baráti viszonyba került. Egyik leghíresebb könyve – A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába (Corvina, 1973) – ennek a „beavatott” tudásnak a gyümölcse. (A könyv lengyel, német és francia nyelven is megjelent, a tipográfiai megvalósítás is az ő munkája.) Megismerkedett az idős Csi Paj-sival, akit a 20. század legnagyobb kínai művészének tartanak. (Könyve: Csi Paj-si.) Egyetlen nem kínaiként eljutott Tunhuangba, ahol három hónapot töltött; naplójába belerajzolta az Ezer Buddha Barlangtemplomok falképeit. Könyve, A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok (Magyar Helikon, 1959) világhírnevet hozott számára: a nemzetközi sinológia őt tekinti annak, aki Tunhuangot az európai kultúra számára újra felfedezte. Tőkei Ferenccel megírta A kínai irodalom rövid története című monográfiát (Gondolat, 1960).
A japanológiára is kitekintve megírta A Zen és a művészet című könyvét (Magvető, 1978), majd ennek folytatásaként a Kapujanincs átjárót (Helikon, 1987).
Vizuális kultúra Európai szinten is elsők között foglalkozott a vizuális kultúrával mint önálló tudománnyal. A „vizuális kultúra” kifejezés is az ő találmánya. 1975-től tíz évig vezette az Iparművészeti Múzeumot, amelyből az ország egyik legjobb kulturális intézménye lett. A főigazgatói működése alatt készült kiállítások új irányvonalat képviseltek a muzeológiában, és magas szintű tudományos műhelymunkát inspiráltak. Ekkor kezdődtek az Iparművészeti Múzeum kortárs művészeti kiállításai, de nemcsak ezek, hanem az ekkor elkészült állandó kiállítást megelőző tudományos kutatások is szorosan kapcsolódtak Miklós Pálnak a vizuális kultúrával kapcsolatos elméletéhez, valamint a strukturalizmus és a szemiotika akkoriban legfrissebb nemzetközi aktualitású szellemi áramlataihoz. 1987. évi nyugdíjba vonulása előtt két évig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója volt; 1987-ben régi álmát valósította meg a múzeum kínai gyűjteményéből rendezett állandó kiállítás felállításával.
Mesterei, tanítványai Mesterei: Felvinczi Takács Zoltán; Baktay Ervin; Ligeti Lajos Híres tanítványai: Sári László; Szilágyi András; Varga Vera
Díjai, elismerései József Attila-díj (1973) Munkácsy Mihály-díj (1982) A Munka Érdemrend arany fokozata (1985)
Főbb művei A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok. Budapest, Magyar Helikon. 1959 Miklós Pál, Tőkei Ferenc: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó. 1960 Csi Paj-si. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 1962 Olvasás és értelem. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1971 A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest, Corvina Kiadó. 1973 Vizuális kultúra. Elméleti és kritikai tanulmányok a képzőművészet köréből. Budapest, Magvető Kiadó. 1976 A zen és a művészet. Budapest, Magvető Kiadó. 1978 Kép és kommunikáció. Budapest, MÚOSZ. 1982 Kapujanincs átjáró. Budapest, Helikon Kiadó. 1987 Tus és ecset. Budapest, Liget Műhely Kiadó. 1996
Jegyzetek
Irodalom Artportal Terebess Ázsia Lexikon Kelet és Nyugat között - konferencia Miklós Pál emlékére Miklós Pál halálára A Tang-kori versek magyar fordítóiról (kínaiul) Szász Imre: Ménesi út, Magvető, Budapest, 1985, Krajczár Gyula: Miklós Pál, 90
Kategória:Magyar művészettörténészek Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Eötvös-kollégisták Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Munkácsy Mihály-díjasok Kategória:Magyar orientalisták Kategória:Magyar sinológusok Kategória:Magyar buddhológusok Kategória:1927-ben született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek