Az ithkuil mesterséges nyelv. John Quijada amerikai nyelvész alkotta meg 1978 és 2004 között. Nyelvtana rendkívül bonyolult, fonémakészlete rendkívül gazdag; saját, grafikus írásrendszere van. Alkotója szerint az a priori filozófiai és a logikai nyelvek egyfajta keresztezése, amely az emberi gondolkodás és észlelés mélyebb szintű kifejezésére törekszik a lehető legtömörebb módon. A Quijada eredeti nyelvtanábanA Philosophical Design for a Hypothetical Language – John Quijada ithkuil nyelvtana szereplő példák azt mutatják, hogy egy közlés valamilyen természetes nyelven történő megfogalmazása jelentősen hosszabb szöveget eredményez, mint az ithkuil nyelvű.

Quijada maga is úgy gondolta, hogy az általa alkotott nyelv túl összetett és szigorúan szabályos ahhoz, hogy természetes úton kifejlődhetett volna; ennek ellenére a nyelv emberek által elsajátítható, használható társalgásra vagy irodalmi alkotás létrehozására. Ezidáig senki nem beszéli folyékonyan az ithkuilt, még maga Quijada sem.

2004-ben«Скорость мысли», Станислав Козловский – (oroszul) A gondolat sebessége, Sztanyiszlav Kozlovszkij, Computerra, №26-27, jún. 20, 2004 – majd 2009-benIthkuil and its philosophical design (oroszul), Mihail Gertelman, Kompyuterra (17(781)2009 p 12) – az ithkuil és az ilaks nyelvről szóló cikkek jelentek meg a Computerra orosz nyelvű tudományos magazinban. Az ilaks nyelv az ithkuil nyelven alapuló önálló nyelv, az ithkuil „oldalága”.

2011. július 15-én megjelent az ithkuil második, végleges – avagy „hivatalos” – kiadása, amely a nyelv nagymértékben átdolgozott változata. Ez a cikk az ithkuil 2004-es állapotára vonatkozik.

Nyelvtan Az ithkuil lexika 3600 lehetséges gyökszóból áll, de eddig csak kb. ezer gyök kapott meghatározott jelentést. A gyököket 2 mássalhangzói „radikális” alkotja, belőlük lexémák ezrei képezhetők a nyelv komplex morfofonológiai szabályai szerint; ezek között lehetnek mássalhangzói és magánhangzói mutációk, szótaghangsúlyok és tónusok eltolódásai, valamint toldalékok (affixumok).

A nominális és verbális formatívok változtathatók (flexióval) 3 tő (stem), 3 minta (pattern), 2 rendeltetés (designation), 9 konfiguráció, 4 társulás (affiliation), 4 perspektíva, 6 kiterjesztés (extension), 2 fókusz (foci), 4 kontextus (context), 2 lényeg (essence) és 81 eset használatával; toldalékolhatók 153 affixummal, amelyek közül mindegyik 9 fokozatot vehet fel. A verbális formatívokhoz ezenfelül járulhat még 7 illokúció (kb.: beszédaktus) és 7 konfláció (kb.: kombinálás, egyesítés). A bővítmények két típusa ragozható 14 valencia, 6 verzió, 8 formátum, 37 deriváció, 30 modalitás, 4 szint, 9 érvényesség (validation), 9 fázis, 9 szankció, 32 aspektus, 8 (ige)mód, és 24 hajlam (bias) kifejezése céljából.

Alaktani példa Az elem egy a k-l gyökből képzett alak: ez a gyök szolgál minden, a nyelvvel kapcsolatos fogalom alapjául. A k-l jelentése közelítőleg „beszéd”, „hang”, vagy akár „értelmezés”. Különböző morfológiai determinánsok kapcsolódnak hozzá:

Az -u- vokális infixum a kul a k-l gyökből képezhető három lehetséges tő közül a 2. tő (stem 2) holisztikus változata. Jelentése kb. „a beszéd jelentést hordozó egysége” avagy „szó”. Nincs hangsúlyozva a jelentés vagy a kiejtés. Az infixum mutációja: u → uî A másodlagos mód jelzésére szolgál. Jelentése: a kuîl szó nem egy való életben előforduló jelenség, hanem annak egy mentális reprezentációja / képe vagy leképezése egy elképzelt vagy feltételezett tárgyba. Azaz: „kitalált szó”. Az első gyökalkotó mássalhangzó 8. fokozatú (grade 8) mutációja: k → ţk A kifejezés konfigurációja: összetett / kompozit. Ez nagyjából megfelel a „többes szám” fogalmának pl. az indo-európai nyelvekben, de a jelentése bővebb: a szóban forgó objektumok (itt: a szavak, kuîl) különbözőek és összefüggő, különálló entitást képeznek (nem csak egy objektum-halmazt); így a jelentés: „szókészlet”. Az i- prefixum (a 24 lehetséges változat egyike) A kiterjesztés: behatárolt (delimitive) – a „szókincs” fogalom egyetlen egészként értendő, jól elkülönülő határokkal – ellentétben lokális megnyilvánulással –, tehát nem szleng vagy dialektus, hanem kiterjedt „lexikon”, „szókincs”. A szóban forgó objektumok társulása (Affiliation): egybeolvadt (Coalescent). Jelentése: a halmaz különálló elemei együttműködnek egy magasabb cél érdekében. Azaz: a lexikon ill. szókincs „nyelv”-et alkot. A hangsúly az utolsó előtti szótagon (-u-) A szó perspektívája: monadikus – nem több különálló nyelvről van szó, hanem a nyelvről mint általános jelenségről, mint az „emberi nyelvek” vagy a „nyelv” mint absztrakt fogalom.

Tehát az fordítása a következő lehet: "egymást kiegészítő beszéd-elemek teljes, meghatározott, elképzelt rendszere", vagy egyszerűbben "kitalált nyelv".

Komplex példa frame|right|A mondat busztrofedon sorvezetésű saját (içtaîl) írással

Romanizált változat:

IPA: [ˈpʊ̃lː ʊˈɪ́qɪ̀ʃx ˈmáʔwàʟɡ ɛʁjɑʊfɤˈnɪ́ɛ́n ˈpǽθwɯ̀ç aʊˈxɤ́ʔjàɬt xnɛʔwiɬˈtáʔʂʊɪ̀ tʊ́à kɪ̂t œlˈːǎ jaˈqázmʊɪ̀v lɪʔjɯɾˈzɪ́ʂkàʔ pʼǎmː aɪlɔˈwɤ́tʃːà ʃʊʔˈjɛ́htàʂ]

Angol fordítás: As our vehicle leaves the ground and plunges over the edge of the cliff toward the valley floor, I ponder whether it is possible that one might allege I am guilty of an act of moral failure, having failed to maintain a proper course along the roadway.

Magyar fordítás: Amint járművünk elhagyta a talajt és a szikla peremén átbucskázva a völgy feneke felé zuhant, azon tűnődtem, vajon felróható-e nekem, hogy bűnös vagyok ama erkölcsi mulasztásban, hogy képtelen voltam tartani a helyes irányt az úttesten.

Hangtan Az ithkuil fonológiai rendszere 65 mássalhangzót és 17 magánhangzót tartalmaz. Ezek a hangok megtalálhatók különböző élő nyelvekben, mint pl. a csecsen és abház.

Mássalhangzók

Labiális Dentális Alveoláris Retroflex Poszt-alveoláris Palatális Veláris Uvuláris Faringális Glottális centrális laterális Nazális m n ŋ Zárhang zöngés b d ɟ ɡ ɢ zöngétlen p t c k q ʔ hehezetes pʰ tʰ cʰ kʰ qʰ ejektív pʼ tʼ cʼ kʼ qʼ Affrikáta zöngés d͡z d͡ʐ d͡ʒ zöngétlen t͡s t͡ʂ t͡ʃ hehezetes t͡sʰ t͡ɬʰ t͡ʂʰ t͡ʃʰ ejektív t͡sʼ t͡ʂʼ t͡ʃʼ c͡çʼ k͡xʼ q͡χʼ Réshang zöngés v ð z ʐ ʒ ʝ ɣ zöngétlen f θ s ɬ ʂ ʃ ç x χ ħ h Közelítőhang l, ɫ ɭ jw ʁ̞ Legyintőhang ɽ

A szótagot képezhet. A kiejtése mikor egy magánhangzó előzi meg és egy mássalhangzó követi. A egy változata a ; az utóbbi gyakrabban fordul elő szókezdő helyzetben. A kivételével minden mássalhangzó kettőzhető; kettőzéskor a kiejtése bidentális réshang: /hː/, valamint a kiejtése alveoláris pergőhang (azaz [r]).

Magánhangzók

Elülső Középső Hátsó Zárt Közel zárt Középzárt Középnyílt Nyílt

A diftongusok a következők: /ai̯ æi̯ ei̯ ɤi̯ øi̯ oi̯ ʊi̯ au̯ æu̯ eu̯ ɤu̯ ɪu̯ ou̯ øu̯ aɯ̯ eɯ̯ ɤɯ̯ ʊɯ̯ oɯ̯ ɪɯ̯ æɯ̯ øɯ̯ ʉɯ̯ ae̯/. Minden egyéb magánhangzó-találkozás esetén a hangokat külön kell kiejteni.

Jegyzetek

Fordítás

Források http://www.ithkuil.net/ – az ithkuil és ilaks nyelvek honlapja. http://library.conlang.org/articles/Ithkuil_Q_A.pdf – interjú John Quijadával, 2006.

További információk http://www.nyest.hu/hirek/harc-a-vilag-legnehezebb-nyelve-cimert – Ithkuil fonológia, mássalhangzók, az előadó interpretálásában és Quijada példáival

Kategória:Mesterséges nyelvek