Sextil Iosif Pușcariu (Brassó, 1877. január 4. – Törcsvár, 1948. május 5.) román nyelvész.
Élete A brassói görög templom előtti házban született. Apja, Iosif Pușcariu ügyvéd és a Cocoșu Roșu című élclap szerkesztője volt. Törcsvár vidéki eredetű családjának több tagja töltött be vezető politikai és ortodox egyházi tisztséget. Középiskolai tanulmányait az ortodox gimnáziumban és a Honterus gimnáziumban végezte. Lipcsében Gustav Weigand, Karl Brugmann, August Leskien és Eduard Sievers, Párizsban Jules Gilliéron, Bécsben Konstantin Josef Jireček és Wilhelm Meyer-Lübke tanítványa volt. 1906-ban a csernovici egyetemen a román filológia tanárává választották, később az egyetem bölcsészkarának dékáni tisztét is betöltötte. 1905-től a Román Akadémia levelező, 1914-től rendes tagja, 1919 után a kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetem első rektora volt. Itt megszervezte „A román nyelv múzeumát”, tulajdonképp az egyetem román nyelvészeti intézetét, amelynek a folyóiratát, a Dacoromaniá-t is szerkesztette. A második világháború után többször kihallgatták légionárius szervezetekben való részvétele miatt, és perének ítélethirdetése előtt érte a halál. A grabeni temetőben nyugszik.
Munkássága Főként nyelvtörténettel, nyelvjárástannal és lexikográfiával foglalkozott. Etimológiai szótára Alexandru Cihac hasonló művét váltotta fel, és főként a román nyelv szókincsének latin eredetű részének megvilágításában múlta felül azt. Az Akadémia Bogdan Petriceicu Hașdeu és Alexandru Philippide után rábízta a nagyszótár szerkesztését, és ő is adta ki az F betűtől az L betűig terjedő részt. Kolozsvárt ő indította meg a román nyelvatlasz munkálatait, ő fogalmazta meg annak kérdőíveit. Ő írta az isztroromán nyelvjárásokról szóló, mindmáig legrészletesebb monográfiát. A román nyelvészek közül elsőként hasznosította a prágai iskola fonológiai eredményeit. Visszaemlékezéseinek első kötete (Spița unui neam din Ardeal – 'Egy erdélyi család leszármazása') apai felmenőinek és a rokon brassói családoknak a története. A Brașovul din altădată ('Az egykori Brassó') a 19. század végi Brassó társadalmának, kultúrájának és helyszíneinek a krónikája. A Călare pe două veacuri ('Lóháton két évszázadon át') az 1895 és 1906 közötti évekről számol be.
bélyegkép|jobbra|290px|Pușcariu brassói szülőháza
Munkái Etymologisches Wörterbuch der rumänischen Sprache. ('A román nyelv etimológiai szótára') Heidelberg, 1905 Studii istroromâne ('Isztroromán tanulmányok') 1–3. București [Bukarest], 1906–29 Zur Rekonstruktion des Urrumänischen. ('Az ősromán nyelv rekonstrukciójához') Halle, 1910 Istoria literaturii române. Epocha veche. ('Román irodalomtörténet. Régi kor') Sibiu [Nagyszeben], 1921 Limba română 1. Privire generală. ('A román nyelv. 1. Áttekintés.') București, 1940 2. Rostirea. ('Kiejtés') Uo., 1959 Călare pe două veacuri. Uo., 1968 Cercetări și studii. ('Kutatások és tanulmányok') Uo., 1974 Brașovul de altădată. Cluj-Napoca [Kolozsvár], 1977Második kiadása itt olvasható. Spița unui neam din Ardeal. Uo., 1998
Jegyzetek
Források Jana Balacciu – Rodica Chiriacescu: Dicționar de lingviști și filologi români. București, 1978
Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:Brassóiak Kategória:Román nyelvészek Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1948-ban elhunyt személyek