Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) magyar etnográfus, műfordító, eszperantista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1911). A Kalevala műfordítója.
Életútja A pécsi reáliskolában érettségizett, és ott ismerkedett meg a gyorsírás alapjaival is, ami alapvetően határozta meg későbbi pályáját. A felsőfokú tanulmányait 1877–1884 között folytatta a budapesti egyetemen magyar nyelv és irodalom szakon. Ekkoriban gyorsírással lejegyezte és kiadta tanárainak (Greguss Ágost, Gyulai Pál) előadásait. 1889-ben fél évre az akkor Orosz Birodalomhoz tartozó Finnországba utazott a finn nyelv és néprajz tanulmányozása céljából. 1880-tól gyorsírója, később pedig vezetője lett a Parlamenti Gyorsirodának egészen 1921-es nyugdíjazásáig.
Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit.
1900-ban a párizsi világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számontartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkárának választották, később maga is alapított társaságot, a La Fontaine Társaságot, s annak elnöke lett. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Finn, francia, német, angol, grúz, észt, norvég nyelvből fordított. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája. Sokoldalú egyéniség volt, az 1910-es években bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület választmányi tagjaként (1920–1928), majd tiszteletbeli tagjaként (1928–1945) működött.
Családja Első felesége Krekács Julianna volt, aki 1902-ben elhunyt. Második felesége Bőke Kornélia (1864–1942)Vikár Béláné gyászjelentése (1942. november 24.) Magyar Nemzet, 5. évfolyam, 267. szám, 10. oldal volt, Bőke Gyula orvos és Freund Etelka lánya, akivel 1903. június 9-én Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot.
Anyai nagyapja révén kenesei Kenessey Béla építőmérnök, vízmérnök, miniszteri tanácsos, a magyar vízügyi szolgálat jelentős alakjának másodfokú unokatestvére.
Főbb művei Gáti István stenographiája, kapcsolatban a modern stenographiával; Akadémia, Budapest, 1889 (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből) Árpád és Habsburg vagy A király kegyelete. Ünnepi költemény a múltról és jelenről a magyar nép számára; Franklin, Budapest, 1898 Kalevalai tanulmányok, vonatkozással a magyar ősvallásra; bőv. kiad.; Hornyánszky Ny., Budapest, 1901 A magyar népköltés remekei, 1-2.; szerk., bev. Vikár Béla; Lampel, Budapest, 1907 (Remekírók képes könyvtára) A regös ének; Athenaeum, Budapest, 1907 (Nyelvészeti füzetek) Petőfi az északi népeknél; Kunossy Ny., Budapest, 1911 A szakipari szövetkezetek szervezése; Pátria Ny., Budapest, 1919 (Az Ipartestületek Országos Szövetsége propagandairatai) Gyorsírói emlékeimből; Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége, Budapest, 1931 (Az egységes magyar gyorsírás könyvtára) Nevető rímek, 1-2.; Királyi Magyar Egyetemi Ny., Budapest, 1932 Magyarázatok a Kalevalához; bev. Kosztolányi Dezső, utószó Balassa Imre; La Fontaine Irodalmi Társaság, Budapest, 1935 Szinnyei Józsefről; Fővárosi Ny., Budapest, 1944 (A finn-magyar testvériség úttörői) Vikár Béla levelei. "Finnország egyik leglelkesebb diplomatája itt több mint 50 éven keresztül"; tan., jegyz., ford. Varga P. Ildikó; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2017
Főbb műfordításai bélyegkép|jobbra|250px|Vikár Béla sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/1-1-56 Ő készítette el a Kalevala első, a finn eredeti alapján készült fordítását (Barna Ferdinánd még részben Schiefner német átköltése alapján dolgozott), mely 1909-ben az Akadémia gondozásában,http://real-eod.mtak.hu/4195/ majd 1935-ben La Fontaine Irodalmi Társaság díszkiadásában jelent meg.Hajdú Péter ezt írja a két szövegváltozatról a Helikon Kiadó 1985-ös kiadásának utószavában: „a két szöveg között jelentős változtatás nincsen, vagy alig van, s ami akad, az sem mindig előnyös, vagy pedig elhanyagolható.” Az 1935-ös kiadásban az egyes részek elején Vikár verses összefoglalói szerepelnek a korábbi próza helyett; a finn nevek átírása pedig a magyar kiejtés szerinti. Jelentős műfordítói teljesítménye a grúz eposz, Sota Rusztaveli Tariel, a párducbőrös lovag című munkájának magyarra ültetése, amely 1917-ben jelent meg. Lefordította La Fontaine összes meséjét, amelyet 1929-ben adott ki a La Fontaine Irodalmi Társaság és a Dante Kiadó.
Folyóirat-szerkesztései Élet (1892–1895) Turán (1917–1918) Több gyorsírási szaklapot szerkesztett (Fővárosi Gyorsíró, Gyorsírászati Lapok, Budapesti Gyorsíró).
Cikkei Gáti István stenographiája, kapcsolatban a modern stenographiával. Budapest, 1889 A regös ének. Budapest, 1907
Társasági tagság Magyar Gyorsíró-Egyesület,Az egyesület későbbi neve: Országos Gyorsíró-Egyesület. másodelnök (1893–1894), elnök (1904–1913) Magyar Mickiewicz TársaságGerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu. Magyar Néprajzi Társaság, titkár (1896–) La Fontaine Irodalmi Társaság, alapító tag Goethe Társaság, alapító tag Magyar Országos Eszperantó Egyesület, választmányi tag (1920–1928), tiszteletbeli tag (1928–1945)
Származása +Vikár Béla családfájaVikár Béla(Hetes, 1859. április 1. -Dunavecse, 1945. szeptember 22.) magyar etnográfus, műfordító,
a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kalevala műfordítója Apja:Vikár János(Pápa, 1816. december 28. – ) református lelkész Apai nagyapja:Vikár István(Pápa, 1787. szeptember 28. – Kutas, 1869. január 23.) takácsmester Apai nagyapai dédapja:Vikár István Apai nagyapai dédanyja:Molnár Éva Apai nagyanyja:Kiss Zsófia Apai nagyanyai dédapja: Apai nagyanyai dédanyja: Anyja:nemes Szomjú Veronika(Lad, 1838. április 20. – Felsőmocsolád, 1922. szeptember 23.) Anyai nagyapja:nemes Szomjú István (Csajág, 1814. -Edde, 1885.) eddei református tanító Anyai nagyapai dédapja:nemes Szomjú Sámuel(Csajág, 1779. -Csajág, 1831.) neszmélyi református tanító, csajági jegyző Anyai nagyapai dédanyja:nemes Buzás Zsófia Anyai nagyanyja:Both Katalin Anyai nagyanyai dédapja: Anyai nagyanyai dédanyja:
Jegyzetek
Források
További információk Pávai István: A folklorista Vikár Béla Gergely Pál: Vikár Béla gyűjtőútjai nyomán 150 éve született Vikár Béla: Virtuális kiállítás a Takáts Gyula Könyvtár oldalán Sulinet – Ki-kicsoda Rátkai Árpád: Eszperantó emlékhelyek Magyarországon és néhány határon túli településen
Ernst Jenő: Vikár Béla élete, kora és gyorsírástörténeti szerepe; Gyorsírási Kormánybiztosság, Budapest, 1941 (Az egységes magyar gyorsírás könyvtára) Vikár Emlékünnepség. Kaposvár – Hetes, 1969. ápr. 19-20.; szerk. Béres Gyula, Heisz Károly, Klujber László; Magyar Néprajzi Társaság, Kaposvár, 1970 Vikár Béla nyomában; szerk. Laczkó András; Városi Tanács, Kaposvár, 1984 (Kaposvári kiskönyvtár) Vikár Béla-bibliográfia; összeáll., szerk. Terbócs Attila; ELTE Finnugor Tanszék–Numi-Tórem Finnugor Alapítvány, Budapest, 1999 (Budapesti finnugor füzetek) Sebő Ferenc: Vikár Béla népzenei gyűjteménye; Hagyományok Háza–Néprajzi Múzeum, Budapest, 2006 A folklorista Vikár Béla. Egy kiállítás képei és dokumentumai; szerk. Pávai István; Hagyományok Háza, Budapest, 2011 Landgraf Ildikó: Vikár Béla tudományos pályája és hagyatéka
Kapcsolódó szócikkek Magyar eszperantisták listája
Kategória:Magyar néprajzkutatók Kategória:Magyar népzenegyűjtők Kategória:Magyar finnugristák Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar gyorsírók Kategória:Magyar eszperantisták Kategória:Magyar poliglottok Kategória:MTA-tagok Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek