A Karcsák (szlovákul Kračany) egy falucsoport a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. 12 faluból áll, amelyek közigazgatásilag két részre oszlanak:
Királyfiakarcsai önkormányzathoz tartozó falurészek (köznyelvben Felsőkarcsa):
Solymoskarcsa Erdőhátkarcsa Damazérkarcsa Királyfiakarcsa Etrekarcsa Kulcsárkarcsa
Egyházkarcsai önkormányzathoz tartozó falurészek (köznyelvben Alsókarcsa):
Egyházkarcsa Mórockarcsa Göncölkarcsa Pinkekarcsa Siposkarcsa Amadékarcsa
Történelmük A sok Karcsa kialakulásának oka a középkor sajátos földrajztudományi viszonyaiban keresendő. A rengeteg vízfolyás ezt a vidéket annyira szétszabdalta, hogy egy-egy kis sziget, szárazulat csak nagyon korlátozott számú népességet tudott befogadni. Az újabb nemzedékeknek ezért odébb, egy másik szárazulaton kellett településüket kialakítaniuk.
A Karcsaszél néven ismert, sűrűn egymás mellé települt csallóközi községek története mindenkor szorosan kötődött Egyházkarcsa történetéhez.
Fényes Elek szerint: „Mind a 12 Karcsa egy tagban igen kevés messzeségre fekszik egymástól. Szerdahelyhez 1, utolsó postájához, Somorjához 2 órányira. Határukat számos vízerek, lapályok futják keresztül, melyekben sok, de nem igen jó szénát csinálnak; azért fő élelmük a marhatartás. Egyébiránt szántóföldjeik meglehetős termékenységűek; csakhogy sok helyt pörjések. Tüzelni fát, jegenyét használnak. Birtokosai több nemesek, kik között nevezetesebbek: Bartal, Kulcsár, Somogyi, Kondé, gr. Amade, Bacsák stb. Mórocz- és Pinke-Karcsa a vajkai székhez tartozik.”
Korábban Corcha, Karcha néven említették.
Fekvésük A Karcsák zöme Dunaszerdahelytől délre találhatóak, 3-8 km-re. Rétjei a Gellei-patak (Gércs) (aminek Göncölkarcsánál egy 120 m-es hosszúságban mesterséges, mert sok volt a mocsár, ezeket leszívatták és beleengedték a patakba), és a karcsai erdőség között található.
A Gellei-patak Gellében ered azután a Gellei réteken belefolyik egy Duna-ág, és Lúcson keresztül Móroc- és Göncölkarcsa mellett folyik, majd Amadékarcsa mellett halad el.
Oktatásügy A királyfiakarcsai iskolát a 2009\2010-es tanévben 11 tanuló látogatja.
A Pinkekarcsán található óvodát sok gyerek látogatja.
Nevezetességek Egyházkarcsán található Szt. Bertalan tiszteletére felavatott templom. Királyfiakarcsán található egy kisalföldi parasztházból kialakított tájház. Damazérkarcsán található a Damasa (Bartal)-kastély. Etrekarcsán állt egy emeletes kastély, amelynek nyoma veszett. Siposkarcsán állt a Somogyi-kastély, amit az 1800-as években lebontottak. Még az Ipolyságiak levele sem mentette meg. Romjai még ma is láthatóak.
Természete, környezete A Karcsák mellett sok kis patak folyik. Ezeknek holtágai gyönyörű erdőségeket, mezőket alkotnak. A Karcsák kialakulásánál több patak is folyt ezen a területen, ezért alakult ki az hogy egyes Karcsák messze, mások igen közel esnek egymáshoz. Az 1900- as évek közepéig Duna-ágak domborították a réteket szántóföldeket, és ha nagy eső van, a medrekben megáll a víz, vagy ha kiöntenek a holtágak újra az a tájat látjuk mint az 1900-as években.
Élővilág Lápok, mocsarak A mocsarasok jellegzetes állatai a békák: kecskebéka, zöld levelibéka, és természetesen a varangyok. A szürke- és a vörösgém is gyakori, nem beszélve a guvatokról, bakcsókról, harisokról, a békászó sasokról, és a kígyászölyvekről. A vipera és a siklók se ritkák. A sűrű sásokban előfordulnak foltos nádiposzáták cserregő nádiposzátákfoltos nádiposzátákés nádirigók. A növényvilág is gazdag, sás, nád, gyékény, buzogány, mocsári gólyahír, platán, gyertyán, fűz, páfrány, zsurló, nyír és békalencsefélék.
Tavak, folyók, patakok Tavaknál, lassú folyóknál, nagyobb patakoknál a csiga, folyami rákok, keszegek, kisebb harcsák, és kárászok élnek. A rovarvilág itt nagyon gazdag: szúnyogok, kérészek, szitakötők sokasága él itt. Ritkán, de előfordul vízipók is. A vízimadarak sincsenek lemaradva: szárcsák, gólyák, vörös gémek, szürke gémek, törpegémek, üstökösgémek, kanalasgémek, kis kócsagok, nagy kócsagok, kormoránok, tőkés-, kanalas-, böjti-, fütyülő récék, guvatok, törpe vízicsibék, kis vízicsibék, vízityúkok élnek itt. Egy-egy hód és vidra is felbukkanhat. A nutriatenyésztőktől elszabadult nutriák is kölykezhetnek. Növényvilága hasonló a mocsáréhoz, azonban a fehér tündérrózsából és a sárga vízitökből ezen a területen igen sok található.
Erdők Erdőkben a jellegzetes állatok az énekesmadarak: kék-, szén-, búbos cinegék, őszapók, énekes-, fekete rigó, gyurgyalag, zsezse, szalakótafélék. Ezen kívül még sok más állat él itt: karvaly, kék-, vörös vércse, héja, kis-, közép-, nagy-, balkáni fakopáncs, szürke küllő, zöld küllő, fekete harkály, fogoly, fürj, fácán, erdei sikló, szalamandra, gőte, erdei béka. A növényvilág itt nagyon dús: platán, gyertyán, bükk, tölgy, diófa, fűz, nyár, nyír.
Szántóföldek és gazos területek
Ennek a területnek a jellegzetes állata a fácán. De más állatfajok is láthatóak: őz, szarvas, cickány, hörcsög, fürj, fogoly, vadnyúl, rétisas, barna rétihéja, hamvas rétihéja, kékes rétihéja, héja, vándor-, kis-, kaba-, kerecsensólyom, a túzok és az sakál egyedszáma lassan, de növekedik, ám ritkán lehet látni őket.
Ez a táblázat azt ábrázolja hogy mennyi százalékkal több állat szaporodik a szántóföldön, mint az erdőben. Ez attól is függ, hogy éppen milyen növény van elvetve.
Fácán Őz Mezei nyúl Búza, árpa, rozs 28 % 5 % 25 % Kukorica 12 % 10 % 15 % Here 19 % 0 % 12% Napraforgó 5 % 15 % 13%
A Karcsák
Solymoskarcsa Solymoskarcsa (szlovákul Jastrabie Kračany) Királyfikarcsa településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. Dunaszerdahelytől 3,5 m-re délnyugatra fekszik. A települést 1289-ben "terra ville Potuna falconariis" néven említik. 1313-ban "Solmuspaton", 1326-ban "villa Pethen Solymus" és "Solymospathun" alakban említik. A pozsonyi urakhoz tartozott, első lakói valószínűleg királyi solymászok voltak. Később a gellei érseki székhez tartozott, lakói nemesi kiváltságokkal rendelkeztek.
Fényes Elek szerint : "Karcsa (Sólymos-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 112 kath. lak.".
Erdőhátkarcsa
Erdőhátkarcsa (szlovákul Lesné Kračany) Királyfikarcsa településrésze, egykor önálló Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban.
Dunaszerdahelytől 4 km-re délnyugatra fekszik.
A falut valószínűleg a 13. században alapították, első említése Erdewhatikarcha alakban 1358-ban történik. Nevét az Erdőháti erdőről kapta. 1352-ben említik birtokosát Erdőhátkarcsai Andrást. A 15. – 16. századi oklevelekben többször szerepelnek a nemesei. A 17. század elején nagyobb részét a Derghi Somogyi család vásárolta meg, majd a 19. században a Bartal család a fő birtokosa. 1910-ben Damazérkarcsával együtt Damazér-Erdőhátkarcsának nevezték.
Fényes Elek szerint: „Karcsa (Erdőhát-), magyar falu Pozsony vármegyében: 117 katolikus lakossal.”
Damazérkarcsa
Damazérkarcsa (vagy Domárdkarcsa, szlovákul Domazérske Kračany) Királyfikarcsa településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban.
Dunaszerdahelytől 4 km-re délnyugatra fekszik.
A község a 13. században keletkezhetett, egy 1243-ban kelt okiratban szereplő Karcsai Zolougos fia Damasa nevét viseli. A falu az ő lakóhelye volt. Ez az udvarház a mai damazérkarcsai park közepe táján állhatott. Később a községet Damasatelek, illetve Kiskirályfiakarcsa néven is említik. Damasa utódainak kihalása után a birtok a királyfikarcsai Erdős család, majd Bartal György birtoka lett. A 20. század elején szeszgyár is működött területén. 1910-ben Erdőhátkarcsát Damazérkarcsával együtt Erdőhát-Damazérkarcsának nevezték.
Fényes Elek szerint: „Karcsa (Domárd-), magyar falu Pozsony vármegyében: 18 katolikus lakossal.”
Etrekarcsa
Etrekarcsa (szlovákul Etreho Kračany) Királyfikarcsa településrésze, egykor önálló Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban.
Dunaszerdahelytől 5 km-re nyugatra fekszik.
Fényes Elek szerint:„Karcsa (Étre-), magyar falu Pozsony vármegyében: 290 katolikus, 10 zsidó lakossal.”
Híres emberek Itt született 1772. szeptember 28-án Georch Illés ügyvéd, jogi író, az MTA tiszteleti tagja. Itt hunyt el 1865. szeptember 20-án Bartal György (jogtörténész), az MTA tagja.
Királyfiakarcsa
Királyfiakarcsa (szlovákul Kráľovičove Kračany) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. Dunaszerdahelytől 4,5 km-re délnyugatra fekszik.
A Karcsa nevű települést akkor említik először, amikor 1215-ben II. András király János esztergomi érsek kérésére a pozsonyi várnépek közül Zidat, Algot, Buchát és Pault a várszolgálat alól felmentette és „Corcha” nevű falujukkal együtt érseki szolgálatba helyezte. A falu lakói a hagyomány szerint a Korczan nemzetség leszármazottai. Karcsai Buzád leszármazottja volt a Bartal nemzetség. A nemzetség egyes tagjainak szállásaiból keletkeztek később a különböző előtagú Karcsa helységek, melyek egykori birtokosaik nevét viselik. A Karcsák egyházi központja a középkorban Egyházkarcsa, mint az egyetlen templomos hely volt. Királyfikarcsát külön 1349-ben „Kyralfaia”, 1353-ban „Keralifiakarcha” néven említik.
Fényes Elek szerint: „ Karcsa (Királyfia-), magyar falu Pozsony vármegyében: 213 katolikus, 5 zsidó lakossal.”
Kulcsárkarcsa Kulcsárkarcsa (szlovákul Kľúčiarove Kračany) Királyfiakarcsa, egykor önálló településrésze Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. Dunaszerdahelytől 7,5 km-re délnyugatra fekszik.
A falut 1277-ben "Olkulchar" néven említik először. A középkorban "Guthkarcsa" volt a neve, 1322-ben "Guthakarcha" néven említik, majd 1508-ban "Gwthakarcha" alakban. Guthakarcsa egyik családja a Kulcsár család, mely a település domináns családja lett. A település a családról kapta mai nevének előtagját.
Fényes Elek szerint: „Karcsa (Kulcsár-), magyar falu Pozsony vármegyében: 145 katolikus, 4 zsidó lakossal.”
Göncölkarcsa
Göncölkarcsa (szlovákul Kynceľove Kračany) Egyházkarcsa településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban.
A település a 13. században keletkezett. Nevét feltehetően egy Kencz nevű pozsonyi várjobbágytól nyerte, akinek a Gércs vize közelében volt a birtoka. A 14. és 15. század folyamán többször Kenczel, Kunczel, Cunchul alakban fordul elő oklevelekben.
Nevét valószínűleg első birtokosáról kapta. A név a német Konrád név becéző alakjából a Kuncilból származik, mely később a magyarban Göncöllé alakult.
Fényes Elek szerint : Karcsa (Geönczöl-), magyar falu Pozsony vármegyében, 72 katolikus lakossal.
Mórockarcsa
Mórockarcsa (szlovákul Moravské Kračany) Egyházkarcsa településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban.
A település a 13. században keletkezett, nevének előtagját az egykor itt élt Mórocz családról kapta. A család tagjait oklevél először 1394-ben említi filius Ladislai de Moroz Janos Karcha alakban. Egy 1396. március 7-én kelt oklevél a karcsai nemzetségek között újra megemlíti a Móroczokat, név szerint a karcsai Mórocz János nemzetségéből származó László fia Domonkost. (Dominicus filius Ladislai de Moroch Janos Karcha) Kezdetben Pozsony várának tartozéka, később az esztergomi érsekség birtoka volt.
Fényes Elek szerint „Karcsa (Morócz-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 152 kathol., 6 zsidó lak.”
Pinkekarcsa
Pinkekarcsa (szlovákul Pinkove Kračany) Egyházkarcsa településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban.
Dunaszerdahelytől 4 km-re délnyugatra fekszik.
Fényes Elek szerint „Karcsa (Pinka-), magyar falu, Pozsony vármegyében: 159 kath. lak.”
Amadékarcsa
Amadékarcsa (szlovákul Amadeho Kračany) Egyházkarcsa településrésze, egykor önálló Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban, Dunaszerdahelytől 10 km-re délnyugatra. Régen az emberek a Gellei patak vizét ihatták, amelynek bal partján fekszik a falu. Dunaszerdahelytől 5 km-re délnyugatra fekszik.