Földessy Gyula, született Feldmann Gyula KárolyAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 45370/1875. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1875. év 2. oldal 22. sor (Nyíregyháza, 1874. október 19. – Budapest, 1964. december 18.) Kossuth-díjas irodalomtörténész, kritikus, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Életútja Földessy Károly (1850–1917) postatiszt és Keresztes Anna (1851–1937) fia. 1902-ben magyar–német szakos tanárként végzett a Budapesti Tudományegyetemen.
1900-tól 1919-ig a budapesti V. kerületi főreáliskolában, 1919 májusától augusztusig a II. kerületi Mátyás király Gimnáziumban tanított. Ezután nyugdíjazták. 1929 után az MTA Szótári Bizottságában dolgozott. 1945-ben címzetes nyilvános rendes egyetemi tanári, 1946-ban címzetes gimnáziumi igazgatói kinevezést kapott.
Felesége Hermann Ludmilla (Lula) zongoraművész, zenepedagógus volt, akit 1909. július 1-jén Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.
Munkássága Az 1910-es években Ady Endre szűkebb köréhez tartozott. 1911-ben lett kötetei gondozója, a költő „poéta-adminisztrátora”. 1919-ben publikálta első írását Adyról. Kiadta a költő fiatalkori verseit, hátrahagyott munkáinak Az utolsó hajók című gyűjteményét, válogatott cikkeit, tanulmányait és összes költeményeit. 1924–1925-ben az Ady-Múzeum szerkesztője volt Dóczy Jenővel. Fő műve az Ady minden titkai című kommentárgyűjtemény, amely a költő verseinek keletkezéstörténetét, motívumainak hátterét és összefüggéseit elemzi.
Goethe Faustjának fordítójaként is ismert.
Díjai, elismerései 1960 áprilisában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
Kossuth-díj ezüst fokozata (1951) – „Ady Endre műveinek összegyűjtésében és kiadásában szerzett érdemeiért” Munka Érdemrend (1954) A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1959) Munka Érdemrend arany fokozata (1964)
Főbb művei Monográfiák, tanulmánygyűjtemények Petőfi elbeszélő költészete (Budapest, 1902) Petőfi (Budapest, 1911) Arany János, az ember és a költő (Budapest, 1917) Ady Endre (Budapest, 1919) Ady-tanulmányok (Budapest, 1921) Újabb Ady-tanulmányok (Berlin, 1927) Ady-problémák (Budapest, 1929) Tanulmányok és élmények az irodalomtörténet, esztétika és filozófia köréből (Budapest, 1934) Egy nagy szepesi költő. Lám Frigyes (Budapest, 1936) Az ismeretlen Ady (Budapest, 1941) Ady, az ember és a költő (Budapest, 1943) Ady minden titkai. Ady-kommentárok (Budapest, 1949, 1962)
Szerkesztett és sajtó alá rendezett kötetek Ady Endre: Az utolsó hajók (Budapest, 1923) A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen (Király Istvánnal; Budapest, 1950, 1952) Ady Endre válogatott cikkei és tanulmányai (Budapest, 1954) Ady Endre összes prózai művei 1. 1897. szeptember - 1901. május. (Budapest, 1955) Ady Endre összes prózai művei 2. Újságcikkek, tanulmányok, 1901-1902. (Budapest, 1955) Ady Endre összes versei I–II. (Budapest, 1955, 1958)
Jegyzetek
Források
A magyar irodalom története 1905-től napjainkig. Szerk. Béládi Miklós – Bodnár György. Budapest: Gondolat. 1967.
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar irodalomkritikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar műfordítók Kategória:MTA-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Nyíregyháziak Kategória:1874-ben született személyek Kategória:1964-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek