A barna delfin (Phocoena phocoena) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznódelfinfélék (Phocoenidae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: közönséges disznódelfin vagy közönséges barnadelfin.
Nemének a típusfaja.
Előfordulása Európa óceáni partjainál az Északi-foktól a Balti-tengerig és a Földközi-tengerig szép számban előfordul. Ez utóbbiban viszonylag ritka, de a Fekete-tengerben a jelek szerint ismét gyakorinak mondható. A part menti vizekben él, legfeljebb 10 km-re a szárazföldtől. A hideg vizeket kedveli, és gyakran látható 200 méternél sekélyebb öblökben, folyótorkolatokban és az árapály zónában. Eléggé messzire felúszhat a folyókban. A táplálék mennyiségével kapcsolatban évszakosan vándorolhat, nyáron főleg a partokhoz közelebb, télen távolabb található, de néha nyáron északra, télen pedig délre húzódik. Egyes területeken egész évben állandó populáció él. A Fekete-tengerben az északi Atlanti-óceánban és az északi Csendes-óceánban élő populációk félig elzártak, ezért lehetséges, hogy külön alfajt képviselnek. Egyes populációk az utóbbi évtizedekben megritkultak.
Alfajai
Phocoena phocoena phocoena (Linnaeus, 1758) Phocoena phocoena relicta Abel, 1905 Phocoena phocoena vomerina Gill, 1865
Megjelenése A kifejlett példány testhossza 1,4-1,7 méter, testtömege 55-65 kilogramm. Nehéz észrevenni a tengeren, keveset mutat meg magából a felszínen, többnyire csak egy rövid pillanatig látható. Nyugodt időben néha találkozni lehet sütkérező állatokkal, de általában félnek a csónakoktól, ritkán úsznak az orrvizekben. Hallásuk nagyon jó. Kilégzésük csak elvétve látható, inkább hangos szuszogásnak hallik, mint tüsszentésnek. A felszínen a lélegzés után lassan előrebuknak, közben a hátúszójuk felemelkedik és eltűnik. Ezt a kicsiny cetfélét zömök, tompán végződő fej, rövid, keskeny mellúszó és szintén nem igazán feltűnő hátúszó jellemzi, mely kissé a középpont mögött helyezkedik el. Az utóbbi lapos, háromszögletű, hátulsó szegélye egyenes, nem hajlik befelé. Az igazi delfinekkel szemben nem ugrál ki a vízből. Orra pisze, nem nyúlik meg „csőr” alakúra. Minden állkapocsfélben 22-28 fog fejlődik, amelyek részben a fogínyben maradnak elrejtve. Fogai lapát alakúak, nem kúposak, mint az igazi delfineknél.
Amikor táplálkoznak vagy gyorsan úsznak, egész testük elhagyja a vizet, de olyan gyorsan, hogy szinte lehetetlen észrevenni. Háta mindig fekete, hasa pedig fehér. Az átmenet nem éles, a két szín között többé-kevésbé kiterjedt szürke színezet látható, amely mindenekelőtt a szem és a hátúszó között húzódhat magasan hátra. A hátúszó kicsi, de nagynak tűnik a hátból látható viszonylag kis részekhez viszonyítva.
Életmódja Tápláléka halakból, kalmárokból vagy polipokból és világító krillekből vagy egyéb rákokból áll. Táplálkozás közben 10-20 másodpercenként lélegzik, kb. 4-szer egymás után, utána 2-6 percre lemerül. Mozgás közben percenként 8-szor jön a felszínre. Akár 6 percen át is kibírják a víz alatt levegő nélkül. Ha zsákmányát üldözi, néha íves ugrásokat végezhet. Hosszú időt tölthet a felszín közelében lustálkodással. Amikor előrebukik, láthatóvá válik testének fehér része. Kilégzése ritkán látható, de hallható. Átlagos csoportmérete 1-12 egyedből áll, de táplálék gazdag területeken néhány száz példány is összeverődhet.
Szaporodása Párzás előtt hosszú ideig egymás mellett úsznak és kedvesen simogatják egymást. A borjak párzás után 10-11 hétre születnek meg. Az újszülött testhossza 67-85 centiméter, tömege 5 kilogramm. Az anyaállat oldalra fordulva szoptatja borját, hogy az tudjon lélegezni.
Képek
Jegyzetek
Források
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Kategória:Phocoena Kategória:Emlősfajok Kategória:Az Atlanti-óceán emlősei Kategória:A Csendes-óceán emlősei Kategória:Az Északi-tenger emlősei Kategória:A Balti-tenger emlősei Kategória:A Földközi-tenger emlősei Kategória:A Fekete-tenger emlősei